In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

Evangélium:
Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29

 
Elmélkedés:

Jézus nyilvános működése időszakában mindennapi jelenet volt, hogy betegeket hoztak hozzá a gyógyulás reményében. A mai evangéliumban egy olyan esetről van szó, amikor egy apa viszi Jézushoz fiát, akit gyermekkora óta gyötör, megszállva tart a gonosz lélek. A tanítványok hiába próbálkoztak a gonosz kiűzésével a fiúból, nem jártak eredménnyel. Sikertelen próbálkozásuk után az apa és beteg gyermeke számára az egyedüli remény Jézus maradt. A gyógyulásnak most is – mint általában Jézus más csodáinál – feltétele a hit, mert „minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). Hitből itt nincs hiány! Már önmagában azzal, hogy Jézus segítségét kéri, kifejezi az apa, hogy hisz Jézus gyógyító erejében, hisz isteni erejében. Hitének kifejezésére az apa így kiált fel: „Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!” (Mk 9,24). Mintha csak ezt mondaná: hiszek, hiszem, hogy meg tudod gyógyítani a fiamat, és ha van bennem a hitetlenségnek, a kételkedésnek akár a legkisebb nyoma is, akkor te szüntesd meg azt, nehogy a gyógyulásnak akadálya legyen!
Az eset elgondolkoztat: sokszor sikertelenül küzdök a rosszal, kevésnek bizonyul erőm. Hiába igyekszem elhagyni rossz szokásaimat, gyenge vagyok. Jézushoz fordulok-e ilyen esetekben? Hiszem-e, hogy tud rajtam segíteni? Hiszek-e abban, hogy azért jött a világba, hogy az embereket meggyógyítsa a lélek betegségéből, megszabadítson a bűntől? Jézus minden ember megváltója. Engem is megváltott, új életre hív. Egy olyan életre, amelyben nem a bűn, nem a gonosz lélek uralkodik rajtam, hanem ő.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges. Ámen
 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19-23

 
Elmélkedés:

Egy halász lelkesedése
Fiatalok beszélgetnek egymással az esti filmről, majd témát váltva a fészbúk aktivitásukról. Szóba kerül, hogy hol lehet klassz ruhákat kapni a városban, melyik új telefonra vágyakoznak. Azt gondolnám, hogy ezek valóban őket érdeklő témák, de inkább unalom sugárzik beszélgetésükből, mintsem lelkesedés. Aztán komolyabb témák következnek: mit tanulnak az egyetemen, mit terveznek annak befejezése után, mire lesz jó a diploma. A lelkesedést még mindig hiányolom, pedig talán elvárható volna valakitől, aki az általa megálmodott életpályának nekiindul. Valakitől, aki teremteni, újat alkotni, felfedezni, szépet létrehozni akar a munkájával, s nem csupán azért akar dolgozni, hogy legyen miből befizetni a sárga csekkeket. Talán jogosan érzem, hogy elvárható volna a lelkesedés. Talán jogosan érzem, hogy a fiataloktól ellopták a jó ügyekért érzett szenvedélyt, lelkesedést. A húsvéti időszakban olvastuk az evangéliumban, hogy amikor a halászó Péter apostol meghallja, hogy az Úr Jézus áll a parton, akkor nem várja meg, hogy szépen nyugodtan kievezzenek a bárkával, hanem azonnal a vízbe veti magát és kiúszik a partra, hogy minél hamarabb a Mesterhez érjen. Micsoda lelkesedés! Pedig ez még a Szentlélek pünkösdi eljövetele előtt történt. Tanuljuk meg a lelkesedést az öreg halásztól, aki még nem is volt olyan öreg! Lelkesítsen bennünket a Szentlélek!
A húsvét utáni ötvenedik napon, tíz nappal Urunk mennybemenetelét követően a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük ma, pünkösd napján. Az egykori eseményt nem az evangélium, hanem az Apostolok Cselekedetei szentírási könyv írja le, ezt olvassuk a szentmise olvasmányában (vö. ApCsel 2,1-11). Eszerint az apostolok együtt vannak és imádkozva várják, hogy az Úr ígérete beteljesedjék, eljöjjön a Szentlélek. Bizonyára nem tudták, hogy miként fog ez történni, mindenesetre nyitottak. Az együttlét, mint a közösség jele, valamint az imádkozás, mint az Istenre figyelés jele elengedhetetlen a Szentlélek fogadásához. Ahol ugyanis ez hiányzik, azaz ahol széthúzás vagy ellenkezés van, vagy ahol az emberek nem figyelnek Isten szándékára, akaratára, üzenetére, ott zárt szívekre talál a Lélek. A Szentlélek jövetelét különleges jelek kísérik: heves szélvihar közeledéséhez hasonló zúgás támad, majd lángnyelvek jelennek meg, amelyek az apostolokra ereszkednek. A Lélek indítására nem tanult nyelveken kezdenek beszélni Jézus tanításáról, haláláról és feltámadásáról.
Miben fedezhető fel a Szentlélek működése, hatása, tevékenysége, egyszóval jelenléte? Mindenekelőtt a szentírási könyvekben. Hitünk szerint a Szentlélek sugallta a Szentírást, ő irányította a szerzőket, hogy Isten üzenetét tévedés nélkül jegyezzék le, és hiány nélkül tartalmazza azt az igazságot, amely bennünket az üdvösségre vezet. Emellett a Szentlélek hatása figyelhető meg a szent Hagyományban, amely évszázadokon keresztül megőrizte a krisztusi tanítást, valamint az Egyházi Tanítóhivatalban is, amely a tanítás tévedésektől mentes továbbadásának felelőse.
A Szentlélek működésének másik fontos területe a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása, különösen is a szentmise. E szertartások során Isten a Lélek segítségével létesít kapcsolatot velünk, emberekkel. A Lélek közvetítésével vagyunk képesek imádkozni, Istenhez szólni, és az ő üzenetét meghallani, megérteni.
A Szentlélek harmadik, s idén, a Hit évében különösen is kiemelendő működési területe az apostoli, hithirdető, evangelizációs munka. A Szentlélek áldásos működésének köszönhetően az evangélium hirdetése minden korban megújítja az Egyházat. Mindazok, akik részt szeretnének venni ebben az évszázadokon átívelő szolgálatban, engedjék, hogy bennük is működjön a Lélek! Engedjék, hogy az Értelem Lelke az evangélium igazságának felfedezésére vezesse őket! Engedjék, hogy Isten Lelke az evangélium hirdetésére indítsa őket!
Sokszor emlegetjük, hogy a Szentlélek az új élet forrása. Jelen van minden születésnél és újjászületésnél. Jelen van minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen van lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen van az Egyház születésénél, ezt ünnepeljük a mai pünkösdi ünnepen, és jelen van az Egyház állandó újjászületésénél. A Szentlélek az új evangelizáció forrása. Ösztönözzön bennünket hitünk titkainak megértésére és indítson bennünket Krisztus evangéliumának hirdetésére! Legyen a Szentlélek mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jöjj el, Szentlélek Isten! Jöjj el, éltető Lélek! Jöjj el, Jézus Lelke! Jöjj el, aki jelen voltál a megtestesüléskor. Jöjj el, aki a feltámadáskor új életet adtál az Úrnak! Jöjj el, Szentlélek, az apostolok és az Egyház Lelke! Jöjj, segítsd az Egyház minden tagját a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében! Jöjj, adj új lendületet a keresztényeknek az evangélium felfedezésére és életté váltására! Jöjj, adj bátorságot hitünk hirdetésére! Jöjj el, megbocsátás Lelke és egységet adó Lélek! Jöjj el, hitünk éltetője és erősítője! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

 
Elmélkedés:

Szeretetének háromszori megvallását követően Péter apostol annak a tanítványnak sorsáról kérdezi az Urat, „akit Jézus szeretett.” Egyértelmű, hogy Jánosról van szó, aki az evangéliumában így szokta önmagát megnevezni.
Amikor János evangélista az I. század vége felé, azaz majdnem 70 évvel Jézus halála és feltámadása után lejegyezte ezeket a sorokat, még mindig elevenen él benne a Krisztustól kapott szeretet, amelyben Péter, ő és a többi apostol részesült. Évtizedekkel később, idős korában is jól emlékszik az Úr minden szavára és cselekedetére. Megérintette és kitörölhetetlen mély nyomot hagyott lelkében Jézus szeretete. Hálával emlékezik vissza az utolsó vacsorára, amikor szeretetének végső jeleként Jézus megmosta az ő lábát is, és amikor Jézus mellette ülve neki mondja el, hogy ki fogja őt hamarosan elárulni.
János évekkel később sem felejtette el, hogy az apostolok közül ő volt az egyetlen, aki ott állt a Golgotán, és mielőtt szeretetének bizonyítékaként meghalt a kereszten, Jézus őrá bízta édesanyját, Máriát. Az évek során bizonyára sokszor felidézte magában, amikor húsvétvasárnap hajnalban Péterrel együtt a sírhoz futott, de nem találták ott az Úr testét. Az üres sír hitre ébresztette mindkettőjüket. Valószínűleg sokszor felidézhette magában a feltámadt Jézussal való találkozásokat, amelyeket igehirdetésének részeként sokaknak mondhatott el. Élete utolsó éveiben János evangélista már csak a Jézustól tanult legfontosabbat ismételgette: szeressétek egymást! Mert ezt hallotta, tanulta és tapasztalta.
Engedem-e, hogy megérintsen, megsebezzen Jézus szeretete?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,15-19

 
Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán Jézus figyelmeztette Péter apostolt, hogy háromszor fogja megtagadni őt. Jézus elfogását követően a főpap házának udvarán ez valóban meg is történt. Ennek felidézése segít bennünket annak megértésében, hogy miért kérdezi Jézus Pétert három alkalommal szeretetéről. Az igehirdetés előszeretettel állítja párhuzamba a két eseményt. A háromszori tagadás jóvátételére az Úr háromszori szeretetvallomást kér Pétertől, ahogyan ezt a mai evangéliumban olvassuk.
Ezt követően rábízza az apostoli testület irányítását és az Egyház vezetését. E nagy felelősséggel járó feladat azzal jár, hogy Péternek is kijut a szenvedésből, s ő is kereszthalállal fogja megdicsőíteni Istent. Jézus nem elégszik meg a szeretet szóbeli megvallásával, hanem annak gyakorlati megvalósítását, az ő követését is megkívánja Pétertől. Aki ugyanis teljes szívével tud ragaszkodni hozzá és aki őt szereti, az feladatot és küldetést kap.
Isten kegyelme óriási változást tud előidézni az ember lelkében. Ő nem emlegeti állandóan a múltban elkövetett bűneinket, hanem elfelejti, eltörli azokat. A Jézus iránti szeretet megvallása Péter apostol részéről hitvallás. Amikor én vallom meg Jézus iránti szeretetemet, az szintén hitvallás.
Szavaimmal, cselekedeteimmel és egész életemmel kell tanúságot tennem a világban a szeretetről. Így lesz egész életem Isten dicsőítése és tanúságtétel az isteni irgalomról. Ez a küldetésem.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

 
Elmélkedés:

Jézus főpapi imájának harmadik, befejező részéhez érkeztünk a mai napon, amelyben azokért fohászkodik az Atyához, akik közvetlenül nem ismerik őt, hanem tanítványainak igehirdetésére és tanúságtételére hinni fognak benne. Ezt mondja: „Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem” (Jn 17,20). Mindazokért imádkozik tehát, akikhez a történelem folyamán az igehirdetés révén eljut tanítása.
A hívők számára az egységet kéri: „Egyek legyenek mindnyájan!” (Jn 17,21). Kérése arra irányul, hogy a keresztények minden korban egyek legyenek, azaz egy közösségbe, az Egyházba tartozzanak. Mivel az Egyház egysége a múltban sajnos többször megsérült emberi bűn miatt, és mivel ez Jézus elsődleges kérése, kötelességünk, hogy rendszeresen imádkozzunk Egyházunk egységért, és segítsük annak megvalósulását. Ha a hitbeli egység hiánya jelenleg még el is választja a különböző felekezetű keresztényeket egymástól, a szeretet egysége kössön össze bennünket már most! A Hit éve segítse a hitbeli közeledést! Az egység Isten ajándéka. Jézus imájához kapcsolódva nekünk is az Atyához kell fordulnunk az egység nagy ajándékáért, hiszen számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy sok keresztényt is megkísért a széthúzás, a békétlenség.
Befejezésül azt kéri Jézus, hogy a benne hívők megláthassák dicsőségét, azaz ne csak a szenvedő arcát szemlélhessük, hanem megláthassuk azt a dicsőséget, ami a feltámadás után vár rá.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket arra, hogy óvatosak legyünk az evilági javakkal és kincsekkel kapcsolatban, mert könnyen rabul ejthetik szívünket és eltéríthetnek minket törvényeid útjától! Segíts minket, hogy le tudjunk mondani mindenről azért, hogy megtaláljuk igazi kincsünket, Téged, aki lelkünk üdvösségét akarod, és rátaláljunk a te szeretetedre, amely életünk igazi és teljes boldogságát jelenti.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés