In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

j r sz n

                                                    Gazdag Erzsi: Hajnalka
                                                         -Kinek van jókedve?
                                                         -Nekem van jókedvem.
                                                         Már korán hajnalban
                                                         jókedvvel ébredtem.
                                                         Jókedvvel ébredtem:
                                                         Madárdal ébresztett.
                                                         Madárdal ébresztett,
                                                         Friss hajnal élesztett.
                                                         -Ki vagy te, mi vagy te?
                                                         Mért ébredsz hajnalba?
                                                         -Kicsi lány vagyok én.
                                                         A nevem Hajnalka.
                                                         -Nem vagy te kicsi lány,
                                                         Virág vagy, Hajnalka.
                                                         Azért is ébredsz fel
                                                         Hajnalba,hajnalba.

hajnalka

Pilinszky János: Nagyhét, 1963

(részlet)

Tudjuk, Pilátus megostoroztatta Jézust, s kiállíttatta a nép elé, hogy könyörületre bírja őket.
F
elületes és rossz pszichológus volt ez a Pilátus. Tudnia kellett volna, hogy akit tönkretettünk, azt meg is tagadjuk, arról nem merünk tudni többé. De még ez a tétova ember is egyetlen gesztusával és egyetlen mondatával fokozhatatlan erejű kifejezője a dráma ráeső pillanatának. A gesztusa: megmosta kezeit. A szava: Ecce homo. Íme, az ember. – És Jézusra mutat.
De melyik ember lenne hajlandó e kiállított roncsban elfogadni önmagát? Ezt már csak letagadni szabad, és sietve eltüntetni.

eretnek

                                            Kálnoky László: Eretnek az ezredfordulón
                                                                             (részlet)
                                   Mert akkoriban sokkal lassúbb tempójú volt még az élet,
                                   mint a miénk. K. Ákos csak a húsvéti ünnepek utáni kedden
                                   jutott vissza falujába valamiféle ladikon, s alighogy megérkezett,
                                   körülfogták a hivők, s főképpen a vénasszonyok
                                   sápítoztak: „Jaj, jaj, főtisztelendő úr, még húsvétunk se
                                   volt az idén!” K. Ákos azonban megőrizte
                                   nyugalmát e kínos helyzetben is, és így válaszolt,
                                   elhallgattatva az asszonyi sírást-rívást és kishitűséget:
                                   „Nem volt? Majd lesz!” És már a következő napon,
                                   szerdán nekikezdett a nagyheti szertartásoknak,
                                   és annak rendje-módja szerint el is végezte valamennyit,
                                   persze mindet egy heti késedelemmel. Mivel pedig faluhelyen
                                   a húsvét nemcsak ünnep, hanem szórakozás is,
                                   a legközelebbi hét falu népe, amikor elterjedt a hír,
                                   hogy K. Ákos falujában későbbre esik a húsvét,
                                   odasereglett, s végigélvezte újra a nagyheti
                                   ájtatoskodások örömeit. K. Ákos jót akart,
                                   de amit tett, már-már eretnekség-számba ment,
                                   mert noha a húsvét időpontja változó,
                                   mégis szigorú szabályok szerint a tavaszi
                                   napéjegyenlőséghez igazodik, aminek K. Ákos
                                   fittyet hányt.

II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) a Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, amelyhez tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is voltak erdélyi fejedelmek.
Harca nem érte el a kívánt eredményt, de részleges sikere mégis volt: a Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként és nem gyarmatosították. A magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett.
ii r ferencII. Rákóczi Ferenc
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása (a kép a függetlenségi harc elbukása miatt emigrációba kényszerült fejedelem lengyelországi tartózkodása idején, 1712-ben Gdańskban („Danckában”) készült)
Erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1704. július 8. – 1711 februárja
Elődje Thököly Imre
Utódja nincs

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. k cs s szulohazamárcius 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: Székely-Magyar Erdélyből ("Siculo-Hungarian of Transylvania"), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a Tibeti-Angol szótár megalkotója.
k cs sandor1820. január 1-jéig Bukarestben tartózkodott, onnan Szófián keresztül ment tovább. Február 7-én Konstantinápolyba ment, ám az ottani pestisjárvány miatt távoznia kellett. Enosz kikötőjében vitorlásra szállt, Alexandriába ment. Egy Schaeffer nevű tiroli kovácsnál kapott szállást. Szándékában állt tanulmányozni az arab nyelvet (Egyiptomban), de a pestisjárvány miatt onnan is távoznia kellett. Március 15-én Ciprus, Bejrút, Tripoli érintésével Latakiába hajózott, majd gyalog folytatta útját. Április 13-án megérkezett Aleppóba (Haleb), ahol egy hónapot időzött. Május 19-én egy karavánnal ázsiai öltözetben eljutott Moszulba, ahonnan a Tigrisen hajón ment Bagdadba. Július 21-én Bagdadban a szlovák Anton Swoboda adott neki szállást, akivel hosszú idő után magyarul is társaloghatott. Másfél hónapot töltött Bagdadban. Swoboda ruhát és pénzt adott neki, hogy folytathassa útját. Október 14-én érkezett Teheránba, ahol négy hónapot töltött és tökéletesítette angol és perzsa nyelvtudását. Megszakadt Magyarországgal való kapcsolata, eltűntnek hitték. Iratait biztonsági okokból Teheránban hagyta és felvette a Szkander bég nevet. 1821. április 18-án érkezett Meshedbe, ahol az időközben zajló török-perzsa háború miatt hat hónapig vesztegelt egy karaván-szálláson. Október 20-án indult Buharába. 1822. január 6-án átvergődött a Hindukus hegyláncain, eljutott Kabulba, ahonnan India felé vándorolt. A Haibár-hágónál francia tisztekkel találkozott, akikkel Pesavar érintésével eljutott Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezett. 1822. május 19-én Belső-Ázsia felé indult, áthaladt a 3446 m magas Zodzsi-hágón. Május 23-án Ladakhba érkezett. Június 19-én megérkezett a fővárosba, Lehbe. Innen a további út európai ember számára veszélyes lett volna, így visszaindult Szrinagarba. Július 16-án Kasmír határánál találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal. Az ő ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Visszatért Lehbe, majd Szrinagarba.
k cs s 16 honapot toltott zanglaban 1823 24 benMellszobra Balatonfüreden 1823. július 26-án a zanszkári Zanglába érkezett, ahol a király erődjében lakott. Ottléte alatt több ezer tibeti nyelvű könyvet olvasott át. Elkészült Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával, összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket, Szangje Puncog (Szangye Püncog), majd Kunga Csöleg láma segítségével. 1928-ban Csoma nevét még k cs s zamila himalaja kolostorerodsokan ismerték Zanglában, hallomásból. Csoma itt a legnagyobb hidegben, egy 3×3 méteres cellában, fűtés, tűz nélkül volt kénytelen dolgozni, mert a kémény nélküli szobában a tibeti szokás szerint földre rakott nyílt tűz maró füstje miatt képtelen volt olvasni. Fő eledele a jak-vajas tea volt, árpával.
1824. október 22-én elhagyta Zanglát. Szabáthuba érkezett, ahol az angolok kémnek nézték és önéletrajza megírására kötelezték. Fél évig vesztegelt ott. Elkészült jelentésével útjáról, tanulmányairól, tevékenységéről, melyet a brit főkormányzóság végül is hasznosnak ítélt és valamelyest támogatták kutatásait. 1825 júniusában visszaindult Zanszkárba, Thetába érkezett. November 10-étől Csoma a phuktáli kolostorban élt és dolgozott. A phuktáli kolostor egyike a leglátványosabb nyugat-tibeti kolostoroknak, ami a gelugpa (sárgasüvegesek) rendjéhez tartozik. Itteni tevékenységei kevés eredménnyel jártak.
1827. június közepétől három és fél évig Kanamban dolgozott. Kanamban megtalálható a teljes lámaista Kánon, a Kandzsúr (Bka'gyur) és a Tandzsúr (Bstan'gyur) 100, illetve 125 kötete. Itt is Szangye Püncog lámával dolgozott, immáron nyugodtabb körülmények között. A Kanamban eltöltött három év Csoma munkálkodásának legtermékenyebb periódusa. Befejezte szótárát és nyelvtanát, elkészítette egy buddhista terminológiai szótár kéziratát, valamint több értekezés vázlatát. Olvasott a mesés Shambala országáról, a buddhisták Jeruzsáleméről, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. "Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal." 1830 márciusában a Royal Asiatic Society tagjává választotta.
1831. április 22-én Delhi, Agra és Benáresz érintésével Kalkuttába érkezett és beköltözött az Asiatic Society (1832-ig Ázsiai Társaság, 1832-től Bengáli Ázsiai Társaság) székházába, hogy átvegye a Társaság könyvtárának rendezését, és ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szentelte idejét. Egy kis cellában élt, amelyet ritkán hagyott el. 1832-től a Journal of the Asiatic Society of Bengal című folyóiratban publikált. 1833. november 15-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. 1834. január 5-én megjelent az első, tudományos alapossággal megírt és hiteles tibeti-angol szótár, valamint tibeti nyelvtan Csomától, melyet Kalkuttában adtak ki, 500-500 példányban. Ezekből Csoma 50-50 példányt hazaküldött. Február 6-án a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1835 és 1837 között Észak-Bengália különböző vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Megfordult Maldában, Titaljában (Titaliah) és Dzsalpaiguriban. Ott ismerkedett meg a szanszkrit, a bengáli és a mahrutta nyelvekkel. 1835 decemberében Molla Eszkander Csoma néven két évig az észak-bengáli Titaljában tartózkodott, ahol eredeti céljának megfelelően az őshazát kereste a nyelvrokonítás (összehasonlító nyelvtudomány) módszerével.
"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."
Lhásza, Tibet fővárosa, XIX. század1837 decemberében visszatért Kalkuttába, ahol csaknem öt évet töltött könyvtárosként, remetei magányban, tudományos munkát végezve. Csoma ekkor már csaknem 20 nyelven írt vagy olvasott: latin, görög, német, francia, angol, orosz, szláv, héber, arab, török, perzsa, szanszkrit, tibeti, hindusztáni, bengáli, pushtu, muhratta, és valószínűleg románul is tudott. Ezekben az években látogatta meg Csomát Schöfft Ágoston, és készítette el egyetlen hitelesnek mondható portréját a legnagyobb magyar utazóról.
Kőrösi Csoma Sándor emléksztúpa Taron. 1842 februárjában megkísérelte a Lhászába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott. Április 11-én, reggel 5 órakor Kőrösi Csoma Sándor földi élete véget ért. Másnap a dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.
Karl Pearson
(London, 1857. március 27. – Coldharbour, Surrey, Anglia, 1936. április 27.) angol matematikai statisztikus, a modern statisztika alapjainak megteremtője, az eugenetika támogatója . 1911-ben a londoni egyetemen megalapította a világ első statisztikai tanszékét. Támogatta az eugenetikát, valamint ő írta meg Sir Francis Galton életrajzát. Születésének 150. évfordulóján 2007. március 23-án Londonban konferenciát tartottak a tiszteletére.

koszta jozsefKoszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában.
Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is, alkotásai lenyomatai a századelő és a két világháború közti paraszti életformának. A tanyán töltött évek alatt, új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét, a historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem). A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. S ami nagyon fontos tény, a 20. században egész Európában, s Magyarországon is minden időkben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.

koszta j viragcsendeletkoszta j szenagyujtokkoszta j mezei munkasokkoszta j kukoricatorokkoszta j izzo nyarkoszta j farm

zilahy lajos zilahy ket fogolyZilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. március 27. – Újvidék, 1974. december 1.) magyar író, publicista, az MTA tagja.
Az 1916-ban megjelent verseskötete nagyrészt háborúról szóló költeményeket tartalmazott. Az 1920-as Az ökör és más komédiák című kiadásban egyfelvonásos darabok találhatóak. Az 1922-ben kiadott Halálos tavasz című regénye rendkívül sikeres volt, mivel romantikus érzelmességével sikerült megragadnia a közönséget. Süt a nap című színművét az első világháború utáni falusi életéből merítette. Ezzel sikerült elnyernie az MTA Vojnits-díját. 1925-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba. A középosztályt Két fogoly című, 1926-ban Budapesten megjelent regényével nyeri meg. 1930-ban megkapja a Corvin-koszorút. Az 30-as halalos tavasz karadyévek elhozták a magyar filmgyártás fénykorát. Zilahy ebben az időben forgatókönyvíróként és később rendezőként is tevékenykedett. Több művét is megfilmesítették. Az egyik legnagyobb sikert az 1939-ben készült Halálos tavasz jelentette, amiben a felejthetetlen Jávor Pál és korának szexszimbóluma Karády Katalin játszott. Olyan filmeknél működött közre, melyekben olyan nagyszerű színészek játszottak, mint Bilicsi Tivadar, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Kiss Manyi, Páger Antal, Gózon Gyula, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Említésre zilahy a dukay csaladméltó még az 1943-as Fatornyok című darabja, ami teljes szembefordulás a náci rendszerrel szemben. Az Irodalom és Tudomány című folyóiratban kezdte el folytatásokban közölni Ararát című regényét. Később – már emigrációban – tovább szőtte a történet szálait, megírva az előzményeket és a folytatást is. Így született A Dukay család trilógia, a magyar arisztokrácia közel másfél száz esztendőt átfogó társadalomrajza. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor (1814) kezdődik és a huszadik század negyvenes éveinek végén ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba rendkívül fordulatosan és olvasmányosan. Realizmus és romantika keveredik a nagyregényben, gyakran lírai, máskor humoros jelenetekkel ötvöződve.

kalmar laszloKalmár László (Edde-Alsóbogátpuszta, 1905. március 27. – Mátraháza, 1976. augusztus 2.) matematikus, az MTA tagja.
Kutatási területe: matematikai analízis, matematikai logika és alkalmazásai, különösen a kibernetika, a számítástudomány és a matematikai nyelvészet területén.
A XX. század utolsó évtizedeiben bekövetkező információrobbanás egyik előfutára és előkészítője volt a matematikai logika és a számítástudomány területén. E területeken kifejtett elméleteinek (játékelmélet, algoritmusok) még a létjogosultságáért is meg kellett küzdenie. 1962-ben életre hívhatta a Kibernetikai Laboratóriumot, amelyben 1964-ben már számítógép működött. Ez a Laboratórium és Kalmár László Számítástudományi Tanszéke képezte alapját a mai Informatikai Tanszékcsoportnak a szegedi egyetemen, ahol programtervező és programozó matematikusok képzése folyik. Kalmár László idejében alkalmazott matematikusok képzéséről beszéltek, de ezt tette Kalmár László már 1957-től kezdve, nála meg lehetett ismerkedni a kibernetika legújabb eredményeivel.

csurka istvanCsurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta. A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt.

Janus Pannonius (Csezmice, 1434. augusztus 29. - 1472. március 27., Medvevár). Humanista költő, a magyar világi líra első, korszakos jelentőségű képviselője. Horvát középnemesi száramzású. Apját (aki egyes feltételezések szerint ács mesterséget űzött) kétéves korában elveszíti. Anyja Vitéz Borbála, hat éven át maga neveli a Dráva torkolatának közelében fekvő szülőfalujában. Nagybáttyja, Vitéz János váradi püspök. 1447-ben tanulmányai folytatására Ferrarába küldi, Guarino híres humanista iskolájába, mely nem csak általános műveltséget ad, hanem részben a diplomata pályára is előkészít.
Mátyás uralomra jutása után a fiatal király mellett döntő befolyásra szert tevő Vitéz János hazahívja. Visszatérte előtt előtt leteszi diktori vizsgáját, majd rövid körutazást tesz Rómában, Firenczében és Itália más területein.
Hamarosan elnyeri a királynoki címet, majd 1459-ben a pécsi püspükséget.
Gyakran megfordul a királyi udvarban, a királyné főkancellárja lesz, politikai iratokat, okleveleket szövegez, az ország egyik legbefolyásosabb embere. Költészetének elismeréséül poétává koszorúzzák.
Gyenge egészségi állapota ellenére 1465-ben ő vezeti a török elleni hadjárat ügyében az új pápához menő küldöttséget.
1468-ben elkíséri Mátyást csehországi hadjárataira, majd a déli országrésznek a török elleni védelmezését kapja feladatul. átmenetileg - 1470 körül - szlavóniai bán.
Halálára csak kevesen figyelnek fel, híre majd évek múltán kap csak szárnyra. Verseit később Váradi Péter gyűjti össze Mátyás megbízásából, híres könyvtára, a Corvina számára. Költészete az akkor általános humanista szokás szerint latin nyelvű, ennek ellenére döntő szerepe van a magyar irodalom kialakulására, illetve fejlődése szempontjából. Ő az első magyar költő, akinek műveiben az emberi személyiség elnyeri méltó rangját, akinek tekintete elsősorban a valóságos földi életre irányul.
A Búcsú váradtól, ez a búcsúvers a humanista világnézetű ember értékrendéjét is kifejezi, rávilágít arra, hogy mitől fáj a legjobban elszakadni. A legfontosabb humanista értékek: az élet és az egészség értéke, a tudomány és a költészet tisztelete, a művészeti alkotások megbecsülése, a hagyományok és a példaképek ápolása.
A költő életének tragédiáját foglalja össze az 1466. márciusában Pécsett írt "Egy Dunántúli mandulafáról"  c. költeménye.
A költő, aki igen nagy reményekkel tért haza Magyarországra, a magas egyházi tisztségek ellenére úgy érzi, hogy karrierje ketté tört. Itthon nem érezte jól magát, szellemi hontalanság gyötörte, s visszavágyott a műveltebb Itáliába. Társtalanságának, a XV. századi "magyar ugar" visszahúzó erejének több versében is hangot ad.
Nagyfokú költői büszkeségének, saját értéke tudatának egyik leghatásosabb megszólaltatója a "Pannónia dicsérete" c. epigrammája. Ebben megfordul a szokványos sorrend: nem ő büszke a hazájára, a szent királyok tetteire, a régi dicsőségre, hanem éppen fordítva, a haza földje, Pannónia éppen általa, költője által lett híres. A reneszánsz író költői büszkesége fogalmazódik meg ebben.

"És hogy névtelenül ne feküdjem a sírnak a mélyén,
álljon e végső vers porladó csontjaimon:
itt nyugszik Janus, ki először hozta az Isten
partjaihoz Helikon zöldkoszorús szüzeit."
(Mikor beteg volt a táborban) 

robert merle 1964Robert Merle (Tebesza, Algéria, 1908. augusztus 28. – Malmaison, Franciaország, .
2004. március 27.) francia író.
Az 1940-1943 között hadifogságban töltött évek megrázó élményei hatására kezdett írni. „A háborúban átéltek miatt jobban figyelt a világra. Regényeiben előszeretettel a nagy történelmi események sodrába került kisembert ábrázolta. Hitt abban, hogy bárki képes nagy tettekre, akár egyetlen ember is megváltoztathatja a történelem menetét.” Műveinek műfaja is változatos: írt történelmi regényt, politikai riportregény, sci-fi-t és utópikus politikai fikciót, szatírát, drámát és a műfajokat gyakran ötvözte.

 

robert m ket nap az elet 1949: Két nap az élet (Week-end à Zuydcoote) (Goncourt-díjas regény) – első egzisztencialista hangvételű regénye, a háború borzalmát, a Dunkerque-nél rekedt katonák pusztulását ábrázolja.
1952: Mesterségem a halál (La mort est mon métier) című regényében Rudolf Höß, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajzát; a szerető családapa és tömeggyilkos „kettős” életét mutatja be.
robert m mestersegem a halal
robert m a sziget 1962: A sziget (L'Ile) (prix de la Fraternité) – a Bounty lázadó matrózai és néhány bennszülött nő egy lakatlan szigeten telepednek le. A közösség az erőszak és faji előítéletek miatt szétesik.
1965: Moncada (Moncada, premier combat de Fidel Castro) - A santiagoi Moncada kaszárnya 1953-as ostroma.
robert m moncada
robert m allati elmek 1967: Állati elmék (Un animal doué de raison) – „Bár önmagát sosem tartotta SF írónak, Merle mégis merészen nyúlt hozzá tudományos-fantasztikus témákhoz”: az Állati elmékben a fegyverkezési hajsza háborúval fenyegető légköréből kiindulva, az ember és a tudomány céljai érdekében gátlástalanul felhasznált és kihasznált állatok közötti kapcsolat erkölcsi kérdéseit tárgyalja.
1970: Üvegfal mögött (Derrière la vitre) – a párizsi Sorbonne Egyetem bölcsészhallgatóinak 1968. március 22-i lázadását, a diákság gondolatait és érzésvilágát mutatja be.
robert m uvegfal mogott
1972: Malevil (Malevil) – a hidegháború kritikája, amelyben az egész társadalmat elpusztító bombatámadás utáni nyomorúságos élet abszurditását, a civilizáció és a megszokott társadalmi rend végét ábrázolja: A világégés után, az életben maradtak ismét megpróbálják életüket normális mederbe terelni, ám kapcsolatukat belső feszültségek terhelik, és konfliktusba keverednek más túlélőkkel; ezért az első gépek, amiket saját erejükből építenek – ironikus módon – fegyverek.
robert m vedett ferfiak 1974: Védett férfiak (Les hommes protegés) című regényében a férfiak és nők kapcsolatának eltorzulásával foglalkozott.
1976: Madrapur (Madrapour) – egy metafora: a halál egyetlen ellenszere a szerelem – a bezártságból eredő feszültség és félelem leírása.
1986: Éjszakai vadász (Le jour ne se lève pas pour nous) című regénye egy francia atom-tengeralattjáró legénységének hétköznapjairól tudósít.
robert m madrapur
robert m a balvany 1987: A bálvány (L´Idole) – a 16. században játszódó történet egy szomorú sorsú olasz szépasszonynak állít emléket.
1989: Majomábécé (Le Propre de l'Homme) – egy embercsaládban nevelkedő csimpánz történetén keresztül, „az ember által lenézett, kevéssé értékelt állati intelligenciával” foglalkozik.
robert m majomabece

Kornis György (Miskolc, 1927. február 26. – Budapest, 2011. március 27.) festőművész.
Kornis György Párizsban végezte iskoláit. Szenes Árpád tanítványaként az École De Beaux Arts-ra is járt. Már igen fiatal korában a Párizsi Opera díszlettervezője lett. Hatott rá Matisse és Picasso munkássága. Az 1980-1990-ig tartó időszakot Bécsben töltötte, majd elsősorban Budapesten alkotott.
Művei a bécsi Albertina és a Louvre gyűjteményén túl a Passau-i és Menton-i Modern Művészetek Múzeumában is megtalálhatók.
A Budai Várban megtalálható Műterem Galéria 1999 óta Kornis György műveinek állandó kiállítóhelye. A galériában folyamatosan cserélődő anyaggal mutatják be a művész életútját az oeuvre első műveitől (1948) napjainkig.

kornisgyorgy nyari felhok

 

oldal eleje>>> 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés