In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

Evangélium:
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a

 
Elmélkedés:

„Ne nyugtalankodjék a szívetek” (Jn 14,27) – szól Jézus az apostolokhoz, akik az utolsó vacsorán azért félnek, mert nem tudják pontosan, mi vár rájuk Mesterük távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza fog térni és nem szűnik meg vele a személyes kapcsolat. Az ő szavaiból békesség sugárzik, ami éppen ellentéte az apostolok nyugtalanságának. Kereszthalálát követően csak fokozódik az apostolok nyugtalansága, akik félelmükben bezárkóznak. A feltámadt Krisztus jelenései alkalmával így szól hozzájuk: „Békesség nektek!” (Jn 20,19). E szavakkal nem csak békét kíván nekik, hanem jelzi, hogy ő a békesség forrása, ő adományozza az ember számára a békét. A prófétai jövendölésekben számos esetben előkerül a gondolat, hogy a Messiás eljövetelével és Isten uralmának megvalósulásával elérkezik a földre a békesség, amelyet minden ember áhít. Izajás próféta például a „béke fejedelmének” jöveteléről jövendöl, Mikeás pedig azt mondja az eljövendő Messiásról, hogy „ő maga lesz a béke.” A jövendölések megvalósulását Jézus születésekor tapasztalja meg a világ, amikor is az angyalok békét hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol pedig Jézus fellép, tanít, csodát tesz, ott a béke is megjelenik, bár tanítása felforgatja ennek a világnak a rendjét, hogy az isteni béke költözzön helyébe.
A mindennapi nehézségek miatt sokszor vesz erőt rajtunk a csüggedés és nyugtalanság tölti el szívünket. Valójában azonban nincs okunk az aggodalomra. Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselésében, akkor nem érdemes nyugtalankodnunk. Emberi képességünk valóban kevésnek bizonyul sok élethelyzetben, de ha ilyenkor bizalommal Istenhez fordulunk, ő nem fogja megtagadni tőlünk a segítséget. Rá merem-e bízni életemet Istenre?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26

 
Elmélkedés:

A mai evangéliumi rész elején Jézus arról beszél, hogy az szereti őt, aki megismeri és megtartja parancsait. A szeretet nem csupán egy érzés, mint ahogy sokan gondolják napjainkban, hanem cselekedetekben testet öltő jóság. Isten irántunk való szeretete sem csupán érzés, hanem Krisztus személyében megjelenő valóság. A megtestesülés Isten szeretetének a tette. Jézus azzal bizonyította szeretetét az Atya iránt és irántunk, hogy véghezvitte a megváltás művét szenvedése és halála által. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni fenntartás nélkül. Ezt teszi Jézus, amikor odaadja, felajánlja az életét.
Beszéde végén az Úr megígéri a Szentlelket, aki majd eszébe juttatja mindazt tanítványainak, amit ő tanított nekik élete során. A Szentlélek pünkösd napján áradt ki az apostolokra, s azóta jelen van az Egyházban. A Lélek olykor feledékeny emlékezetünket frissíti fel, máskor pedig Jézus tanításának megértésében segít, illetve annak felismerésében, hogy miként teljesíthetjük Jézus akaratát. A parancsok gyakorlati követése jelzi Jézus iránti szeretetünket.
E beszéddel Jézus felkészíti tanítványait arra az időre, amikor már nem lesz velük, mert visszatér Atyjához a mennybe. Előre látja, hogy távozása a világból szomorúsággal fogja eltölteni övéit, ezért igyekszik megértetni velük, hogy nem hagyja őket magukra, hanem Szentlelke által örökre velük marad.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt! Jeruzsálemi Szent Cirill

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Jn 13,31-33a.34-35

 
Elmélkedés:

A szeretet tanúságtétel
A különféle sportágak közül azokat értékelem leginkább, amelyeknél a sportolónak nincs szüksége semmilyen eszközre, csak a saját testére. Nem használ gerelyt, diszkoszt, labdát vagy egyebet, nincs szüksége ütőre, evezőre és semmi másra, hanem csupán a testi ereje számít. Ki tud távolabb ugrani? Ki tud gyorsabban futni? Ki tud magasabbra ugrani? A magasugrásnál egyre feljebb teszik a lécet. Aki leveri, nem jut tovább. Egyre magasabbra teszik a lécet és egyre kevesebben maradnak versenyben, végül már csak egyetlen ember, a győztes. De ha ezt követően a győztes számára pár centiméterrel magasabbra tennék a lécet, azt ő is leverné.
Most egy hirtelen ugrással térjünk a mai evangéliumhoz! Jézus magasra teszi a lécet, amikor ezt mondja: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34). Már önmagában az is nagy teljesítmény, ha valaki őszintén és mindenféle szándék vagy előny nélkül szereti a másikat, az azonban még nagyobb követelmény, hogy olyan szeretettel forduljunk embertársaink felé, ahogyan Krisztus szeretett, szeret minket.
Valójában Jézus szeretet-parancsának ez az igazi újdonsága. Ez a kérés, parancs igazi kihívást jelent számunkra. Sokan persze nem szeretik a kihívásokat és visszarettennek. Úgy gondolják, hogy ez lehetetlen. Azt hiszik, hogy ez megvalósíthatatlan. Ember nem képes ilyen teljesítményre. Az ember nem képes olyan (mértékű vagy minőségű) szeretetre, mint az Isten. Ebben részben van igazság. De kér-e tőlünk Jézus olyat, amit nem tudunk megtenni? Mi értelme volna olyat kérnie tőlünk, amit valóban lehetetlen megtenni? Kér-e tőlünk Jézus olyat, amit ő maga nem tett meg? Ő a végsőkig elment a szeretet kifejezésében. Amikor vállalta a szenvedést, amely emberi testének okozott fájdalmat, és amikor vállalta a halált, amely emberi testéből szívta ki az életerőt, magát az életet, akkor a végsőkig elment, csakhogy az ember megismerje a szeretetet. Mi sokszor félünk odaadni, feláldozni életünket. Jézus nem félt ettől. A szeretet mindig önmagunk feláldozását, odaajándékozását jelenti, mégpedig visszavonhatatlanul.
A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Jézus ezt mondja: „Arról tudják majd meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Krisztus felénk irányuló szeretetének megtapasztalása indíthat el bennünket a szeretet útján. A keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, a feltámadt Krisztussal való találkozás pedig megérteti velünk, hogy a feltámadásban a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s ez irántunk való szeretetének jele.
Jézus Krisztus megváltó kereszthalála előtt gondolta volna egyetlen ember is, hogy Isten képes meghalni az emberért? Gondolta volna valaki, hogy Isten ennyire szereti az embert? Aligha. Ekkora szeretet elképzelhetetlen volt az ember számára, mégis megvalósult. Ne gondoljuk soha, hogy lehetetlen, amit Jézus kér tőlünk! Induljunk el az önfeláldozás útján! Induljunk el a tökéletes szeretet útján! Nehéz, de megvalósítható a szeretet. A szeretet megélése mindenki felé legyen tanúságtétel és jel arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, kényszer és félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket arra, hogy szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,7-14

 
Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédéből olvasunk egy részletet, amelyben az Atyáról tanít. Szavai felkeltik az apostolok érdeklődését. Fülöp így fordul hozzá a többiek nevében is: „Mutasd meg nekünk az Atyát!” (Jn 14,8). Válaszában Jézus a mennyei Atyával való kapcsolatáról és egységéről kezd beszélni. Az Atya ugyanis Fia, Jézus Krisztus személyében nyilatkoztatja ki magát az embereknek. Ha őt keressük, Krisztushoz kell fordulnunk. Ha látni szeretnénk az Atyát, nézzünk Jézusra, ha hallani akarjuk szavát, hallgassuk Fiát, akit hozzánk küldött. Az Atya azért küldte el Fiát a világba, hogy általa ismerjük meg őt.
Jézus azért lehet út számunkra, mert ő az Atya kinyilatkoztatása. Mivel Jézus személyén keresztül az Atya egészen közel jött hozzánk, ezért minél jobban közeledünk hozzá, annál közelebb kerülünk az Atyához. Ha engedelmeskedünk neki, akkor egyúttal a mi mennyei Atyánk engedelmes gyermekei is vagyunk. Ha hitünk és cselekedeteink által egységben vagyunk Jézussal, akkor az Atyával is közösségbe kerülünk.
Ha megtapasztalom a megbocsátást, az irgalomban gazdag Istenhez kerülök közelebb. Ha hallgatok a lelkiismeretem mélyén megszólaló hangra, valójában Istenre hallgatok. Ha az együttlét örömét élem át a testvéri közösségben, Isten jelenlétét érzem. Ha elvonulok a világi lármától, a csendben Isten fog megszólalni. Isten állandóan közel van hozzám. Észreveszem-e jelenlétét?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6

 
Elmélkedés:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) – olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Az Egyház a kezdetek óta hittel vallja, hogy egyedül Jézus az út, aki elvezet minden embert az Atyához, ő az igazság, aki szabaddá tesz minket és ő az élet, aki örömre gyújtja szívünket.
E kijelentések igazságát akkor tapasztalhatjuk meg, ha nem csak szavainkkal valljuk mindezt imádságainkban, hanem határozottan rálépünk az útra, és elindulunk Jézussal a mennyei Atya felé. A krisztusi igazság megismerése felszabadít bennünket, és a Krisztusban való élet igazi örömmel tölt el. Az igazság útján elindulni azt jelenti, hogy az élet felé törekszünk. Ez az út sok esetben keresztút, pontosan olyan, mint Krisztusé volt. Mégis egyedül ez vezet az üdvösségre.
Az evangéliumokban szereplő személyek különféle utakon járnak. Egyszer a lelkes hit útján, máskor a hitetlenség útján. Egyszer a hegyekre (lelki magaslatokra), máskor a kietlen pusztaságba (lelki szárazság) vezető utakon. Néha az Úr egyenes útjain, máskor messze eltávolodva attól. Az életre vezető keskeny ösvényt csak kevesen választják, mert a többség a pusztulás széles útján jár. Az emberek bejárják a városok kövezett utcáit és a falvakba vezető poros utakat.
Eközben Jézus is nagy utat járt be. Ő mindig a maga útját járta. Az emberekhez vezető utat, amely egyúttal az Atyához is vezetett. Járta a keresztutat, amely a dicsőséges feltámadás felé vezető út volt számára. És Jézus, aki azt mondta magáról, hogy ő az út, újra és újra útnak indul napjainkban, hogy meghívjon minket: legyünk útitársai az Atya felé vezető úton! Elindulok-e Jézussal? Engedem-e, hogy a hit útján vezessen? Szeretném-e, hogy az Atyához vezessen?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy ne akarjak mások felett ítélkezni, hanem igazságosan ítéljem meg cselekedeteimet. Ébredjen bennem bűntudat és bűnbánat! Ugyanakkor sose feledkezzek meg arról, hogy irgalmas Istenként mindig kész vagy megbocsátani nekem. Azzal a bizalommal sietek feléd, hogy nálad nem csak igazságos ítéletre számíthatok, hanem rátalálok irgalmas szeretetedre is. Hiszem, hogy bármily nagyok is bűneim, nagyobb a te irgalmad és kegyelmed. Tekints rám, Uram, irgalmas tekinteteddel!

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés