In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”
Jn 14,23-29

 
Elmélkedés:

Életünk története
Idős férfihoz hívtak a kórházba a közelmúltban. Elmesélte, hogy gyerekkorában szeretett volna tudós lenni, de nem volt lehetősége felsőbb iskolába járni. Nem bánja, hogy nem lett tudós belőle. Később szeretett volna híres ember lenni, de nem volt semmi rendkívüli képessége, amivel kitűnhetett volna a többiek közül. De nem bánja, hogy nem lett belőle híres ember. Aztán sokszor megfogadta, hogy templomba fog járni, de a munka valahogy mindig háttérbe szorította az Istent. Most már bánja, hogy rossz irányba kormányozta életét Isten nélkül. Története emlékeztessen minket arra, hogy akár megvalósítjuk nagy terveinket, világraszóló elképzeléseinket életünk során, akár nem, lesz, amit sosem fogunk bánni, de lesz, ami vétkes mulasztásként nyomja majd lelkünket. Vajon hogyan foglaljuk majd össze néhány évtized múlva életünk történetét?
Életünk nagy eseményeit meg szoktuk ünnepelni, s azok évfordulóját évente számon tartjuk. Keresztény emberként Jézus életének eseményeire emlékezünk a liturgikus év folyamán, születésétől haláláig, illetve feltámadásáig és mennybemeneteléig nem marad ki semmi. A húsvét utáni ötven nap az Úr feltámadásának való örvendezés jegyében telik. Az evangéliumi történetek elénk tárják jelenéseit, találkozásait apostolaival és tanítványaival, amelyek azt bizonyítják, hogy él, újra él, az Atya új élettel ajándékozta meg. A jelenések és a Feltámadottal való találkozások időszaka az apostolok számára hitük növekedésének legjelentősebb ideje. A húsvéti hit a szeretetben való növekedést is jelentette számukra.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus következő szavait olvassuk: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat” (Jn 14,23-24). Távozását, mennybemenetelét követően bizonyára sokszor eszükbe jutott az apostoloknak Mesterük egykor mondott szava. Igen, növekedniük kell a hitben, erősödnie kell az Úr iránt érzett szeretetüknek még abban az időszakban is, amikor már nincs velük. Különben hiábavaló volna a vele töltött idő. Hiábavaló volna a sok tanítás, amit hallhattak. Hiábavaló volna a számtalan csoda, ami szemük láttára történt. Hiábavaló volna a szeretet, amelyet Jézus a kereszten hozott értük és minden emberért.
A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi részletben az Úr távozásáról, a mennyei Atyához való visszatéréséről is szó van. Mindezt előre megmondja övéinek, hogy „ha majd bekövetkezik, higgyenek” (Jn 14,29). Jézus szavai tehát azt szolgálják, hogy megszülessen és erősödjön bennük a hit. Az apostolok és a tanítványok élettörténete a hitben való növekedésük története.
És az én élettörténetem? Szintén a hitben való növekedés története? Sokan észre sem veszik, hogy lassacskán véka alá rejtik a hit világosságát, ízét veszti életükben az a jelképes só, amiről Jézus beszél (vö. Mt 5,13-16). Megvan-e bennem a szándék, hogy naponta odaüljek az Úr lábához és hallgassam tanítását? Akarom-e egyre jobban felfedezni a hit gazdag kincsét? Engedem-e, hogy Jézus vezessen a hit útján? A Hit éve alkalmat ad számomra, hogy Krisztusból, az élő forrásból, a hit forrásából merítsek és igyak. Ha szomjazom az igazság vizére, induljak hozzá, az élő víz forrásához! Ha szomjazom az örök életre, induljak hozzá, az örök élet forrásához! Ha lelki táplálékra vágyom, táplálkozzak belőle, az örök élet kenyeréből! Ha a szeretetre vágyakozom, induljak felé a szeretet forrásához! Induljak Krisztushoz, mert nála találom meg az élő hit örömét!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

 
Elmélkedés:

Jézus figyelmezteti tanítványait, hogy őmiatta gyűlölni fogja őket a világ és üldözés éri őket. Szavainak igazságát tapasztalhatjuk, hiszen az elmúlt évszázadokban világszerte érték üldözések a keresztényeket hitük miatt. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy ezek az idők már elmúltak. Napjainkban sincs mindenütt vallásszabadság. Sok országban ma is üldözik, börtönbe zárják a keresztényeket, de az is előfordul, hogy papokat, missziós szerzeteseket vagy más híveket megölnek keresztény hitük miatt. Az Egyház minden korban a vértanúk közössége. Az Egyház minden korban erősödik a vértanúk tanúságtétele, helytállása láttán.
Vannak olyan országok is, ahol az állami törvények ugyan biztosítják a szabad vallásgyakorlatot a hívők számára, de ügyes módszerekkel mégis arra törekszenek, hogy az Egyház tevékenységét a templomok falai közé szorítsák. Hogyan válaszoljunk minderre? A keresztény nem ijed meg a támadásoktól, hanem Istenben bizakodik. Tudja, hogy küldetését akkor is teljesítenie kell, ha mások emiatt neheztelnek rá. Az üldözéseknek az előnyét érdemes meglátnunk. A nehéz időkben derül ki valójában, hogy kik azok, akik komolyan veszik hitüket, és elviselve a nehézségeket hűségesen kitartanak, kik az elkötelezett keresztények. Vajon felismerhető-e életem alapján, hogy Krisztushoz tartozom?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, te magad vagy a szeretet! Taníts engem az egyetlen leckére, a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

 
Elmélkedés:

Jézussal való kapcsolatunk éltetője a kölcsönös és folyamatos szeretet, miként erről a tegnapi evangéliumban olvashattunk. Jézus azzal mutatta meg végsőkig elmenő szeretetét, hogy az életét áldozta fel minden emberért. Nincs senki, aki nagyobb áldozatra lenne képes, mint ő, nála jobban senki sem szerethet minket, mert Isten szereteténél nem létezik erősebb szeretet. Jézus azt kéri, hogy viszonozzuk szeretetét: szeressük az Atyát, aki gondoskodik rólunk, s akinek az életet köszönhetjük, szeressük őt, azaz a Fiút, aki megváltott minket, és szeressük a Szentlelket, aki megszenteli életünket.
A mai evangélium ennél is tovább megy, amikor azt kéri, hogy ne csupán őt szeressük, hanem a szeretetet terjesszük ki embertársaink, minden ember felé. A felebaráti, embertársi szeretet mértékét így határozza meg: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” (Jn 15,12).
Ezen a ponton kissé elcsodálkozunk. Hogyan tudnánk úgy szeretni, ahogy Jézus? Ez lehetetlen számunkra! Miért volna lehetetlen vagy megvalósíthatatlan? Miért ne próbálhatnánk meg? Miért ne indulhatnánk el a tökéletes szeretet útján? Az bizonyos, hogy a mi Urunk szeretetét nem tudjuk felülmúlni, de érdemes komolyan vennünk szavait, kérését. Törekedjünk a tökéletes szeretetre! Jézus azt adja tovább, amit a mennyei Atya szeretetéből felé sugárzott. Én pedig azt adjam tovább az embereknek, ami Krisztustól sugárzik felém!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én tenném. Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az örök életben.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

 
Elmélkedés:

A tegnapi szakasz folytatásaként a mai evangéliumban Jézus azt fejti ki részletesebben, hogy mi élteti, táplálja, erősíti a vele való kapcsolatunkat. A szőlőtő és a szőlővesszők példázatából kiderült, hogy szorosan kell kapcsolódnunk Jézushoz, aki életünk tápláló és megújító forrása. Ezt a szoros lelki kapcsolatot a szeretet élteti és építi folyamatosan. Ezt kéri: „Maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,9).
Jézusnak az Atyához való kapcsolatát a szeretet határozza meg alapvetően, ez Isten legfőbb tulajdonsága. Az Atya szereti a Fiút, Jézus Krisztust és a Fiú az Atyát. Kettejük kölcsönös szeretete mégsem zárul be, hiszen a harmadik isteni személy, a Szentlélek felé is kiárad, illetve az emberek felé is.
A Fiú úgy szeret minket embereket, ahogyan őt az Atya szereti. Mi lehetne nagyobb annál a szeretetnél, ahogyan a Fiúisten, Jézus Krisztus szeret bennünket? Ennél a szeretetnél nincs és nem is lehet nagyobb, ezért semmit sem helyezhetünk elébe. Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret! Válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és határt nem ismerő szeretetére, mint azzal, hogy őt szeretjük a legjobban? Kereszthalálával Jézus egyértelműen megmutatta, hogy amiről három éven keresztül beszélt, azt komolyan is gondolja. A szeretetet nem csupán szavaival hangoztatta, hanem meg is valósította. Eljutok-e a szavak szintjéről a szeretet cselekedeteinek szintjére?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

 
Elmélkedés:

Szent Józsefnek, a munkásnak emléknapján a húsvéti időszak soros köznapjáról vesszük az evangéliumot, amelyben Jézus önmagát szőlőtőhöz, a mennyei Atyát a szőlőskert tulajdonosához, tanítványait és követőit pedig szőlővesszőkhöz hasonlítja. Beszédében így tanít: „Én vagyok a szőlőtő és Atyám a szőlőműves” (Jn 15,9), majd a következőkkel folytatja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5).
Hogyan értelmezzük példabeszédét? Az Egyház, az újszövetségi nép Isten szőlőskertje, amely közösséghez minden megkeresztelt ember tartozik. Az Egyház tagjai úgy kapcsolódnak Krisztushoz és rajta keresztül egymáshoz, miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz. Az egyházi közösség tagjaként mindannyian arra törekszünk, hogy megőrizzük a Krisztushoz kapcsolódást, aki nélkül semmit sem tehetünk, s akiből életerőt merítünk. Egyedül általa tud lelki gyümölcsöket érlelni életünk. Ahogyan a szőlő termésének mennyisége és minősége egyaránt függ a kedvező időjárástól és az emberi munkától, ugyanígy a Krisztussal való élő kapcsolatunk is egyrészt Isten kegyelmének köszönhető, másrészt megkívánja a mi emberi közreműködésünket is.
Ha meghozzuk a döntést, hogy Jézussal akarunk élni és megtesszük felé az első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Kezdetben nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk emberi erejéből tudunk neki adni. De szüntelenül vigyáznunk kell arra, hogy hozzá kapcsolódjunk és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Célunk az, hogy megmaradjunk a Krisztussal való élő és éltető egységben, s a jócselekedetek gyümölcsét teremjük.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés