In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 24., kedd, Salamon napja van. Holnap Blanka és Bianka napja lesz.

Evangélium:
Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

 
Elmélkedés:

Bartimeus, a Jerikóban élő vak koldus nagy lármát csinál, hogy felhívja magára Jézus figyelmét. Az emberek el akarják hallgattatni: Maradj csendben! Ne kiabálj! Ne kelts feltűnést! Ha eddig csendben voltál, most se kiáltozz!
Már csak ez hiányzott a vaknak. Elérkezett élete nagy lehetősége és most maradjon csendben? Itt közeledik Jézus, akiről az a hír járja, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket, és most hallgasson? Az emberek azt várják Bartimeustól, hogy engedje Jézust továbbmenni. Ő viszont éppen ezt nem akarja. Ő meg akar gyógyulni. Meg szeretné állítani Jézust, hogy meggyógyuljon a szeme és lásson. Ha most engedi, hogy Jézus továbbmenjen, akkor örökre vak marad. Kiáltozása eredménnyel jár, Jézus megáll, magához hívja és visszaadja a szeme világát.
A csodás gyógyítás alkalmával Jézus érdekes kijelentést tesz: „Menj, a hited megmentett téged” (Mk 10,52). A hit, mint a gyógyulás feltétele számos csodánál megjelenik. A vakok meggyógyítása különösen is kiemelkedik a gyógyulások sorából, hiszen a vakságból a látásra jutás a hitetlenségből a hitre jutást jelképezi. A hitetlenség lelki vakságot jelent, a hit pedig egy új látásmódot, amit Isten ad.
Észreveszem-e életem nagy lehetőségét, amikor Isten közeledik hozzám? Meglátom-e Jézus személyében Megváltómat, aki megszabadít a bűntől, a lelki vakságtól? Felismerem-e a hit ajándékozóját? Akarok-e látni és hinni?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

 

Forrás: martinus.hu

 

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.”
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.”
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mk 10,32-45

 
Elmélkedés:

Mindennapjaink során sokszor megfigyelhetjük az emberek tolakodását, helyezkedését. Mindenki első szeretne lenni, mintha csak attól félne, hogy valami fontosról lemarad. Az iskolában a tanulók között gyorsan kialakul a versengés szelleme, de a munkahelyeken is megtapasztalható ez a gondolkodásmód. Korunk, amely általában nagyra értékeli az emberi teljesítményt, kedvez a versengés szelleme kialakulásának. Mert ki akarna az utolsó lenni? Ki szeretne mindig csak a többiek mögé beállni?
Jézus viszont egészen más lelkületre tanítja követőit. Ezt kéri a mai evangéliumban: „Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó, és mindenkinek a szolgája!” (Mk 10,44). Kijelentésének előzménye, hogy még legközvetlenebb tanítványai, az apostolok körében is jelen van a versengés. Azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük, ki érdemli meg jobban az első helyet. Amikor Jézus észreveszi versengésüket, azonnal a szolgálatról kezd nekik beszélni. Világossá teszi számukra, hogy nem törekedhetnek uralkodásra, hanem hozzá hasonlóan szolgálniuk kell. A szolgálatban a mi Urunk önmagát állítja az apostol elé és elénk is. Ő „nem azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Tanuljuk meg Jézustól a szolgálat lelkületét! Ne féljünk életünket mások szolgálatába állítani! Legyen önzetlen a szolgálatunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.”
Mk 10,28-31

 
Elmélkedés:

Amit a gazdag ifjú (tegnapi evangélium) nem tudott megtenni, mert hiányzott volna számára a gazdagság által nyújtott evilági kényelem és előny, az apostolok megteszik. Ők mindenről lemondanak, hogy Jézus tanítványai lehessenek. Ma róluk olvasunk. Apostoltársai nevében Péter ezt mondja Jézusnak: „Mi mindent elhagytunk és követtünk téged, mi lesz a jutalmunk?” (Mk 10,28).
A lemondás azt jelenti, hogy egy nagyobb jó reményében lemondanak arról, ami korábban fontos, értékes volt számukra. A lemondás minden esetben feltételezi a bizalmat, hogy Isten az elhagyott személyek, dolgok helyett új örömöt, új boldogságot biztosít. A lemondás szabadon vállalt szolgálat az üdvösség érdekében. És itt van a válasz a jutalom kérdésére. Jézus nem evilági gazdagságot, anyagi biztonságot ígér, hanem örök életet. Munkánkért, fáradozásainkért megfelelő fizetést várunk, vagy önként végzett szolgálatunkért legalább szóbeli elismerést. Van-e nagyobb jutalom, elismerés az örök életnél, amit egyedül Isten adhat meg nekünk? Szeretetet és boldogságot várunk az emberektől, akik közel állnak hozzánk. Vajon van-e nagyobb boldogság, mint amit maga Jézus ad, és létezik-e nagyobb szeretet Krisztus szereteténél?
Kész vagyok-e lemondani mindenről és elhagyni mindent Krisztus követéséért és az általa adott örök üdvösségért? Kész vagyok-e életemet Isten és az emberek szolgálatára szentelni? Ha mindent odaadok Istennek, mindent megkaphatok tőle. Mindent, ami boldogságomhoz kell és magát az üdvösséget.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat. Clairvaux-i Szent Bernát

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Mk 10,17-27

 
Elmélkedés:

A gazdag ifjú történetét olvasva az jut eszünkbe, hogy ez a találkozás másként is végződhetett volna. Minden szépen indul, jó szándék vezeti a fiút, de a pénz, a vagyon miatt elromlik minden. Jézus ugyanis azt kéri az ifjútól, hogy adja el mindenét, és vagyonát ossza szét a szegényeknek. Mivel nagy vagyona volt és jobban ragaszkodott hozzá, mintsem lemondjon róla Jézus követésének kedvéért, inkább távozott. Márk evangélista megemlíti az ifjú szomorúságát, amikor szembesül Jézus kérésével. Ha ilyen ára van Krisztus követésének, akkor ő inkább nem vállalja. Hiába ismerte és tartotta meg a vallási törvényeket, amelyek az örök élet felé segítették volna, a gazdagság elvette szabadságát, elvette tőle az örök üdvösség felé törekvés vágyát.
Mennyi földi dolog köti le figyelmünket és fékezi erőinket! Mennyi evilági értékben bízunk, mintsem Istenre bíznánk magunkat! A gazdag ifjú történetéből megértjük, hogy a törvények ismerete, hitünk szóbeli megvallása nem elegendő az üdvösséghez. A gazdagság nem önmagában rossz, de be kell látnunk, hogy akadály lehet az üdvösség felé törekvő ember számára. Olyan akadály, amely visszafordítja őt. Természetesen az sem jó, ha valaki teljes nyomorúságban, nélkülözésben él.
A keresztény lelkület az, ha mindent Isten adományaként fogadunk és megtanuljuk a földi javak helyes használatát. Ekkor tiszta szívvel imádkozhatjuk, ami a Példabeszédek könyvében áll: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem, Uram! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak. El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld 30,8-9).
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására.

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Evangélium:
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

 
Elmélkedés:

Élet a Szentháromságban
A keresztény művészek számára minden korban nehézségek okozott, hogy miként ábrázolják a Szentháromságot. Hogyan lehet a három személyben létező egyetlen Istent ábrázolni? A probléma megoldására többféle kísérlet történt, amelyek nem mindegyike nevezhető sikeresnek. Jó megoldásnak tartom viszont azt a középkori ábrázolásmódot, amikor a három isteni személy egymás mellett áll és egyetlen palást takarja, fogja össze őket. És talán ebből továbblépve születik meg bennem a gondolat, hogy ezt a palástot Isten ránk, emberekre is kiterjeszti, amikor meghív bennünket, hogy vele éljünk.
A mai vasárnapon arra a hitigazságra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mély tartalmú hitigazság ez, de talán helyesebb hittitokról beszélnünk, amelyet az emberi értelem felfogni képtelen. Mindaz, amit a Szentháromságról tudunk, azaz a három isteni személy létezéséről, tevékenységéről és kapcsolatáról ismert számunkra, nem emberi értelmünkkel felfedezett valóság, hanem az isteni kinyilatkoztatás által felfedett igazság.
Földi élete, illetve nyilvános működése során Jézus sokat beszélt arról, hogy ő az Atya küldötte. Tőle tudjuk tehát, hogy van Atya, aki az egész világ teremtő Ura és gondviselője. Szintén tőle tudjuk, hogy ő a Fiúnak az Atyja. Kettejük kapcsolatáról többek között így tanít: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Ebben már benne van, hogy nem is tudnánk a mennyei Atyáról, ha Jézus nem fedte volna fel számunkra. Más helyen pedig arról tanít, hogy az a küldetése, hogy megismertesse az Atyát az emberekkel, illetve, hogy ő a láthatatlan Isten képmása (vö. Kol 1,15). A második isteni személyt, azaz a Fiút, Jézus Krisztust, az ő életéből ismerhetjük meg, amelyet az evangéliumok rögzítenek. Küldetésének legfontosabb eleme az ő megváltó kereszthalála és feltámadása. Meghalt értünk és Isten feltámasztotta a halálból, hogy minket embereket megváltson és üdvözítsen. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét Jézus ígérte meg még mennybemenetele előtt. A Szentlélek az Atyától a Fiú nevében jön el pünkösd napján, tanúságtételre indítja az apostolokat és az Egyházzal marad, hogy éltesse és megszentelje.
Azt, hogy a keresztények hisznek a Szentháromságban, mi sem jelzi jobban, minthogy a kezdetektől fogva szerepel a keresztség kiszolgáltatásakor, valamint az igehirdetésben és az imádságokban.
A mai ünnep evangéliuma Jézus búcsúbeszédének egy rövid részlete, amelyben az isteni személyekről beszél. Megtudjuk, hogy földi életében Jézus az Atya megdicsőítésére törekedett. Engedelmességével, amely legfőképpen a szenvedések és a halál vállalásában mutatkozott meg, az Atyának szerzett dicsőséget, aki aztán azzal dicsőítette meg a Fiút, hogy feltámasztotta a halálból. A Szentlelket azért küldi el, hogy küldetését befejezze, beteljesítse a világban azáltal, hogy a benne hívőket elvezeti a teljes igazságra, elvezeti az üdvösségre.
Soha ne gondoljuk, hogy a Szentháromság tőlünk végtelen távolságban éli életét! Akik megkeresztelkedtünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. A keresztség által az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé, a Szentlélek templomává váltunk. Miként a szentháromsági személyek kapcsolatának lényege a szeretet, úgy Istennel való kapcsolatunk alapja is a szeretet. Éljünk a Szentháromságban! Éljünk Isten szeretetében!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Mindenható Istenünk! Te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés