In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

Evangélium:
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

 
Elmélkedés:

Főpapi imájának második részében Jézus a tanítványiért imádkozik az utolsó vacsorán. Két lényeges dolgot kér számukra: az Atya tartsa meg őket az ő nevében és szentelje meg őket az igazságban.
Az első kérés azt jelenti, hogy a tanítványok maradjanak meg az Atyával való közösségben, amelynek alapja a szeretet. Jézus mindvégig kitartott az Atyával való szeretet-egységben, s most azért fohászkodik, hogy a tanítványok is ugyanilyen kapcsolatban maradjanak a mennyei Atyával. Szavait így is érthetjük: a tanítványok maradjanak mindig Istené, és mindent az ő nevében tegyenek. Az egy Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi az Atyával.
A második kérés arra vonatkozik, hogy a tanítványok egyedül az Atya segítő kegyelmével tudnak majd kitartani az üldözések és a megpróbáltatások idején a Jézus által hirdetett igazságban. Ezt az igazságot a tanítványoknak nem csupán elfogadniuk és megélniük kell, hanem hirdetniük is a világban, hogy minden ember megismerhesse Krisztus igazságát. A krisztusi igazság megismerése, elfogadása és hirdetése a megszentelés következménye. Jézusnak ez a kérése tehát arra irányul, hogy tanítványai megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek éljenek, és életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon burjánzik, szabadíts meg önmagamtól! Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival, add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak! Boldog Kalkuttai Teréz

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a

 
Elmélkedés:

Ma, valamint a következő két napon Szent János evangéliumának 17. fejezetéből azt a részt olvassuk, amelyet Jézus főpapi imájának nevezünk. Ezt az imádságot a mi Urunk az Atyához intézi, de tanítványai füle hallatára mondja el az utolsó vacsorán. Nem tekinthetjük tulajdonképpen a búcsúbeszéd részének, hiszen ez már nem az apostoloknak szól. Az utolsó vacsorának világosan követhető rendje, menete van: a megtisztulást (Jézus megmossa tanítványai lábát) a tanítás követi, amelyet ez az imádság zár le.
A főpapi ima első részében Jézus azt kéri az Atyától, hogy dicsőítse meg őt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged!” (Jn 17,1). Jézus megváltó küldetésének beteljesedése a hamarosan bekövetkező elfogásával elkezdődik, s másnap megtörténik kereszthalálával. Az Atya harmadnapon megdicsőíti őt a feltámadással, s ez a megdicsőülés akkor válik teljessé, amikor Jézus visszatér az Atyához a mennybe. Ezt ünnepeltük az elmúlt vasárnap, Urunk mennybemenetele napján. Jézusnak az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel fogadja el a szenvedést és a kereszthalált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása.
Ezt követően apostolaiért és tanítványiért imádkozik Jézus. Szavaiból érződik az értük való aggódás és az irántuk való szeretet. A tanítványok megismerték és elfogadták az igazságot, életüket Jézusnak szentelték, hittek abban, hogy ő az Isten Fia. Ők nem követhetik most Mesterüket a mennybe, hanem a világban maradnak, hogy küldetésüket teljesítsék.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Mindenható, kegyelmes és könyörületes Atyánk! Eltévedtünk, s mint elveszett juhok letértünk útjaidról. Túlságosan saját szívünk tervei, szándékai és kívánságai után futottunk. Megsértettük szent törvényeidet. Azt tettük, amit nem lett volna szabad. De Urunk, Te légy irgalmas hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, akik megvallják hibáikat. Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra, azon ígéret miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk által. És őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélő, neked tetsző, becsületes és tisztességes, komoly életet éljünk szent neved dicsőségére.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33

 
Elmélkedés:

Jézus búcsúbeszédének hallgatása után az utolsó vacsorán az apostolok lelkesen azt állítják, hogy megértették Mesterük szavait és elhiszik, hogy az Atya küldte őt. A valósághoz azonban közelebb járunk, ha azt mondjuk, hogy valójában nem is sejtik, hogy ez a vacsora az utolsó Jézus számára és azt sem tudják, hogy most éppen búcsút vesz tőlük.
Egészen magabiztos az apostolok válasza és hitvallása. Jézus viszont világosan látja, hogy hitük mennyire korlátozott. Azt talán megértik, elfogadják, hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, de nem tudhatják még, hogy milyen úton fog visszatérni hozzá a mennybe.
Jézus figyelmezteti őket, hogy hamarosan elérkezik hitük próbatételének ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős hitüket, néhány óra múlva csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak elmenekülni a Jézus elfogására érkező katonák elől. Az apostolok az utolsó vacsorán azt állítják, hogy megértették a Mester szavait, de még ezen az estén értetlenül fogják szemlélni az ő szenvedésének kezdetét. Akik most együtt vannak az Úrral, másnap már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton Jézus mellett. A Jézussal történő események bizonytalanságot ébresztenek bennük, megrendül hitük, s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük. A feltámadás, illetve a Feltámadottal való találkozás után már nem a múló lelkesedés jellemzi őket, hanem az elkötelezettség, s bátran hirdetik a Krisztus feltámadásáról szóló örömhírt.
Kérjük Istent, hogy a próbatételek idején se veszítsük el hitünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53

 
Elmélkedés:

Nézzünk a felhő mögé!
Az egyik hittanórán éppen Krisztus mennybemeneteléről tanultunk, beszélgettünk. A gyerekek elmondták, hogy az esemény bibliai leírásából mit tartottak érdekesnek, fontosnak. Az egyik fiúnak például a felhő tetszett a legjobban. Egyesek felnevettek a dolgon, mert jelentéktelennek tartották az égi felhőt. Én azonban örültem megjegyzésének, mert alkalmat adott arra, hogy részletesebben elmagyarázzam a felhő jelentőségét. Nem egy időjárási jelenségről van itt szó ugyanis, azaz nem egy komor viharfelhőről vagy barátságos kinézetű bárányfelhőről, hanem egy bibliai jelképről. A szentírásban a felhő számos esetben Isten jelenlétére, Isten megjelenésére utal. Érdekes, hogy egyúttal a felhő a kíváncsi emberi tekintetek elől el is takarja az Istent, aki valójában láthatatlan, mintegy rejtőzködő. A mennybemenetelnél a felhő azt jelképezi, hogy az Úr az isteni világba emelkedik fel. E rövid kis bevezető után nézzük az eseményt, Krisztus Urunk mennybemenetelét! Nézzünk egy kicsit e titokzatos felhő mögé!
A Jézus mennybemeneteléről szóló evangéliumi beszámolók meglehetősen szűkszavúak. Az idén olvasott Lukács-féle beszámoló sem árul el sokat a mai ünnep tartalmáról. Mit tudunk meg belőle? Feltámadása utáni utolsó jelenése alkalmával az Úr elbúcsúzik tanítványaitól, megígéri a Szentlelket, majd az égbe emelkedve eltávozott körükből.
Szent Lukács evangélista azonban egy másik írásában, az Apostolok Cselekedeteiben ennél részletesebben írja le az eseményt (vö. ApCsel 1,1-11). E leírás legérdekesebb eleme az, hogy Jézus az apostolok „szeme láttára felemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták” (ApCsel 1,9). Ez a mennybe emelkedő Krisztust eltakaró felhő jelképe annak a homálynak, amelybe a túlvilág burkolózik. Mi van a felhőn túl? Arra hamar rájövünk, hogy szemünk nem láthat át rajta és a legmodernebb távcsövek sem segítenek nekünk. Emberi értelmünkkel kutatjuk a túlvilág titkait, de annál többre nem jutunk, mint amennyit Jézus elárult nekünk. A felhőn túl Jézust dicsőség várta, az Atya várta. A mai ünnep titkát a Hitvallás így tartalmazza: Jézus „fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján.” Az Apostoli Hitvallásban pedig így szerepel: Jézus „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.”
Jézus mennybemenetele azt jelenti, hogy a feltámadása utáni jelenések lezárulnak. Apostolai és tanítványai meggyőződhettek arról, hogy él, amely később fontos lesz számukra a krisztus feltámadásáról szóló igehirdetés során. Az Úr ugyanis utolsó jelenése alkalmával megbízást ad nekik, hogy szenvedésének és feltámadásának tanúi legyenek, és hirdessék a bűnbocsánatot minden népnek (vö. Lk 24,46-48). A mennybemenetel egyben azt is jelenti, hogy Krisztus visszatér oda, ahonnan jött, visszatér ahhoz, aki elküldte őt a világba, a mennyei Atyához. Tanítványait mégsem hagyja magára, hanem elküldi a Szentlelket, aki meg fogja őket erősíteni a tanúságtételben és az igehirdetésben.
Jézusra tehát a mennyei örök dicsőség várt a felhőn túl, földi élete után. És mi vár engem a felhőn túl? De itt már a hit világa, a remény világa kezdődik. Engem is az Atya vár. Hiszem, hogy engem is az Atya vár. Ha akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Jézus mennybemenetele és az örök dicsőségbe jutása erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Ha égre emelt tekintettel élek, azaz életem minden napján szem előtt tartom, hogy a mennyországban Isten vár rám, és ha elfogadom Krisztus vezetését, akkor reményem be fog teljesedni és az örök üdvösségre jutok.
Mai elmélkedésünk befejezéseként figyeljünk Krisztus missziós parancsára, amit mennybemenetelekor mondott apostolainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Az Úr egykori felszólítása nekem is szól. Indulnom kell, hogy tanúja és evangéliumának hirdetője legyek. Nem új tanítást kell kitalálnom, hanem azt kell kitalálnom, hogy Krisztus örökérvényű szavait, örömhírét, hogyan tudom újszerűen, korszerűen, új fórumokon hirdetni. Korunkban talán éppen az jelenti a keresztények számára a legnagyobb kihívást, hogy a közönyös embereknek úgy tegyünk tanúságot hitünkről, hogy felébredjen bennük a vágy Isten megismerésére.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél apostolaidnak és tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Tanításod, az üdvösségre vezető igazság szabad utat nyit Isten felé, a menny felé. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül az örök életre, ahová minden embert, engem is meghívsz és vársz. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

 
Elmélkedés:

Jézus búcsúbeszédének mai részletéből kiderül, hogy az Atya szeret minket embereket és teljesíti azokat a kéréseinket, amelyeket az ő Fia, Jézus nevében intézünk hozzá. „Kérjetek, és kaptok” (Jn 16,24) – szól Jézus bátorítása felénk. Kérjünk bátran Istentől, és a kért lelki javakat tőle meg fogjuk kapni.
Mi az alapja annak, hogy Istenhez fordulunk kéréseinkkel? Egyrészt az, hogy sokszor megtapasztaljuk kicsinységünket, gyengeségünket, emberi erőnk végességét. Nem tudunk mindent elérni, megvalósítani a magunk erejéből. Hiába a jószándék, hiába a kitartás, sokszor mindez mégsem elég, nem jutunk előbbre. Másrészt megtapasztalhatjuk Isten mindenhatóságát, aki számára nincs lehetetlen. Ennek következtében ösztönösen is ahhoz fordulunk, akitől kéréseink megvalósítását várjuk. A kéréssel ugyanakkor kifejezzük bizalmunkat, hogy Isten teljesíteni fogja azokat, ha valóban lelkünk javát szolgálják.
A kérő imádság egy magasabb szintjére is szeretne elvezetni minket a mi Urunk, arra az igazi imára, amely az ő nevében fordul az Atyához. A Jézus nevében való imádkozás feltételezi, hogy kapcsolatban vagyunk vele és azt fogjuk kérni, ami akaratának megfelel. Imádságunk feltétele továbbá az is, hogy szeressük őt. A Jézusban való hit és az iránta való szeretet új szintjére juthatunk el itt. Jézus a mennyei Atya gyermeke, Fia. Az ő nevében fohászkodunk az Atyához, akinek mi is gyermekei vagyunk.
Keserűen hangzik Jézus szava: „Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben” (Jn 16,24”). Tényleg! Én kértem már valamit valóban Jézus nevében az Atyától?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Hálát adunk neked, Atyánknak, az életért és az ismeretért, amelyet nekünk, szolgáidnak Krisztus által kinyilatkoztattál; dicsőség legyen neked mindörökké! Ókeresztény ima

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés