In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 13., szerda, Luca és Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

„Szeresd Uradat, Istenedet – szeresd felebarátodat.” A 2000 éves kereszténység – hazánkban 1000 éve – ennek az egymást erősítő kettős – egy főparancsnak engedelmeskedve hozta létre valamennyi templomát, kolostorát, kórházát, szociális otthonát, emberbaráti intézményeit. Jézus Krisztus „…körüljárt jót cselekedvén”; tanításai és csodái ezt illusztrálták. És az örök boldogság elnyerésének feltételéül is a gyakorlati szeretetet jelöli meg az utolsó ítéletről mondott kinyilatkoztatásában: „beteg voltam és meglátogattatok… amit egynek a legkisebb testvéreim közül  tettetek: nekem cselekedtétek…”

Az őskereszténység átvette ezt a gyakorlatot. A kolostorok vendégszobái ritkán voltak üresek; a betegápoló testvérek nemcsak rendtáraikat ápolták. A szerzetesrendek első feladata a szegénygondozás és betegellátás volt. A keresztes hadjáratok idején lovagrendek ápolták a sebesülteket ispotályokban (a Máltai Lovagrend 1190 óta); szegényházak, árvaházak, kórházak nőttek ki a földből. Európában Nagy Károly (meghalt 814) uralma alatt az egyházi birtokok jövedelméből minden püspök tartozott kórházat felállítani, ahol Isten iránti szeretetből ápolták a betegeket. Jellemző, hogy az ősi párizsi kórház neve ma is „Isten háza” (Hotel de Dieu).

A szeretet parancsa

Egyre fontosabb, hogy a sajtó, a rádió, a tv, az iskola egyaránt segítse a családok munkáját, amelyekben az emberi élet bölcsőtől a sírig örömben és bánatban, megpróbáltatások között és megoldások lácolatában zajlik. Gondolunk itt elsősorban az önnevelésre, a példaadásra. A középgeneráció magatartása az idősebbek, betegek iránt egész életre kihatóan – jó és rossz irányban egyaránt – befolyásolhatja a fiatalság hozzáállását. Segítőkész, áldozatokra képes fiatalság csak akkor és ott alakul, amikor és ahol formálisan eléje élik, viselkedésben megmutatják az idősebbek, betegek iránt a vallás parancsa szerint is kötelező magatartás legkülönbözőbb formáit. Azaz: amelyik gyermeket elviszik a kórházba; engedik, hogy lábadozó osztálytársát rendszeresen látogassa, aki látja: otthon hogyan ápolják az önmaga ellátására már képtelen nagybeteg nagyapát, maga is szívesen vállalkozik hasonlóra, az ilyen fiatalban kialakulhat a másokon segíteni hajlandó, szívélyes szeretet. Betegellátás nem oldható meg kizárólag intézményesen.

Az élethez hozzátartozik a halál, az egészséghez a betegség, a gyógyuláshoz a segítség is. A jövő társadalmában olyan egyénekre van szükség, akik nemcsak magukra, de másokra is vigyáznak; nemcsak magukon, de másokon is segítenek.

Beteglátogatás

A beteglátogatás talán az az alapforma, amelyre építhető a szervezettebb és állandó gondozás. Mert a látogatás nélkül elképzelhetetlen egyetlen beteg gondozása is.

A szeretetnek kell megsúgnia: mikor menjek és meddig maradjak; miről beszéljek és miről ne; ne legyek féltékeny arra, akit látszólag legszívesebben fogadott a beteg.

Egyáltalán: el kell-e mennem látogatóba? Súlyos betegek nem szívesen veszik, mert kíváncsiskodásnak tűnik a sorban érkező sok egészséges érdeklődése. És ha mégis: a halk beszéd, megnyugtató szavak mellé az őszinte segítség felajánlása és a rövid ott-tartózkodás sokkal többet ér, mint ezek ellenkezője. Télen, járványok idején, s messzire került beteg látogatását jobb mellőzni. Helyette a lábadozás idején alkalmasabb felkeresni az illetőt, amikor már túl van a veszélyen, és kellemesebb a derű perceiben az emlékezés, meg a „hogyan tovább,” megbeszélése.

Ha otthon betegágyhoz hívjuk a papot, előkészületnek elég egy fehér kendővel letakart kis asztal, rajta feszület vagy gyertya.

Az irgalmas Isten elé

A katolikus egyház bölcsőtől a nyitott síron át kíséri imájával híveit az irgalmas Isten elé. Amikor nincs a közelben pap és halálos veszély fenyeget – ilyen volt az elmúlt második világháború rengeteg borzalma között a fővárost főként sújtó szőnyegbombázás -, akkor elegendő volt, hogy „Jézusom, irgalom!” röpimával bánta meg minden bűnét a pincékben szorongó és ajánlotta lelkét, életét az Úrnak. Így annak ellenére, hogy a „halál rokona” vagyunk, hívő ember Isten gyermekének is tudja magát, akinek földi életének értelme és célja a halál után teljesedik be. Ezért kell a teljes képet megmutatni, az egyház teljes tanítását röviden bemutatni.

Mert ez mind a betegellátás fogalmába tartozik, a hívő bizakodás nézőpontjából tekintve. Isten országába kaptunk meghívót valamennyien, de oda csak a felebaráti szeretet megvalósítói léphetnek be. „A szeretet nem szűnik meg sohasem…” – írja Szent Pál sokat idézett Szeretethimnuszában, s az örök életben csak azok érezhetik jól magukat, akikben az élet minden viszonylatában, megpróbáltatásaiban ez a szeretet élt és cselekedni tanított.

Shakespeare „A lóvá tett lovagok” (Felsült szerelmesek) c. vígjátékában ilyen feltételt szabat Rosaline a kezére pályázó Biron elé: „…Meg kell tisztulnod: vétkeid virulnak, esküszegés nyom és még annyi bűn; miért, igényt ha tartanál kezemre, egy esztendőt tölts, sohasem pihenve mint ápoló, haldoklók ágya mellett … mondom, enélkül nem mégy semmire – nap mint nap, látogasd egy teljes évig a kórházat, ne szólj csak jajgató beteghez, és hivatásod legyen, hogy a kíntól ájult ajkakon fondor tréfáiddal még egy mosolyt fakassz…” (V. felvonás, 2. szín).

És ha elkövetkezik egy olyan betegség, amelyből nincs felépülés? Ha megkörnyékeznék kétségek és félelem?

„Elhervad a rózsa, lehull a levél!

Ezért születünk hát, ez az életi cél?

Csak eddig a pálya, semmit se tovább,

vagy itten az ember csak öltözik át?

Mit itten örök: a halál-e vagy a lét?

Hol itten a kezdet, hol, és van-e vég?

Mi itt a csalódás, hol itten az álom,

vajh innen-e, avagy túl a határon?

Elhervad a rózsa, lehull a levél!

Hiába hisz ember, hiába remél?

Hát semmi, de semmi, ami vigasztal

ott túl amaz árkon újra tavasszal?

Sírhalmot ölelve az anya zokog.

-    Majd kigyúl a csillag, kisüt a hold.

S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!

(Vajda János: Őszi tájék)

 

A szív és a hit ugyanazt tanítja.

 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés