In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 19., csütörtök, Nándor napja van. Holnap Vendel és Irén napja lesz.

kellemes husveti unnepeket                                vershezkosztolanyai ullloi

       Kosztolányi Dezső: 
       Üllői-úti fák
       Az ég legyen tivéletek,
       Üllői-úti fák.
       Borítsa lombos fejetek
       szagos, virágos fergeteg,
       ezer fehér virág.
       Ti adtatok kedvet, tusát,
       ti voltatok az ifjúság,
      
Üllői-úti fák..."

 

az ur

                                                               Wass Albert:
                                                               Nagypénteki sirató
                                                  Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
                                                  messzi út porából köpönyeget veszünk...
                                                  Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
                                                  Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
                                                  Véreim! Véreim! Országútak népe!
                                                  Sokszázéves Nagypénteknek
                                                  soha sem lesz vége?
                                                  Egyik napon Tamás vagyunk,
                                                  másik napon Júdás vagyunk,
                                                  kakasszónál Péter vagyunk.
                                                  Átokverte, szerencsétlen
                                                  nagypéntekes nemzet vagyunk.
                                                  Golgotáról Golgotára
                                                  hurcoljuk a keresztfákat.
                                                  mindég kettőt, soh'se hármat.
                                                  Egyet felállítunk jobbról,
                                                  egyet felállítunk balról,
                                                  s amiként a világ halad:
                                                  egyszer jobbról, egyszer balról
                                                  fölhúzzuk rá a latrokat.
                                                  Kurucokat, labancokat,
                                                  közülünk a legjobbakat,
                                                  mindég csak a legjobbakat.
                                                  Majd, ahogy az idő telik,
                                                  mint ki dolgát jól végezte:
                                                  Nagypéntektől Nagypéntekig
                                                  térdelünk a kereszt alatt
                                                  húsvéti csodára lesve.
                                                  Egyszer a jobbszélső alatt,
                                                  másszor a balszélső alatt,
                                                  éppen csak hogy a középső,
                                                  az igazi, üres marad.
                                                  Nincsen is keresztfánk közbül,
                                                  nem térdel ott senki, senki.
                                                  A mi magyar Nagypéntekünk
                                                  évszázadok sora óta
                                                  évszázadok sora óta
                                                  ezért nem tud Húsvét lenni.
                                                  Így lettünk országút népe,
                                                  idegen föld csavargója,
                                                  pásztortalan jószág-féle.
                                                  Tamással hitetlenkedő,
                                                  kakasszóra péterkedő,
                                                  júdáscsókkal kereskedő.
                                                  Soha-soha békességgel
                                                  Krisztus-Úrban szövetkező.
                                                  Te kerülsz föl? Bujdosom én.
                                                  Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
                                                  Egynek közülünk az útja
                                                  mindég kivisz idegenbe.
                                                  Bizony, jól mondja a nóta,
                                                  hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
                                                  messzi nagy útakra megyünk.
                                                  Messzi nagy útak porából
                                                  bizony, köpönyeget veszünk.
                                                  S ebben a nagy köpönyegben,
                                                  sok-sok súlyos köpönyegben
                                                  bizony pajtás, mondom Néked:
                                                  rendre, rendre mind elveszünk.
                                                  Bajorerdő, 1947

passio jezust a keresztre-szegezik miseruha reszlete foto legeza denes istvan

Biblia – Jn 19, 17–27 – A keresztre feszítés

Szent István Társulati Biblia

Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”
Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

vers arvacskak

                                                     Ómagyar Mária-siralom
                                                      (részlet)
                                                    Mai értelmezés szerint:
                                                    Valék siralom-tudatlan.
                                                    Siralomtól süppedek [siralomban elmerülök],
                                                    Bútol aszok, epedek.
                                                    Választ világomtól --
                                                    Zsidó, fiacskámtól,
                                                    Édes örömemtől.
                                                    Ó én édes uracskám,
                                                    Egyetlen egy fiacskám!
                                                    Síró anyát tekintsed,
                                                    Bújából kinyujtsad [kihúzzad]!
                                                    Szemem könnytől árad,
                                                    És keblem bútól fárad.
                                                    Te véred hullása
                                                    Én keblem alélása.
                                                    Világ világa,
                                                    Virágnak virága!
                                                    Keservesen kínzatol,
                                                    Vas szegekkel veretel.


jezus meghal a kereszten miseruha reszlete foto legeza denes istvan

Biblia – Ján. 19, 28–37

Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.

ady az ur erkezese

                                                          Ady Endre: Az Úr érkezése
                                                          Mikor elhagytak,
                                                          Mikor a lelkem roskadozva vittem,
                                                          Csöndesen és váratlanul
                                                          Átölelt az Isten.
                                                          Nem harsonával,
                                                          Hanem jött néma, igaz öleléssel,
                                                          Nem jött szép, tüzes nappalon,
                                                          De háborus éjjel.
                                                          És megvakultak
                                                          Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
                                                          De őt, a fényest, nagyszerűt,
                                                          Mindörökre látom.

passio jezus testet leveszik a keresztrol miseruha reszlete foto legeza denes istvan

 

Kelemen Didák: Nagypéntekre való prédikáció

(részlet)

Szomorú, gyászos minden étszakáknál, minden árnyéknál, minden setétségnél, minden ködnél, felyhőnél setétebb nap ez, kit a mái napon halandó emlékezettel üllünk. Ezen a napon a nagy Hatalom s Erősség fához szegeztetett, a világosság setét homálytúl elnyomattatott, élet a haláltúl megölettetett. A mái napon amaz erős bajnok férfiú, Sámson, világból kivégeztetett; az ártatlan József gonosz atyjafiaitúl irigységbül eladattatott, Jónás a cethaltól elnyelettetett; a szelíd Ábel ma vérétül agyonverettetett; egy szóval e napon megholt a halhatatlan, ennek keserves temetésire, siratására egybegyűlt az egész természet is, amely úgy felháborít engemet, és annyira megtompítja elmémet, hogy akaratommal szólásom alig egyezhet meg. Minek mondjam azt a napot, ünnepnapnak-e? melyen egy foglyot elbocsátának. Áldozó napnak-e? midőn nem lévén áldozat, a pap magát feláldozta.

passio jezus holttestet sirba teszik miseruha reszlete foto legeza denes istvan

Mária a tavasz időben

(részlet)

Nagyszombati-kódex

Áll vala Jézusnak keresztfája alatt az ű szent anyja, Szűz Mária az tavasz időben. Mikoron az nap fel kezd vala hajnalnia az hegynek magasságára és az ű velágosságának fényességét bőséggel kezdé önteni az földnek színére, íme, ez időben minden lelkes és minden terömtött állatok megelevenödvék és meg kezdnék újulnia, kik a téli hideg előtt elrejtőztenek vala. Mindön lelkös állatok és szárnyalkodó madarak, hogy kik a kőlikakban és mindön egyéb setét likakban, vermökben elrejtőztenek vala, és nagy új velágosságnak fényösségére mendenek ki kezdnek jőni, és megújulnia és megelevenödni. És színek kezdik vigasságos örömet megmutatnia. Mint az égi madarak ű hangos szavoknak szép énöklésével, avagy emberi nemzet ű kezének tapsolásával. Mind vénök, mind ifjak a tavasz időnek eljöttére ürvendöznek és ürvendetös vigasságot mutatnak, egyetömben vigadván.

lehullot a jezus vere2

                          [Lehullott a Jézus vére…]
                           Magyar népdal
                           Lehullott a Jézus vére, a szent keresztfa tövére.
                           A szent angyalok felszedték, alázatosan tisztelték.
                           Mond’á Jézus az angyalnak, vidd fel mennybe szent Atyámnak
                           Mondjad keresztfámról küldtem, fogadja kedvesen tőlem.
                           Ez a világ drága ára, sebeim kinyílt rózsája.
                           Kit nagy fájdalmamban szültem, véres könnyekkel öntöztem.
                           Menj Kálvária hegyére, Jézus szenvedő helyére,
                           Nézzed a Jézusnak kínját, Szűz Máriának fájdalmát.
                           Nincs már hátra csak egy órám,
                           Bevégződött minden munkám,
                           Elmúlt a keserű pohár, mely világ kezdetétől vár.

 

kosztolanyiKOSZTOLÁNYI DEZSŐ (Szabadka, 1885. március 29. – Bp., 1936. november 3.): író, költő, műfordító, újságíró.
Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán kezdte, kitűnt az iskola önképzőkörében. 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte versét. 1903-ban néhány hónappal az érettségije előtt kizárták a gimnáziumból. Szegedre iratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként. Jelesen érettségizett, jutalmul Abbáziába ment nyaralni. Tanulmányait a budapesti egyetemen, magyar–német szakon folytatta. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, állandó szereplője volt Négyesy László stílusgyakorlatainak. 1904-ben a bécsi egyetemre iratkozott át. Októberben a Bácskai Hírlap munkatársa lett. 1905-től rendszeresen írta Heti leveleit. 1905-ben újra a pesti egyetemre járt, de tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló belső munkatársa lett.
1907-ben megjelent első verseskötetét (Négy fal között) Ady ironikus kritikával fogadta. 1908-ban Az induló Nyugat szerzője lett. Versciklusa, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívül népszerűvé tette. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilona (írói nevén Görög Ilona) színésznőt. Megjelent Modern költők című műfordításkötete. 1915-ben megszületett fia, Kosztolányi Ádám. 1919 végén az Új Nemzedék munkatársaként vitatható értékű cikkeket írt e lap Pardon című rovatába. Politikai nézeteinek lehiggadását jelezte, hogy a Pesti Hírlap munkatársa lett. Nero, a véres költő című regényének 1924-i német kiadásához Thomas Mann írt előszót. 1922 és 1924 között írt verseiből alakította ki A bús férfi panaszai című versciklusát. 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye, melyet 1925-ben az Aranysárkány, 1926-ban az Édes Anna követett. E regényeivel a magyar prózairodalom legnagyobbjai közé emelkedett. Tevékeny szerepet vállalt a nyelvművelésben, cikkek sokaságában támadta a nyelvhasználat idegenszerűségeit. Novelláiban új hőse jelent meg: Esti Kornélban saját „másik énjét” is ábrázolta.
A Tollban 1929. júl. 14-én megjelent az Ady-revíziót meghirdető írása: Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről). Hatalmas vihart kavart, megosztotta az irodalmi közvéleményt. Hajdani barátai – közöttük Babits Mihály – vele szemben foglaltak állást. Az Esti Kornélt (1933) Babits fenntartásokkal fogadta. Hajdani barátságuk megszakadt.
1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, ugyanebben az évben a Magyar PEN Klub elnöke lett.
1933-ban megszületett e korszakának összefoglaló műve, a Számadás című szonettciklus, 1935-ben pedig Számadás című verseskötete. 1933 nyarán jelentkeztek később végzetessé váló betegségének első tünetei. Ez év őszén írta a Hajnali részegséget. 1935-ben megismerkedett a Szeptemberi áhítat ihletőjével, Radákovich Máriával, utolsó nagy szerelmével. 1936 januárjában betegsége ismét súlyosra fordult, Stockholmban kezelték. Tengerszem címmel jelentek meg összegyűjtött elbeszélései. Halála után legjelesebb kor- és nemzedéktársai búcsúztatták. 1936–1940 között összegyűjtött munkái, Szeptemberi áhítat címmel kiadatlan versgyűjteménye, 1940-től 1947-ig a Nyugat kiadásában hátrahagyott művei (1–11) jelentek meg.
Utóélete nem volt zavartalan és nagyságához méltó. 1948-tól hét évig nem jelenhetett meg műveinek új kiadása. Az ötvenes évek irodalompolitikája az ő írásain szemléltette „az erkölcsi normák felbomlását”. 1954-ben jelentek meg Válogatott novellái. A későbbi korszakok irodalomszemlélete igazi helyén, irodalmunk legnagyobbjai között értékeli.
Költészetében A szegény kisgyermek panaszai és utolsó korszakának nagy versei jelentik a csúcsot. Az előbbiben egy európai életérzést fejezett ki nagy művészettel és beleérzéssel; utolsó korszakának alapérzése a részvét és emberség, melyeket felvilágosult racionalizmusa fogott keretbe.
Költői tevékenységének szerves kiegészítői műfordításai, melyekben szabadon csapongott a világirodalomban, nem hűségre, hanem szépségre törekedve.
Regényei és elbeszélései a magyar próza egyik csúcspontját jelentik. Rendkívüli hatást tett irodalmunkra: Márai Sándor, Ottlik Géza, Esterházy Péter tisztelegtek emléke előtt.
Cikkeiben ugyancsak műfajteremtőnek bizonyult: a magyar tárcaírás mestere volt, személyes reflexióival gazdagította a bemutatott élettényeket. Bírálatai a magyar impresszionista kritika kiemelkedő teljesítményei; nagy megértéssel és beleérzéssel elemzett minden művet és jelenséget.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Rónay László szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

pollak antalA világhírű gyorstáviró egyik feltalálója, POLLÁK ANTAL (Szentes, 1865. márc.29. – Budapest, 1943. márc. 30.) a grazi kereskedelmi és ipari akadémián folytatta tanulmányait, majd gabonakereskedéssel kezdett foglalkozni. Munkája mellett, kedvtelésként, rendszeresen folytatott optikai, elektrotechnikai és vegyészeti kísérleteket, esténként pedig saját készítésű távcsövével csillagászati megfigyeléseket végzett. Egy könyvben olvasott először a távolbalátó készülékről, mint a jövőben várhatóan megvalósuló műszaki csodáról. Elkezdte törni a fejét a megoldás, azaz a képátvitel lehetőségeiről. Elgondolásának lényege az volt, hogy a telefonmembránra erősített tükörrel lehetne fényjeleket átvinni egyik helyről a másikra. Végül nem képeknek, hanem az írásjeleknek az átviteli módját sikerült megoldania – elvileg. A gyakorlati megvalósításhoz Virág József – akkor éppen szabadalmi bíróként dolgozó – gépészmérnökkel szövetkezett. Először morze-jelek átvitelét oldották meg, mégpedig óránként 80-100 ezer szó sebességgel – az addig elért sebesség tízszeresével. Készüléküket nagy sikerrel mutatták be itthon és külföldön több helyen is. Később oly módon fejlesztették tovább a berendezést, hogy morze-jelek helyett folyóírást lehetett vele továbbítani. Sajnos, a gyakorlatba vételt sorozatos balszerencsés események – a finanszírozó amerikai bank csődje, a feltaláló-társ, Virág halála – miatt nem sikerült megvalósítani. A magyar postaigazgatóság eleve nem tartott igényt az új találmányra – az akkori körülmények között ekkora átviteli sebességre nem volt szükség. Franciaországban Pollák igazgatásával részvénytársaság alakult a gyorstávíró bevezetésére – ennek a kezdetben sikertörténetnek induló kezdeményezésnek az első világháború vetett véget: Pollákot, mint ellenséges állam polgárát kiutasították, vállalatát felszámolták. A feltaláló 1934-ben, már itthon, könyvet írt ígéretes, de alkalmazásra nem került alkotásáról. A készülékkel elért információ-átviteli sebességet még fél évszázadig sehol sem tudták túlszárnyalni – a nagy ötlet mégis csak kuriózumként, nyomtatásban – többek között a szabadalmi iratok lapjain – maradt fenn.

 

 

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés