Úrnapja az Oltáriszentség ünnepe, húsvéthoz kapcsolódik, így változó, mozgó ünnep. Igaz, hogy nagyhéten, nagycsütörtökön ünnepli az egyház az Oltáriszentséget, de erre a napra rányomja baljós árnyékát a következő nap, nagypéntek, Jézus halálának napja, ezért van ez a külön ünnep is.

Megmozgatja a falu népét, szinte mindenki kiveszi részét az ünnepi készülődésből. Fontos feladat a virágszirmok összegyűjtése, igen gyakran az ünnep előtt már két héttel nagy ruháskosarak kerülnek elő a padlásról, ide kerülnek a szirmok, amelyeket a körmenet útvonalán szórnak le felnőttek, gyerekek egyaránt. Igen gyakran a körmenet elején mennek az elsőáldozott gyermekek, ők szórják a virágot Jézus lába elé.

A felnőtteknek más feladatuk is van, tölgy- vagy akáclombokból fel kell építeni négy sátrat a körmenet útvonalán, ahol megáll a menet, s ahonnan áldást kap Isten népe.

Az égi kenyér ünnepét követi otthon a földi kenyér, a terített asztal ünnepe.

Szent István – országalapító szent királyunk – ünnepe az aratás végét, az új kenyér ünnepét jelenti. Rendszerint ezt megelőzte vagy megközelítően egy időben volt az aratóünnep. Az aratás befejeztével aratókoszorút kötöttek, s ezt ünnepélyes menetben vitték a gazda elé. Az aratást vacsora, táncos mulatság fejezte be.

Ez a szokás kissé feledésbe merült, remélhetőleg a régi értékek újra előtérbe állításával ismét fölelevenedik ez a régi, szép szokás is, amely mindig kifejezte az összetartozást, az egymásrautaltságot.

A kalákában végzett munka után az egész nagy család ünnepel, örül a termésnek, az új kenyérnek. Kell a pihenés, a pillanatnyi erőgyűjtés, kell az ünnep, hiszen nincs megállás, az aratást követi az őszi betakarítás, s bizony szükség lesz még minden segítő kézre.