In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 13., szerda, Luca és Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

A beoltott ág virágba szökken, új életre kel.  A fa élteti. Az embert Isten oltja a természetfölötti rendbe, felruházza a megszentelő kegyelemmel. Ez az ember számára a lélek díszruhája, hogy általa Isten gyermeki legyünk.

Ajándékozó szeretetének kegyelmi jelei között a legelső – és a legfontosabb ajándék – a keresztség. Ezzel kötődünk az Istenhez, ezzel lesz a természetes ember természetfölöttivé, aki a kereszt jelében szerez jogot és reményt az örök életre.

Krisztus is a keresztséget tekinti a legfontosabb előfeltételnek ahhoz, hogy az ember rátaláljon az igaz útra. Búcsúzóul ezt hagyja apostolainak: „Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden népet és nemzetet, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Keresztelni – ez az apostolok számára az elsődleges küldetés. Maga a tanítás is – mint előkészítő lelki munka – ezt a célt szolgálja. Tanítás, előkészítés nélkül nem élhetjük át a keresztség üdvözítő jelentőségét. Az érlelődő gyermekértelem is ennek a jelentőségét éli át fokozatosan, amikor hitoktatásban részesül. Krisztus útjának vállalása az istengyermekség elfogadása. Egyéni életünk ettől kap célt és távlatot.

A keresztség kegyelmi ajándékát meg kell őriznünk magunkban. A keresztség szentségében eltörölhetetlen jeggyel Isten ad küldetést mindannyiunknak. Ez nyer majd megerősítést a bérmálás szentségében. A harmadik szentség, amely ilyen határozott küldetéssel jár: az egyházi rend szentsége.

Az első meghatározó szentség: a keresztség. Feltétele, alapja minden más szentség felvételnek.

Az ősi népszokások ennek nagyon fontos szerepet tulajdonítottak, nagy eseménynek tekintették a keresztelőt. Amíg a keresztségben a gyermek nem válik kereszténnyé, pogánynak tartják. Ezért mindaddig, amíg nagy volt a gyermekhalandóság, igyekeztek a gyermeket minél hamarabb megkeresztelni. Ha a bába úgy vélte, gyengécske szegény, ő maga megkeresztelte.

Régen legkésőbb a születést követő vasárnap volt a keresztelő vagy akkor, amikor a kórházból meghozták a gyermeket, ma akár hónapok múlva is kerülhet rá sor.

A gyermek neve sem közömbös. Az első gyermek igen gyakran kapja a nagyszülő, a szülő vagy a keresztszülő nevét.

A koma, a keresztszülő kiválasztását nagyon komolyan veszik napjainkban is. A koma mindig részese a család örömének, bánatának, mindig közeli rokonnak számít. Nemcsak a gyermek keresztelésekor van szerepe, hanem később, a nősüléskor, férjhez menéskor is. A barátság, pajtásság vezet a komasághoz, bizony legtöbb helyen éveken át készülnek rá, hiszen a keresztszülő végigkíséri a gyermek életét, ő lesz majd a felnőtt gyermek násznagya is.

A komaság kölcsönös dolog, egymás gyermekeit keresztelik.

Az egyház is komoly feltételeket szab a „lelki komaságnak”, a keresztszülői megbízatásnak. Ilyen elvárás, hogy a keresztszülő is megkeresztelt legyen, hiszen a kereszteléskor kötelezettséget vállal arra, hogy a gyermek testi fejlődése mellett ügyel lelki kibontakozására is.

Feltétel az is, hogy a keresztszülő – ha már házas – érvényes egyházi házasságban éljen. Csak attól várható a példaadó élet, aki maga is komolyan veszi keresztény életét, s legalább 16. életévét már betöltötte.

A keresztszülői tisztség, amellett, hogy lelki kapcsolatot létesít, elismerést, megbecsülést jelent. Sokszor családi ellentéteket old fel. A mellőzés évekig tartó neheztelést indíthat el, a felkérés évekre visszanyúló civakodásra tehet pontot. A keresztelési szertartás kötelezettségről, küldetésről is beszél.

A megkeresztelt gyermek a hívő közösség tagja. A híveken keresztül ismeri meg Krisztus tanítását és részesül a szentségekben, Isten kegyelmi ajándékaiban.

Ahogy az emberi közösségbe az út a családon keresztül vezet, úgy az egyházi közösségbe is a szülőkön keresztül jut el a gyermek. Ezért kéri az egyház, hogy a szülő, keresztszülő legyen a hívő közösség élő, aktív tagja.

A keresztelőről érkezőket, szülőket, keresztszülőket, a legközelebbi rokonokat ünnepi, keresztszülői lakoma várja. Ehhez a lakomához kapcsolódik a komatál, paszita szokása is.

A koma hozza a gyermekágyas asszonynak: húsleves aprólékból, kockatésztából, de a tyúkot kiveszik belőle és megsütik egészben, krumplit adnak hozzá. A húshoz paradicsomszósz jár, s elengedhetetlen tartozék a rétes is. Másutt húslevest, szószt, fiatal pecsenyét, kirántott húst, tortát, süteményt, italt, pálinkát, bort visznek. Mindezt szép kosárba csomagolják, körülvarrott kendővel takarják.

A rokonok sem érkezhetnek üres kézzel, de kevésbé alkalmi a díszítés. Sokszor 10-15 komatál is összejön, amelyből az egész nagy család eszik.

A komatál a tisztelet jele. De jelzi a segítés, az összefogás szándékát is, hiszen a fiatal anya ilyenkor nem képes a háztartás, főzés feladatának megfelelni. A vitt komatálat számon tartják s adott esetben vissza is várják, hiszen ez kölcsönös dolog. Ez a szokás mindenkire vonatkozik, erre is áll a régi mondás: „Kölcsön kenyér visszajár!”

Keresztelés rendszerint vasárnap, a nagymise után van. Jelen vannak a szülők, a keresztszülők és a nagyszülők. Az ünnepi ebédre, amelyet a szülőknél tartanak, mindenki hivatalos.

A keresztelői menü – hasonlóan a vidéki komatálhoz – tyúkhúslevesből, töltött káposztából, rántott húsból, köretből áll, ebéd előtt aperitifet, utána bort, sört isznak.

A sütemény a keresztszülők dolga: csokoládétorta, sós pogácsa.

A pogácsának saját receptje van: ½ kg liszt, 1 Rama margarin, 1 doboz tejföl, 1 tojás, 2 tojás sárgája, 2 dkg élesztő, 1 dl tej, 20 dkg trappista sajt, kevés só.

A Rámát, a tejfölt, a tojásokat, a tejben felfuttatott élesztőt összegyúrják a liszttel, háromszor kinyújtják (félóránként), majd pihentetik. Végül 1 cm vastagra kinyújtják, bevagdalják, utána kiszúrkálják, kissé megsózzák, s megkenik a 2 tojás felvert fehérjével. Ezután rászórják a reszelt sajtot, s forró sütőben – 5 perc után mérsékelve a lángot – szép zsemleszínűre sütik.

Az ünnepi ebédet követi a keresztszülők ajándéka: a kislány fülbevalót, a kisfiú láncot kap. Szegényebb helyeken fülbevaló és lánc helyett ruhákat, pólyahuzatot, takarót adnak.

A keresztelési szertartás végén a keresztelő pap megáldja az édesanyát és az édesapát. Ahogy az esküvőn a pap fölavatja asszonynak, a gyermek bemutatásával fölavatják szülőnek. Nagy szeretettel választják erre a szombati napot, hiszen a szombat régi idők óta Mária napja! Az anya addig ki sem mehetett a lakásból, amíg a gyermekét be nem mutatta, első útja a templomba vezetett. Ez a szokás, éppen a keresztelés elhúzódása miatt lassan feledésbe merül. Érdekes szokás volt, hogy a bemutatásig a gyermek az anyja mellett, bemutatása után a bölcsőben feküdt.  Ilyenkor már meg lehetett nézni az újszülöttet, a gyermek és anyja Mária oltalma alatt állt, tilalmakra nem volt szükség, már nem fogott a rontás vagy az ártás, amitől annyira féltették a gyermekeket.

A születés, a keresztelő, amint látjuk, nagy esemény a család életében. Sok-sok szokás teszi széppé, ünnepélyessé mindazt, amit a keresztelés tesz teljessé, visszafordíthatatlanná.

A gyermek első fürdővizébe füveket, különböző tárgyakat tettek, hogy így befolyásolják a gyermek életének későbbi alakulását, pl. tejet öntöttek a vízbe, hogy a gyermek bőre szép, fehér legyen, a kislányok vizébe virágokat tettek, hogy szépek legyenek, pénzt dobtak a vízbe, hogy gazdagok legyenek, a fiúk vizébe fúró, fejsze, a lányokéba tű, fonal került.

Fürdetés után homlokukat bekormozták, hogy a gonosz szellemek el ne cseréljék vagy a látogatók meg ne rontsák, ezért nem is nagyon lehetett az újszülöttet egyedül hagyni, csak a keresztelés után szűnt meg a rontás, a szemmel verés veszélye.

Ezek a szokások mind azt bizonyítják, hogy a keresztség szentsége jelentős mérföldkő a gyermek életében. Ami ezt megelőzi, pogányság, ősi babona, ami utána következik, az már keresztény élet, s a gyermeket védi Isten kegyelme és Mária.

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés