In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 13., szerda, Luca és Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

Evangélium:

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.

Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

Az egyik legismertebb szentírási történetet, a tékozló fiúról és az irgalmas atyáról szóló példabeszédet olvassuk a mai evangéliumban. Jézus hasonlata bemutatja, hogy milyen képtelen gondolatokkal indul el valaki a bűn útján. Miért volt elégedetlen, miért vágyott többre a fiú, aki mindent megkaphatott családjától? Miért gondolta, hogy otthonától és családjától távol majd megtalálja az „igazi” boldogságot? Miért gondolta azt, hogy munka nélkül is élete végéig elég lesz számára az örökölt vagyona? Miért nem számolt cselekedetének következményeivel? Honnan volt bátorsága ahhoz, hogy örökségét követelje, amit amúgy is megkapott volna apja halála után? Ezekre a kérdésekre valójában nincs válasz. Mert a bűnre nincs magyarázat. Az ember fejében megszületik egy valóságtól elrugaszkodott gondolat, ezt újabb lehetetlen elképzelések követik, és az ember kezébe veszi a maga sorsát. Mert úgy véli, hogy Isten nélkül is boldog tud lenni. És hová jut? A történet szerint a disznók közé. Egy emberhez méltatlan helyzetbe. A bűn emberi méltóságunkat süllyeszti a mocsokba. De ezzel mégsem ér véget a történet. Isten visszaadja emberi méltóságunkat, istengyermeki méltóságunkat azáltal, hogy megbocsátja bűneinket. Bármilyen mélyre süllyedtünk, Isten felemel minket. Bármilyen messze is távolodtunk el tőle, mindig visszavár minket. A nagyböjt a visszatérés lehetőségének ideje számomra. Alkalom, hogy bűnbánatot tartsak és Isten új ruhába öltöztessen.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam, mi a különbség a kettő között.

Forrás: martinus.hu

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés