In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Pedagógusnapi köszöntő…

                                                        

„Osztani magad, hogy így sokasodjál,

Kicsikhez hajolni, hogy magasodjál,

Hallgatni Őket, hogy tudd a világot,

Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz!”

(Váci Mihály)

pedagogusnap        

„A múlt tisztelete az a vallás,

mely az új nemzedék köteléke.

Ne veszítsünk semmit a múltból,

mert csak is a múlttal
alkothatjuk a jövendőt!”

(Anatole France)

 

„A tanítás azt jelenti, hogy segítjük a másikat a felfedezésben.” -

Mark Van Doren

farkasne-gizi-neni

Tisztelettel gondolunk vissza és emlékezünk a község utolsó tanítónőjére
Fekete Farkasné Gizi nénire (1921-2012),

aki 1961-től 1978-ig tanított a faluban, az 1-4. osztályok tanító nénijeként. Zalaegerszegen járt polgári iskolába, a Tanítónőképzőt 1940-ben Kőszegen, a Római Katolikus Tanítóképző Intézetben végezte el.
Mind a tanítványoknak, mind az itt élőknek méltán marad mindig a falu tanító nénije. A régi iskola falai, annak családias hangulata méltán őrzi még ma is emlékét. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézménynek, felső tagozat is működött benne – sajnos, mint iskola, megszűnt.
Követendő példát adott önzetlen emberségből, másokra figyelésből, őszinteségből, becsületességből. Ő élete példájával is tanított, mindig jellemezte a szorgalom, kötelességteljesítés, igényesség, céltudatosság, megbízhatóság, a család tisztelete, az emberszeretet, a haza iránti hűség. Összes erényét szinte fel sem lehet sorolni. Küldetést teljesített.
Új és új energiákat mozgósítva kereste meg a mindennapok kihívásaiban az örömet, mint ahogy a festő a festésben, az énekes az éneklésben, a költő  az írásban.
A tanítás mindig örömet és elhivatottságot jelentet számára, melyet szeretettel, és minden emberre külön odafigyelve végzett. Az egyik legszebb elhivatottságot választotta, a tanításon keresztül embert nevelni.
Pedagógusi munkája elismeréséül gyémánt oklevéllel díjazták.

pedagogusnap4 

                                                        

                                                                   Osváth Erzsébet:
                                                        Tanítómnak
                                                     
Írni tanítottál.
                                                                  Bizony, nem ment könnyen.
                                                                  Írás közben néha
                                                                  hullott is a könnyem.
                                                                  Odaültél mellém,
                                                                  vezetted a kezem,
                                                                  s egyszerre a betűk
                                                                  elindultak velem.
                                                                  Andrist békítetted
                                                                  nemegyszer a bével,
                                                                  Borka is haragban
                                                                  volt az ábécével.
                                                                  Be sokszor biztattál:
                                                                  - A betűk barátok!
                                                                  Velük barangoljuk
                                                                  be a nagyvilágot.
                                                                  A könyvek visznek el,
                                                                  mintha szárnyuk lenne,
                                                                  űrutazásokra, erdőrengetegbe.
                                                                  Kistestvéreinknek,
                                                                  amikor csak kérnek,
                                                                  mi olvasunk fel már
                                                                  verseket, meséket.
                                                                  Jó szóval, tanáccsal
                                                                  te álltál mögöttünk.
                                                                  Ünnepeden, engedd,
                                                                  hogy ezt megköszönjük.

                            

A tanító...
Elizabeth Silance Ballard: A tanító tanítása
pedagogusnap8Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. "Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" – írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: "Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: "Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:
"Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé."
Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani. Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyereket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, a legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett. Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, "Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."
Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, "Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

kavas kulcsos haz kepkavas kulcsos haz kep 02 

Hirlevélre feliratkozás