In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

Evangélium:
Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.
Mk 10,13-16

 
Elmélkedés:

A felnőttek sokszor lekezelően vagy kioktató módon viselkednek a gyerekekkel. Az igaz, hogy egy felnőtt életkorának köszönhetően több élettapasztalattal rendelkezik, és nyilvánvalóan tanultabb, mint egy gyermek, de ez nem adhat okot számára a fölényes viselkedésre. Sokszor el is veszítik türelmüket, mert megfeledkeznek arról, hogy ami számukra könnyedén megvalósítható, az egy gyermeknek nagy erőfeszítésébe kerül, vagy akár megvalósíthatatlan. Milyen legyen a felnőttek viselkedése a gyermekekkel szemben, akik számára a felnőttek példaképek, azaz viselkedésüket utánozzák?
Az evangéliumban szereplő tanítványok hibát követnek el: megakadályoznák, hogy gyermekeket vigyenek Jézushoz. Viselkedésüket magyarázhatnánk azzal, hogy Jézus korában a gyermekek és a felnőttek világa jobban elkülönült egymástól, mint korunkban. A tanítványok szándéka az lehetett, hogy a gyermekek ne zavarják tanító vagy gyógyító tevékenységében Jézust. Ő viszont nem elutasító velük, hanem szeretettel fogadja és megáldja őket. Sőt, példaképül állítja őket a tanítványok elé.
Vajon miben követendők ők? A kisgyermekek tulajdonsága, hogy ösztönösen megbíznak szüleikben, mert mellettük érzik biztonságban magukat, s tudják, hogy ők gondoskodnak róluk. Ezt a gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást kell éreznünk Isten iránt, akinek gyermekei vagyunk. Isten atyaként szeret minket, gondoskodik rólunk. Isten a boldogságunkat és az üdvösségünket akarja. Engedelmeskedjünk neki és bízzuk rá életünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
Mk 10,1-12

 
Elmélkedés:

A házassággal, pontosabban a válással kapcsolatban tesznek fel kérdést Jézusnak az írástudók és a farizeusok. Ők megengednék a válást, Jézus viszont határozottan elutasítja azt. Mi a két álláspont közti különbség oka? A különbség lényege abban áll, hogy a farizeusok az emberi törvényre hivatkoznak, ami időnként változik, helyesebben szólva a törvényhozók változtatják őket, ezzel szemben Jézus az isteni törvényre és Isten eredeti szándékára hivatkozik a házassággal kapcsolatban. A kettő szembekerülését az okozza, hogy az emberi törvények alkalmazkodnak a kor igényeihez, követelményeihez (nevezhetjük ezt akár fejlődésnek is), s ennek következtében eltérnek Isten törvényétől.
A bibliai teremtéstörténet szerint Isten saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert, és szívébe írta törvényeit, ezért minden ember elsődleges kötelessége, hogy keresse a Teremtőt, felfedezze a szívébe vésett isteni törvényeket, és azok szerint éljen. Előfordul, hogy az ember felismeri ugyan az isteni törvényt, de mivel annak megtartását nehéznek tartja, kitalálja a kivételeket, azaz azokat az eseteket, amikor nem alkalmazza az isteni parancsokat. Következő lépésként aztán az ember a kivételeket törvény szintjére emelve megalkotja a saját törvényeit, amelyek természetesen már nagyon messze vannak Isten eredeti akaratától.
Mivel az ember a teremtést követően az évszázadok során már meglehetősen messze került Istentől, ezért ő elküldte hozzánk Jézus Krisztust, akinek a személyében megmutatta, hogyan kell az embernek élnie, Istennek engedelmeskednie. Jézus Krisztustól, az Isten Fiától tanuljuk meg, hogyan élhetünk Istennek tetsző módon.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak általad. Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha te nem támogatsz. Hogy mindenem a tiéd lehessen, végy birtokodba, Uram, hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek: Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
Mk 9,41-50

 
Elmélkedés:

Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus gyakran tett megdöbbentő kijelentéseket, amin az emberek meghökkentek. A szegény asszony templomi perselybe dobott két fillérjét többnek tartotta például a gazdagok nagyobb összegű adományánál. Máskor azt az embert nevezte legnagyobbnak, aki mindenki szolgálatát vállalja. Megdöbbentő volt az is, amikor a gazdag ifjúnak azt mondta, hogy minden vagyonát adja el, ossza szét a szegényeknek, és úgy kövesse őt. Vagy például anyjának és testvérének nevezte mindazokat, akik tanítását megtartják.
A mai evangéliumi részben Jézus minden bizonnyal legfurcsább kijelentését olvassuk. Ha valamelyik testrészünk, kezünk, lábunk vagy szemünk bűnre csábít minket, inkább szabaduljunk meg tőle, nehogy miatta a kárhozatra jussunk. Hogyan kell értenünk ezeket a kijelentéseket?
Ha szó szerint vennénk és végrehajtanánk Jézus felszólításait, akkor az utcán valószínűleg rengeteg nyomorék emberrel találkoznánk, akiknek a keze, a lába vagy a szeme hiányozna. Jézus biztosan nem azt akarja, hogy az emberek tömegesen végezzenek öncsonkítást.
A keleti népek gondolkozása és kifejezésmódja kedveli a túlzó kijelentéseket, amelyek megerősítik a mondanivalót. A kemény szavakat azért használja Jézus, hogy megértsük: az ember számára a legfőbb jó az örök üdvösség, amelynek elnyerésére minden erőnkkel törekednünk kell. A legnagyobb rossz pedig az örök kárhozat, amit minden erőnkkel el kell kerülnünk. Nem engedhetjük, hogy a bűn megakadályozzon minket az örök életre jutásban.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!

 

Forrás: martinus.hu

 

oldal eleje>>>

Evangélium:
Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”
Mk 9,38-40

 
Elmélkedés:

Az apostolok azonnal megtiltják a Jézus nevében csodákat tevő embernek, hogy folytassa tevékenységét, mert nem akar velük tartani. Jézus egészen ellentétesen gondolkozik. Ő türelmet, engedékenységet tanúsít. Véleménye szerint nem kell megtiltani neki, mert abban bízik, hogy aki az ő nevében tesz jót, az biztosan nem fogja őt szidalmazni, gyalázni. Milyen nagy a különbség e két hozzáállás között!
Gondolkodásunkat, cselekvésünket érdemes Jézus életszemléletéhez közelítenünk. Nézzük a világ dolgait az ő szemével! Értékeljük az eseményeket az ő fejével! Ne legyenek előítéleteink senki felé, hanem bizalommal közeledjünk mindenkihez! Az elhamarkodott ítélet tévútra vezet minket. Feltételezzünk mindenkiről jó szándékot! Jézus azt tanítja, hogy gyümölcséről ismerhető fel a jó és a rossz fa. Érdemes mindennapi imáinkban kérni a Szentlélek segítségét, hogy a jót és a rosszat meg tudjuk különböztetni! Kérjük segítségét, hogy felismerjük és elutasítsuk a rosszat, mindazt, ami lelkünknek kárt okoz! Kérjük segítségét, hogy felismerjük és válasszuk a jót, mindazt, ami lelkünk üdvösségét szolgálja!
Célunk, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézushoz, úgy gondolkozzunk és éljünk, ahogyan ő. Nem elég megtanulnom, hogy mit vár tőlem, hanem úgy kell élnem és viselkednem, ahogyan ő. Nem elég elméletben kereszténynek lennem, hanem minden élethelyzetben Krisztus tanítványának kell bizonyulnom.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, nem azért hívsz követésedre, mintha szükséged volna szolgálatunkra, hanem egyedül azért, hogy üdvösségünkről gondoskodj. A te követésed, Uram, azt jelenti, hogy részesedünk az üdvösségben, fényed követése pedig, hogy felfogjuk világosságodat. Szolgálatunk nem ad neked semmit, mert neked nincs szükséged az ember szolgálatára; mégis, azoknak, akik téged szolgálnak és követnek, életet, romolhatatlanságot és örök életet adsz. Amint neked, Uram, nincs szükséged semmire, nekünk annyira szükségünk van a veled való közösségre. A mi dicsőségünk nem más, mint hogy hűségesen és szilárdan kitartsunk szolgálatodban. Szent Iréneusz

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37

 
Elmélkedés:

Jeruzsálem felé haladva Jézus arról tanítja apostolait, hogy milyen sors vár rá. Megjövendöli szenvedését és halálát, amely hamarosan bekövetkezik, ugyanakkor feltámadásáról is említést tesz. Jézus úgy gondol ezekre az elkövetkezendő napokra és eseményekre, mint küldetésének és szolgálatának beteljesedésére. Amikor önként vállalja, hogy az mennyei Atya akaratának megfelelően halálával megváltsa az emberiséget, akkor ezt annak tudatában teszi, hogy cselekedetével megváltásunkat és üdvösségünket szolgálja. A szeretet szolgálatával a legkisebb lesz az emberek szemében. Eközben az apostolok arról beszélgetnek, hogy ki a nagyobb közülük. Mintha oda sem figyeltek volna Mesterük szavaira. Mintha meg sem értették volna, hogy miről beszél nekik Jézus. Az apostolok nagyok szeretnének lenni az emberek szemében.
Jézusnak egyértelműen nem tetszik versengésük. Miért mérik magukat egymáshoz? Miért nem mérik magukat a Mesterhez? Ekkor egy gyermeket állít eléjük, akinek kicsinysége példa lehet számukra. Nem a gyerekes viselkedést, hanem gyermeki lelkületet és a versengés helyett a szolgálatot várja tanítványaitól.
A szenvedés és a halál vállalásával a mi Urunk mindenki szolgája, minden ember üdvösségének szolgája lett. Ha hozzá hasonlóan vállalom az emberek szolgálatát, nagy leszek a mennyek országában.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés