In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

Evangélium:
Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

 
Elmélkedés:

Az elmúlt napok során Jézus eucharisztikus beszédét olvastuk az evangéliumban. Beszédében a mi Urunk saját testéről és véréről, mint táplálékról beszélt, amely az örök életre jutáshoz szükséges. E részek folytatásaként a mai szakasz a tanítványok első reakcióját írja le. Vannak, akik nem értik Jézus szavait. Mások megbotránkoznak mindazon, amit hallottak. És itt most nem Jézus vitapartnereiről van szó és nem azokról, akik igyekeznek belekötni tanításába, hanem Jézus tanítványairól. Saját tanítványai között is vannak olyanok, akik kijelentéseit botrányosnak tartják, vagy nem értik.
Jézus szavainak megértése ugyanis hitet kíván. Ő maga is tudja, hogy bár sokan kíváncsiak csodáira és szívesen hallgatják őt, nem mindenki hisz benne, nem mindenki hiszi azt, hogy ő az Isten küldötte. Amikor Jézus nyíltan beszél arról, hogy egyesek nem hisznek benne, sőt, lesz, aki el fogja őt árulni, némelyek elmennek, elhagyják őt, s nem maradnak tovább a tanítványai. Ők „kemény beszédnek” tartják az elhangzottakat, ezért visszahúzódnak és távoznak.
Távozásukat követően Jézus az apostolokhoz fordul, és szándékukról kérdezi őket, hogy vajon ők is el akarnak-e menni vagy kitartanak mellette? Péter apostol a többiek nevében is megvallja, hogy Jézussal maradnak: „Kihez mennénk Uram? Az örök élet igéi tenálad vannak” (Jn 6,68). János evangélista bizonyára az Egyház közösségében hűségesen megmaradók vigasztalására és erősítésére írja le Péter vallomását. Erősítsen minket is ez a hitvallás, és ösztönözzön bennünket személyes hitvallásra Jézus mellett!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai: a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te hívsz, te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet. Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

 
Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének legfontosabb, minden bizonnyal legtitokzatosabb kijelentése az, hogy a kenyér, amelyet ad, az ő valóságos Teste. A hallgatóság nem érti Jézus szavait, mert még sohasem hallottak olyanról, hogy egy ember teste a többi ember számára étel legyen. A törvényt jól ismerő írástudók sem találkoztak hasonló tanítással, ezért kérdezik meg Jézustól, „hogyan adhatja saját testét eledelül?” Jézus megerősíti, hogy teste valóban étel és vére valóban ital. Kijelentését azok értik meg könnyebben, akik hisznek istenségében, s nem csupán egy embert látnak benne.
Félreérthetetlen, amit Jézus mond, amit tőlünk kér: az Oltáriszentségben jelen lévő testét ennünk kell és vérét innunk kell. Az Oltáriszentség tiszteletével kapcsolatban sok szép vallási hagyományunk van. Gondoljunk például a körmenetekre, amelyeket úrnapján vagy húsvétkor tartunk, de gondolhatunk a kihelyezett Oltáriszentség előtti szentségimádásra. Bár Jézus nem parancsolta meg, hogy ilyeneket tartsunk, mégis helyes, ha ragaszkodunk ezekhez a hitünket erősítő szertartásokhoz. Azt viszont testére és vérére vonatkozóan kifejezetten mondta, megparancsolta, hogy „vegyétek és egyétek” és „vegyétek és igyátok.” Nem elegendő, ha tiszteletünknek csupán külső jelei vannak. Az Istennel való teljes egyesülés az, amikor szent Testét esszük. Éljünk a szentáldozás lehetőségével! Az Eucharisztia titok számunkra, amelyet talán akkor érthetünk meg, ha nem csupán hisszük Jézus jelenlétét, hanem valóban vele táplálkozunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51

 
Elmélkedés:

A kenyérszaporítás utáni égi kenyérről szóló jézusi beszédnek azt a részletét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben az Isten által adott élő kenyér és az örök élet kapcsolatáról tanít a mi Urunk. Szavai szerint a mennyei kenyérrel való táplálkozás az ember számára szükséges az örök élethez, azaz csak az juthat el az üdvösségre, aki eszi ezt a kenyeret, az üdvösség táplálékaként veszi magához és hisz abban, hogy Jézus valóságosan jelen van e kenyérben.
Az Oltáriszentségre úgy érdemes tekintenünk, mint az isteni gondoskodás csodálatos ajándékára. Isten olyan ételt biztosít számunkra, amely nem csupán testi eledel, hanem lelkük tápláléka is. Aki visszautasítja e mennyei kenyeret, azaz az Oltáriszentséget, az tulajdonképpen az örök életet és üdvösséget is visszautasítja. Az Eucharisztia, az élő kenyér nélkül nem élhetünk a földön és az örök élet sem lehet a miénk.
A húsvéti időszakban azért olvassuk Jézusnak ezt a beszédét az evangéliumból, mert az Oltáriszentség a feltámadásra mutató jel. Az Eucharisztia ugyanis az élet kenyere. Élő kenyér. Ha Krisztus halott maradt volna, és nagypénteki kereszthalálával véget ért volna minden, akkor hogyan lehetne ő az élet kenyere? Ha a halál felett nem győzne az élet, hogyan adhatná nekünk Jézus önmagát, az élet kenyereként? Az Oltáriszentségben a feltámadt, az élő Krisztus van jelen. Általa válunk élővé, s általa nyerjük el az örök életet. Ebből a kenyérből él és táplálkozik az Egyház, s minden hívő, aki az Egyházhoz tartozik.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok: hallgass meg, Uram! Szálljon fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt! Hallgass meg engem, Uram!

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40

 
Elmélkedés:

Az élet kenyeréről szóló beszéd mai részében Jézus arról tanít, hogy ő az élet kenyere. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35).
Az örök élethez nem elegendő megismerni őt, hanem szükséges az is, hogy vele éljünk, belőle táplálkozzunk. Az üdvösség azoknak lesz osztályrésze, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten fia és a mennyei Atya küldötte. Az üdvösség azé, aki hittel vallja, hogy az Oltáriszentségben valóságosan jelen van az Úr Jézus, és rendszeresen él azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy az Úr Testével táplálja lelkét. Valahányszor magamhoz veszem az ő Testét a szentáldozásban, kifejezem a vele való egységemet, ugyanakkor jelenvaló válik az Egyházzal való egységem is, valamint hogy vállalom a közösséget mindazokkal, akik Krisztus Testével táplálkoznak.
Ezt követően Jézus a benne hívőkről és a hitetlenekről beszél. Jézus megismerése ugyan minden ember számára megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz Jézusban, s aki az ő Testével táplálkozik. Az Oltáriszentség titok marad emberi értelmünk számára, de talán nem is megértenünk kell, hogy miként válik jelenvalóvá Krisztus az átváltoztatott kenyérben, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk e kenyeret.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
Jn 6,30-35

 
Elmélkedés:

Jézusnak a kenyérszaporítás után mondott eucharisztikus beszédének részletét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben az élet kenyerének nevezi magát. Az Oltáriszentség Krisztus halálának és feltámadásának titkát egyaránt magában foglalja. Így is mondhatjuk: a feltámadt Krisztus az élet kenyere, az élő Krisztus az örök élet kenyere. Keresztény életünk és lelki fejlődésünk során el kell vagy el kellene jutnunk odáig, hogy mindezt személyes hitvallásként is elmondhassuk, ami talán így hangzana: Krisztus a mi életünk kenyere, ő az én örök életem. Akarok-e belőle élni? Szeretném-e, hogy bennem éljen? A mi Urunk a legnagyobb ajándékot adta az utolsó vacsorán az apostoloknak: saját testét a kenyérben. Nekünk is a legnagyobb ajándékot adja a szentmisében: önmagát.
Krisztus önátadása az Atyának arra ösztönöz, hogy életemet Istennek ajánljam fel. Szent Pál apostol ezt írta: „élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Él-e bennem Krisztus? Az ő keresztáldozatának akkor van üdvözítő hatása rám, ha Testét és Vérét magamhoz véve szentáldozáshoz járulok.
Amikor Jézus első alkalommal beszélt az embereknek arról, hogy az ő teste étel és az ő vére ital, hallgatói csodálkoztak ezen, nem értették szavait, ezért többször is megismételte azokat. Mi talán már világosabban látjuk, hogy a szentmisében átváltoztatott kenyér valóban Krisztus Testévé változik át. A Krisztussal való bensőséges egyesülés a szentáldozásban valósul meg.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés