In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 19., csütörtök, Nándor napja van. Holnap Vendel és Irén napja lesz.

                                                          Vitó Zoltán: Téli mondóka

                                                           "...Most én is hó-ruhát kapok:
                                                           s a szívem tán azért sajog,
                                                           azért ily árva, elhagyott,
                                                           mert olyan tiszta , jó vagyok,
                                                           ahogyan csak a hó ragyog:-
                                                           de majd telnek a hónapok,
                                                           s ha engednek a zord fagyok,
                                                           a bánatom eloldalog:
                                                           én is, én is "felolvadok":
                                                           sugárba, fénybe roskadok,-
                                                           s megkönnyeznek a csillagok."

  

Karl Benz

német mérnök, a modern gépkocsitechnika egyik úttörője Gottlieb Daimlerrel szemben, aki csak a motort állította elő, Karl Benz a megfelelő jármű kialakításáról is gondoskodott. Nem véletlen, hogy a benzinüzemű személygépkocsi feltalálójának a műszaki történetírók túlnyomó többsége világszerte Karl Benzt tartja.
1886. január 29-én kapott szabadalmat a német Császári Szabadalmi Hivataltól 37435-ös szám alatt „gázmotor hajtású járművére”. Benz járművének, a Patent-Motorwagennek a nyilvános bemutatására 1886. július 3-án került sor. Cége, a világ első autógyára, 1886 és 1893 között 69 autót készített.

Kemény Henrik (Budapest, 1925. január 29. – Budapest, 2011. november 30.) Kossuth-díjas magyar bábművész, érdemes- és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia Színház- és Előadó-művészeti Tagozatának tagja 1996-tól haláláig.
Főbb alakításai: Vitéz László kalandjai, Hakapeszi Maki, Süsü, sárkány, Furfangos Frigyes, Gyufa Gyuri, Sakk Matyi

Kemény Henrik alakította Hakapeszi Makit, a falánk majomot a Magyar Televízió Zsebtévé című műsorában. „Hakapeszi, Ha kap, eszi” – ezzel végződnek a történetek, amikben Móka Miki leplezi le rendszeresen a Hiszékeny Urat csokoládé kedvéért becsapó majmot.
Süsü, a sárkány : 1976 karácsonyán bemutatott magyar bábfilmsorozat. A mesét Csukás István írta, zenéjét Bergendy István szerezte. A dramaturg Takács Vera, a báb és díszlettervező Lévai Sándor, a rendező Szabó Attila volt. Süsü, az egyfejű sárkány hangja Bodrogi Gyula volt, a bábot Kemény Henrik mozgatta a bábfilm felvételein, és a nagyméretű figura mozgatási mechanizmusának kidolgozásában is részt vett.
Gyerekkoromban a városligeti bábszínháznak, a Vitéz Lászlónak képtelenségei nagy mulatságomra voltak:
– Mi kell nekket, hallál, vagy fakannál? – kérdezte Vitéz László egykoron. S ezzel: püff! barátját úgy kupán sózta egy fakanállal, hogy az előbb nagyot nyekkent, aztán rezegni kezdett rémületében… S már ezen is nagyokat kellett nevetni.
– Te menjél a sárgába, nem tuttot mi az? A sárga fennékbe! – és megintcsak úgy vágta fejbe barátját, hogy az még jobban rezegni kezdett, de nosza, kapott máris egy rúgást a fenekébe, amitől egészen kettétört. Még jobban kellett tehát nevetni, – no de min? Az esetlegességen, szájtáti rémületen, vagyis mindazon, amit egyszóval úgy szoktunk nevezni: fajankó.

 Páger Antal (Makó, 1899. január 29. – Budapest, 1986. december 14.) Kossuth-díjas magyar színművész, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze.
A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is.
Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom (1986) TV film - Zoltán apja

Zenei ajánló:
ORCHIDEÁK - Tolnay Klári - Páger Antal
http://www.youtube.com/watch?v=kb0VRXbj0Xk.

Edgar Allan Poe  1809. január 19. – 1849. október 7., amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott.  Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.
A holló Edgar Allan Poe amerikai író verse, amely először a New York Evening Mirror nevű lapban jelent meg 1845. január 29-én.
Egy rejtélyes, beszélő holló látogatását meséli el egy bús szerelmes szobájában, akit a holló állandóan ismételt szavai az őrület határára hajszolnak. A vers Poe mindmáig legismertebb és legnépszerűbb műve.

 

A HOLLÓ
(..részlet)

De a Holló fönn a szobron csak ez egy szót mondta folyton,
Mintha abba volna lelke beleöntve teljesen.
Másképp csőrét nem nyitotta s szárnyait sem mozditotta;
S nyögtem: "Hozzám senkisem hű, még szivem reménye sem,
Majd csak elhagy e madár is - nem lesz reggel nyoma sem!"
            - Szólt a Holló: "Sohasem."

Megdöbbentem, hogy talál az elsírt szóra ez a válasz:
"Persze" - mondtam - "ennyi ennek kincse tára összesen;
Tán egy régi bús gazdája oktatá, kit sors viszálya
Dúlt és mart, míg síró szája erre járt rá, másra sem -
Holt remények gyászdalához nincs is jobb rím semmisem,
            - Mint hogy: »Soha - sohasem«."

És a szárnya meg se lendül, és csak fent ül, és csak fent ül,
Fent ajtóm fölött a Pallas sápadt szobrán, csöndesen.
Álmodó rémhez hasonló szemmel ül a szörnyü Holló,
Míg a lámpafény elomló árnyát veti rémesen
S lelkem e padlómon ringó árnyba fullad csöndesen:
            Nem szabadul - sohasem.
/Babits Mihály fordításában/

 

Anton Pavlovics Csehov Taganrog, Orosz Birodalom, 1860. január 29. – Badenweiler, Németország, 1904. július 15.) orosz író, drámaíró. Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik. A 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója.
A moszkvai Művész Színházban nagy sikerrel mutatták be a Sirályt, ez a színház vitte sikerre a Ványa bácsit (1899), a Három nővért (1901) és a Cseresznyéskertet (1904) is.
Drámáiban Csehov túllép a hagyományos cselekményvezetés és dialógus-írás modelljein: párbeszédei nem egymásra következő replikák sorozatából állnak; a figurák szinte folytonos, néha egymásba folyó monológokat mondanak, melyek alig reflektálnak a másik szereplő mondandójára. Gyakoriak a félbehagyott mondatok, a témaváltások, és a szereplők gyakran küszködnek gondolataik kifejezésének nehézségével. Figuráit a hagyományos drámafelfogással szemben nem valamilyen szándék, törekvés, hanem a körülmények hatásának ellenállni nem tudás hajtja előre. Mindemellett Csehov a legtöbb drámáját nem tragédiának, hanem egyértelműen komédiának szánta, ezzel is hangsúlyozva a figurák törekvéseinek kisszerű voltát.
Csehov dramaturgiája a látszólagos esetlegességek ellenére nagyon szigorú szerkezeti elveket követ. E következetességnek ismert példája az úgynevezett „csehovi puska” elve, mely szerint ha az első felvonásban megjelenik egy puska, akár csak egy pillanatra is, akkor annak a darab végéig el kell sülnie; ellenkező esetben a puskának nincs helye a dráma szövetében.
Az író tudatosan is a novella megújítójának vallotta magát. Legtöbb novellája rövid elbeszélés. Egy-egy élethelyzetet, jellemző mozzanatot ír le. A cselekmény helyett a szereplők beszélgetései válnak fontossá. Hőseit nem jellemzi közvetlenül, nem írja le külső és belső tulajdonságaikat, lelkiállapotukat. "Az író az elhallgatás, a ki nem mondott szavak nagy művésze."(Mohácsy, 154.old.) E novellákba bevonul a hétköznapiság, a szereplők átlagemberek, sokszor magányosak, félénkek, kiknek élete unalmas egyhangúsággal telik. Tragikumuk így groteszk formát ölt. Az író hangjában keveredik az irónia, a tárgyilagosság, a részvét és a szánalom.

Ismertebb novellák
A csinovnyik halála (1883); Perpetuum Mobile (1884);  Vologya (1887); Hattyúdal (1888); A párbaj (1891); A 6-os számú kórterem (1892); A kutyás hölgy (1899); Rotschild hegedűje ( 1894)

 

Alekszandr Szergejevics Puskin Moszkva, 1799. június 6. (orosz naptár szerint: május 26.) – Szentpétervár, 1837. február 10. (január 29.)) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
Száműzetésében írja az ún. déli elbeszélő költeményeket, A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút (1824) és a Cigányok (1824) című alkotásait. Romantikus poémáiban már ekkor felbukkannak a realista jegyek.
Történeti tárgyú munkákba kezd, s megszületik a Borisz Godunov (1825), mellyel megváltoztatja az orosz drámát.
Romantikus korszakának és életművének csúcspontját világhírű verses regénye, az Anyegin megírása jelenti. Egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról. Világos és egyszerű stílusban, ám kiforrott zeneiséggel, az anyegini-strófa eszközével. Már ajánlásában is az olvasót célozza meg:

                                                               Nem a hideg, kevély világnak,
                                                               Neked szántam regényemet.
                                                               Bár adhatnék a hű barátnak
                                                               Ennél méltóbb hűségjelet,
                                                               Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
                                                               Te szárnyaló és egyszerű,
                                                               Kiben költői álmok élnek,
                                                               S álmában élet van, s derű.
                                                               Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
                                                               Pár tarka fejezet csupán,
                                                               Van köztük bús is, van vidám is,
                                                               Van népies és ideális;
                                                               Kissé gyarló gyümölcs talán:
                                                               Sok zsenge s hervadt színű évem,
                                                               Mulatság, ihlet s egy sereg
                                                               Álmatlan éj, borús kedélyem
                                                               S hűvös látás termette meg.
                                                               (ford. Áprily Lajos)

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés