In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

A bérmálás köré kevesebb a hagyomány, népszokás fonódik, mint a keresztséghez vagy akár a házassághoz. Talán azért, mert ez ritkábban fordult elő, nem minden esztendőben visszatérő esemény volt. A püspök látogatására, fogadására az egész falu, egyházközség felkészült, s az ünnepség jórészt a templom falai között zajlott, s otthonra már csak a finom, ünnepi ebéd vagy vacsora maradt. Nem lenne teljes azonban ez a családi ünnepcsokor, ha a bérmálás kimaradna jeles napjaink felidézésekor.

A régi törzsközösségben élő népeknél ma is ünnepélyes keretek között történik a „férfivá” vagy a „felnőtté avatás” rítusa. Komoly próbáknak vetették alá a fiatalokat, s ha mindezt kiállták, akkor méltóak arra, hogy a felnőttek sorába lépjenek.

Valami hasonlót jelent az érettségi ballagás, a személyi igazolvány ünnepélyes átadása, s a hasonló ünnepségek is.

Az egyház is ünnepélyes keretek között teszi gyermekét „lelkileg felnőtté”. A bérmálás természetesen nem ünnepi aktus csupán, hanem kegyelemközvetítő szentség.

Az Istentiszteleti Kongregáció megfogalmazása szerint: „A bérmálásban a megkeresztelt hívek a Szentlelket kapják ajándékul, aki által tökéletesebb módon egyek lesznek Krisztussal, és erőt kapnak arra, hogy tanúságot tegyenek róla. Mivel a bérmálás sajátos jelet nyom a lélekbe, ezért azt megismételni nem lehet.”

A bérmálást koronként és helyenként krizmának, kenetnek, a Szentlélek szentségének nevezték. De pecsét, megerősítés szentségének is hívták. Innen a latin „confirmatio” (megerősítés) elnevezés is. Az apostolok az első Pünkösd után kézföltétellel osztották a Szentlelket.

A bérmálásnál a Szentírás világosan beszél a kézföltételről és az imádságról. A kettő eredménye a Szentlélek kiáradása a lélekre. Ezt kezdeti időkben sokszor jelek, csodálatos események kísérték (pl. első pünkösdkor lángnyelvek, a beszédek és a prófétálás adománya).

A bérmálás a keresztség szentségének a befejezése, tökéletesítése. Ezért a keleti egyházban mindkettőt együtt szolgáltatják ki.

Erről a II. Vatikáni Zsinat így tanít: Isten fiait „a bérmálás szentsége még tökéletesebben köti az Egyházhoz: a Szentlélek különleges ereje gazdagítja őket, s így szorosabban kötelezve vannak arra, hogy Krisztus igaz tanúiként szavukkal és cselekedetükkel egyaránt terjesszék és védelmezzék a hitet”.

Ezért a bérmálás nem csupán egy kedves családi esemény, hanem a plébániai közösség nagy ünnepe. A megbérmált küldetése kettős: a hit megvallása és a hit szerinti élet. Szép feladat, nehéz küldetés, de vállalható.

Országjárásra képzett idegenvezetőt jelölnek ki, veszélyes csúcsok megmászásához tapasztalt vezetőt fogad az ember. A hit szerinti élet sikeréhez is vezetőt kap a megbérmált. Idegenvezetője a Szentlélek, segítségével az esendő ember remélheti, hogy küldetését, a tanúságtételt teljesíteni tudja.

Szent Tamás szerint a Szentlélek azért száll a megbérmáltra, hogy őt a Krisztusért teendő tanúságtételre megerősítse.

Felhatalmazza, hogy részt vegyen az egyház kegyelmi életében és életével vallja meg újra és újra Krisztust. A hit erősségének és életrevalóságának kell megnyilvánulnia benne. Ezért a megbérmált A Szentlélek apostola.

A Szentlélek ajándékai töltik be a lelkét: a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány ajándéka segíti eligazodni a világban. Nem könnyű Isten akarata szerint élni. Minden nap új feladatot hoz, válaszút elé kerülünk. Állandóan keresnünk, kutatnunk kell akaratát. A Szentlélek tesz fogékonnyá a természetfölötti élet iránt. Leleményességet ad, hatékonyan segít önálló véleményünk kialakításában. Jézus is sokszor hangoztatja az okosságot, a bölcsességet, s ez a bérmálás szentségével lesz teljessé bennünk.

Ám nem elég felismerni az Isten terveit, akaratát, azt végre is kell hajtani. Emberi természetünk gyönge, kényelemszeretet, restség, lustaság akadályoz bennünket. Néha emberi szempontok vezetnek. Ezért van szükségünk a kitartásra, az elszántságra. Ezt erősíti bennünk a Szentlélek a lelki erősség adományával. A jámborság és istenfélelem is akaratunkat segíti, hogy bátran haladjunk a megismert igazságok útján.

A megbérmált szavaival, életével a Szentlelket képviseli a világban. Ahogy a vér átjárja, behálózza, élteti az egész testet, úgy járja át és élteti a Szentlélek az egyházat. A megbérmáltnak is éltetni, lelkesítenie kell környezetét, hogy példája másokat is Istenhez vezessen.

A keresztségben a keresztszülő, a bérmálásnál a bérmaszülő vállalja a garanciát, hogy a megbérmált a későbbiek folyamán a felvett szentségnek megfelelően viselkedjék, élete tegyen bizonyságot arról, hogy valóban a „Szentlélek apostola”.

Sajnos, mindennapos tapasztalat, hogy nem a rátermettség, az igazi példaadó élet a fő szempont a kiválasztásban, sokszor az anyagi dolgok, a jómódúság játszik szerepet.

Ne a tehetősség, a várható gazdag ajándékok, hanem a jellembeli értékek vezessenek bennünket akkor, amikor gyermekeink jövője a tét.

A Szentlélek kegyelme s a felnőttek segítsége a garancia arra, hogy a fejlődő, nyiladozó gyermekből a család büszkesége, értékes, kiegyensúlyozott ember legyen. 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés