In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

Ezen a napon napfelkelte előtt, egy kis vesszővel a gazda megkopogtatta a gyümölcsfákat, hogy azok jól teremjenek.

 

Vajda János: Gina emléke

 

        ...Megosztozik majd ég-föld rajtad,
           És szebb lesz, ifjabb a világ.
           Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,
           Illatosabb lesz a virág.

           S csak sejtenek majd téged abban,
           Midőn már én is hamvadok:
           Míg szemed fénye szép csillagban
           Síromra sírva mosolyog..."

                     

Vajda János: Emléksorok

  

              Elmulni ily pillangó lét után!
              Eltünni és nem tudni, hogy hova?
              Megsemmisülni, mindörökre tán;
              Nem látni többé a napot soha!

              Ember, mulandó, koldus vagy király,
              Emeld föl és hordd magasan fejed!
              Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál
              Gondolatát agyadban viseled!

 

 

Szabó Lőrinc: A vándor elindul

 

Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról.
Dalolva mentem és torkom nem únta még az
országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy
a Nap barátja voltam? Ő édesitette
agyamat hajnali rétek szagával; aztán
minden csigát s kavicsot külön megmutatva
látni, szeretni és csodálkozni tanított…
Minden kanyarnál uj dolgok fogadtak, és a
friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak
egyenlő távolokból. Majd, lombos hegyek közt,
még szebben tündökölt a sokalaku élet.
A Nap barátja voltam; ő kisért el estig,
s mikor már fölhalmozódtak az éj csodái,
csókkal bucsúzott tőlem. – Óvatos morajjal
tapogatózott lefelé a víz, s a pontyok
aludtak a tavakban. Lepihentem én is
s a föld s a fű íze ereimbe ivódott.
Fenyegető szemek szikráztak a bozótban,
de nem féltem: tudtam: a vén kutya vigyáz rám:
belefúrja szemét az állandó sötétbe
s őrt áll előrenyujtott nyakkal s tárt fülekkel.

Szabó Lőrinc: Elmentél, s megnémult a táj

 

 Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők
mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang
s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé
hívó szavamra, nem akarta napfényes
örömmel visszamondani neved, melyre
tegnap még együtt s boldogan tanítgattuk.
A délután biztató zöldje elsápadt,
a friss vadrózsa összecsukta bimbóit,
az ibolyák szemében árva könny égett:
kedvem veled szállt, s tehetetlen, új bánat
húzza elgyengült szivem. A kilátó vén
kövein álltam, a korlát előtt, honnan
falunk fölött legtovább lehetett látni
már messze ringó kis hajód vitorláit.
Engem is elvittél? – oly léttelen vártam,
mig meg nem érkezett az estharangszó!…

Majd az éj hullatni kezdte harmatát; súlyos
csillagok ültek pillámra. A hajlongó
fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.

 

Zenei ajánló:

Top Tracks for Johann Sebastian Bach - Johann Sebastian Bach - Suite nº 3, BWV 1068 (Karajan)

http://www.youtube.com/watch?v=qHJRaqaHiEc&list=AL94UKMTqg-9A81U-Ss-CPAcMTpOEPdjym

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés