In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 13., szerda, Luca és Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

 

                                                       Illyés Gyula: csöpög a hólé
                                                       Cseppre csepp, csöpög a hólé
                                                       sűrűn már az ereszen,
                                                       gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
                                                       hajladozik fényesen.
                                                       Minden ház egy tündérkastély,
                                                       csupa ékszer, csupa disz,
                                                       gyémántos a kazal, boglya,
                                                       még a kutya óla is.

 

Az előrelátó gazdák ekkor választották ki és vágták le a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén felhasznált oltóágat: Mivel a föld és a növények nedvei olyan megállíthatatlan akarat hatására kezdenek el ilyenkortájt mozogni, mint a Szent Benedek ikertestvérének, Skolasztikának könnyeit követő eső. Történt ugyanis Krisztus után 543-ban, hogy a szent életű báty a szokásos éves látogatását tette Piombariolában, édes ikerhúgánál. A kolostorban nem kívánt egész éjszakára ott maradni, Skolasztika kérése ellenére hajthatatlan maradt, de amikor az imádkozni kezdett, olyan égzengés és vihar támadt, hogy távozni nem lehetett. A könnyek Isten akaratát tükrözték – a legenda szerint –, hiszen akkor látták egymást utoljára.

 

Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva [később Kézdimárkosfalva, ma románul: Mărcușa 1810. február 10.Budapest, Ferencváros, 1898. február 12.) magyar festő.
A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. A fényképezés megjelenése még nem jelentett konkurenciát számára, Magyarországon még a 20. század első harmadában is divat volt magas társadalmi pozíciót betöltő személyiségek megfestése. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte (pld. Galambposta), mely csak tovább növelte népszerűségét. Az ö biedermeier stílusa, kivált a 19. század második felében, nem mérhető a haladottabb nyugati stílusokhoz, de ő itthon, az ővéi közt megfestette azt, amit szívesen fogadtak tőle, s szívesen fogadnak tőle az utódok is, hiszen saját nemzeti múltjuk jobb megismerését szolgálja.

Bertolt Brecht (Augsburg, 1898. február 10. – Berlin, 1956. augusztus 14.) német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója.
Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el.
 A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte, ezt a művét magyarra Vas István fordította.
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel.

A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel.
Brecht nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa.

 Bessenyei Ferenc (Hódmezővásárhely, 1919. február 10. – Lajosmizse, 2004. december 27.) A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas magyar színművész.
Közel 80 filmben és megszámlálhatatlan tévéjátékban volt főszereplő. Orgánuma, szuggesztív egyénisége, elementáris erejű szerepformálása, humora, intellektuális ereje, kitűnően érvényesült klasszikus hősök megformálásában, színpadon és filmen egyaránt. 

 

Sebő Ferenc (Szekszárd, 1947. február 10. –) Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató és építészmérnök, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője.

Zenei ajánló:

Sebő együttes - Ugrótáncot jókedvemből 

http://www.youtube.com/watch?v=0GyGFCJ-exE

 

 

 

oldal eleje >>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés