In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 17., kedd, Hedvig napja van. Holnap Lukács napja lesz.

 Evangélium:

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”

Lk 13,1-9

 

Elmélkedés:

 18 ember

Napjaink történései jól mutatják, hogy Jézus Krisztus tanítása, az evangélium üzenete mennyire aktuális. Ha a mi Urunk belépne ma templomainkba, bizonyára nem a Siloámban egykor történt esetet idézné, hanem ezt mondaná: „Azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akik az Egyiptomban lezuhant hőlégballon utasai voltak, lezuhantak és életüket vesztették, bűnösebbek voltak a világon élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

De térjünk vissza a szentírási szöveghez! A két tragikus esetet és a fügefáról szóló beszédet a bűnbánattartás gondolata kapcsolja össze a mai evangéliumban. Hallgatósága számára Jézus elmondja véleményét Pilátus cselekedetéről. Éppen hírt hoznak arról, hogy a római helytartó a jeruzsálemi templomban Galileából érkező zarándokokat öletett meg, de az evangélista nem írja le részletesen ennek okát, valószínűleg egy lázadás lehetett. A korabeli közfelfogás szerint szenvedések vagy váratlan halál azért ért valakit, mert bűnös volt, s ez volt számára az isteni büntetés. Amikor az emberek meghallották a hírt Pilátus katonáinak mészárlásáról, azt gondolták magukban, hogy az áldozatok bűneik miatt haltak meg. Ezt a hiedelmet, téves felfogást oszlatja el Jézus, aki szerint az áldozatok nem emiatt, nem nyilvános vagy titkolt bűneik miatt vesztették életüket. Egy másik esetet is felidéz Jézus, amikor egy torony összedőlése miatt 18 ember vesztette életét, de ennél az esetnél sem arról volt szó, hogy bűneik miatt sújtotta volna őket Isten ilyen szörnyű halállal. Jézus szavai nem zárják ki azt, hogy valamiféle kapcsolat van a szörnyű tragédia és a bűn között, de azt határozottan kizárják, hogy a bűn közvetlen következménye volna az embert váratlanul érő szerencsétlenség.

A két tragédia hírét Jézus arra használja fel, hogy bűnbánatra szólítsa fel az embereket, miként a gyümölcsöt nem termő fügefáról is ezzel a céllal kezd beszélni. A fügefa évek óta nem terem, feleslegesen foglalja a helyet. Mégsem kerül azonnali kivágásra, hanem kap egy új esélyt.

Azt könnyen beláthatjuk, hogy szükségünk van a lelki megújulásra, s ennek éppen a nagyböjt az ideje. A magunk erejéből azonban aligha jutunk eredményre. Engednünk kell, hogy Isten irgalma megérintsen minket, s ő hozza meg nekünk a lelki újjászületést. Krisztus örömhíre a megbocsátásról szól, az irgalmas Istenről, aki új lehetőséget ad nekünk. A bűnbánat Jézus tanításának központi eleme, ezért az igehirdetésnek is ezt kell a szívünkbe helyezni. Miként Jézus bemutatja számunkra az irgalmas és megbocsátani kész Atyát, ugyanúgy az igehirdetésnek is arról kell szólnia, hogy Isten megbocsát minden bűnösnek.

Az evangéliumban szereplő fügefa mást is üzen nekünk. Ha egy évekig nem termő fa egyszer csak gyümölcsöt érlel, az szinte egy valóságos csoda. Amit Isten kegyelme a bűnbánó emberrel tesz, az valóságos csoda. Akarom-e ezt a csodát? Szeretném-e, hogy Isten kegyelme élettelen tagjaimat életre keltse? Isten valóban türelmes, türelemmel várja a bűnbánatot. Oktalanság volna visszaélni türelmével!

© Horváth István Sándor

 

 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 

Forrás: martinus.hu

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés