In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 12., kedd, Gabriella napja van. Holnap Luca és Otília napja lesz.

reggel

                                                                    Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

                                                                         "Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,

                                                                         és közben milyen nagyra nőttetek!

                                                                         hüvelyknyire!...Kilombosodtatok,

                                                                         és ezer könnyű és friss fodrotok

                                                                         halványzöld lángként repdesi körül

                                                                         a gallyakat és táncol és örül..."

 

az-aprilisi-rugyekhez

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

 

szent-vinceVince, azaz Ferreri Szent Vince (1357–1419) dominikánus szerzetes. Híres szónok, aki Európa nyugati országaiban nagy hatással hirdette a bűnbánatot. Már 1458-ban szentté avatták. Különösen betegek fordultak hozzá gyógyulásért, vigasztalásért és kerestek enyhülést a Szent Vince vize néven emlegetett szentelményben (aqua Sancti Vincentii pro infirmis).
Középkori hazai kultuszát homály borítja. Magától értetődik, hogy hírét a barokk időkben elsősorban a dominikánusok terjesztették. Füssy Pius rendtárs, aki főleg Vasvárott működött, két művével is szolgálja a Vince tiszteletét. Életrajzot ír róla (1749). Épületes szándékkal íródott a Ferrarius Szent Vintzéhez való hét pénteki ájtatosság is.
Följegyezték Vincéről, hogy missziós körútjain főleg a végső dolgokat: halált, utolsó ítéletet, az örök evangéliumot prédikálta szívesen. Vácott a fehérek templomában, vagyis a hajdani dominikánus egyházban látható oltárképén (1782) rendi habitusban, de szárnyakkal, mintegy az Ítélet angyalaként, előhírnökeként tűnik föl. Bal kezében nyitott könyvet tart: TIMETE DEUM & DATE ILLI HONOREM. Magyarul a teljes bibliai mondat: Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég, a föld, a tenger és vízforrások alkotóját (Jel. 14, 7). Fölül angyal fújja a harsonát, alul halottak fekszenek. Az elkárhozottakat az ördög lándzsával döfi át, többen könyörögve Krisztus felé nyújtják karjukat.
A vízszenteléssel, illetőleg szentelt vízzel való meghintéssel együttjáró Szent Vince-áldást dominikánusok kezdeményezték, illetőleg osztották. Tartalmazza a Rituale Romanum is. Jámborabb szombathelyi hívek még századunkban is vittek haza belőle.

 

orkeny-istvanÖrkény István (Bp., 1912. április 5. – Bp., 1979. június 24.): író.
Jómódú polgárcsalád fia. 1930-ban a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. 1932-től gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait, 1934-ben kapott diplomát. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével: első jelentős novelláját (Tengertánc) József Attila közölte. Az írás, amely a náci őrületről szóló groteszk jövendölés, fölkeltette a hatóság figyelmét is: Örkény Istvánnak külföldre kellett utaznia, s csak a háború kitörésekor jött haza.1938-ban Londonba utazott; 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt. Hazatérése után folytatta, majd 1941-ben befejezte műegyetemi tanulmányait. 1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra került, 1943-ban hadifogságba esett, 1946-ban térhetett haza. 1949-től színházi dramaturg. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. A forradalomban való részvétele miatt 1958–63-ban nem publikálhatott; ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyár orvostudományi osztályán mérnöki beosztásban dolgozott. 1971-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte életműsorozatának kiadását Időrendben címmel. Hagyatékát harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza. Díjai: József Attila-díj (1955, 1967), Kossuth-díj (1973).
Első kötetén (Tengertánc, 1941) a modern európai áramlatok hatása érződik. A háború, majd a hadifogság szenvedéseit, megpróbáltatásait Örkény István dokumentarista prózában (Emlékezők, amíg idejutottunk – Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban, 1946; Lágerek népe, 1947), és drámában (Voronyezs, 1947) is megörökítette. Az 1940-es években prózája a realista, társadalomábrázoló irodalomeszményhez közelített; az 1950-es évek elején őszinte politikai meggyőződése a sematikus ábrázolás zsákutcájába vitte (Házastársak, 1951). Epikus ösztöne és józan ítélete azonban még a vállalt írásmódon is átütött; Lila tinta című novelláját 1951-ben Révai József mint a burzsoá életérzés és irodalomfelfogás példáját bírálta. Az illúziók szertefoszlását és a józan realitások fokozatos felismerését jelzi a Déry Tiborral közösen írt, majd félbehagyott regény (Három nap az Aranykagylóban, 1954; megjelent kerettörténetbe ágyazva az Egy négykezes regény tanulságos története, 1979) című kötetben, és a Babik című groteszk ötleten alapuló filmnovella-töredék.
Az 1956 utáni publikációs tilalmát megtörő első kötete (Jeruzsálem hercegnője, 1966) az irodalmi élet szenzációja lett; egy új, többfelé nyitó írói korszak kezdetét jelezte. Helyet kaptak benne régebbi, realista szemléletű, de átdolgozott írások mellett ironikus társadalmi szatírák (Hunnia Csöködön) és groteszk életképek, valamint az Egyperces novellák első ciklusa és a Macskajáték című kisregény. Ez utóbbiak írói eszköztárának radikális megújítását mutatják: a részletező, epikus leírás, a pszichológiai realizmus módszere helyett a dolgok lényegének jelzésszerű megragadására, a történet példázatszerű sűrítésére törekedett. Ez a tendencia folytatódott és bontakozott ki további prózaköteteiben (Nászutasok a légypapíron, 1967; Egyperces novellák, 1968).
Az „egyperces novellának” elnevezett rövid történetben találta meg az írói alkatának legmegfelelőbb formát. Előzményei között Kafka éppúgy megtalálható, mint a városi folklór, a pesti vicc. A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek gerjesztik: a ráció és irracionalizmus, érzelmességre való hajlam és karteziánus józanság, a lételméleti megközelítés rejtett pátosza és a témák banalitása, a nyelvhasználat köznapisága. Az ellentett pólusok paradox együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi írásmódot és világszemléletet, a groteszket.
A hatvanas évek második felétől drámaírói munkássága került előtérbe. Első nagy sikere, a Tóték (1967), egyben az abszurd színház első magyar jelentkezése. Drámáit a filozófiai háttér megkülönbözteti a „nyugati” abszurdtól. A Tóték megalázott kisember hőse emberi szuverenitásának teljes elvesztése után talál rá a – jóllehet abszurd formát öltő – cselekvésre, változtatásra. Optimista és humanista életfilozófiája fogalmazódik meg a Macskajáték című „komédiában” is. A dráma kétpólusú szerkezetét két nőtestvér ellentétes alkata: aktivitás és passzivitás, szenvedély és józanság, szabadság és függőség vezérelvei határozzák meg; s egyben körülrajzolják a kelet-európai létezés és a biztonságos nyugat-európaiság kereteit és jellegét is. A kelet-európai sors, mint drámai helyzetek kiindulópontja és előidézője, további Örkény-drámákat is meghatároz. A Pisti a vérzivatarban, amelyet csak tíz évvel megírása után, 1979-ben mutathattak be, személyes sors és magyar sors elvonttá stilizált, mégis eleven alakokban megjelenő foglalata a történelem döntésre, választásra kényszerítő helyzeteiben. Utolsó, halálos ágyán befejezett drámája, a Forgatókönyv (1979) műfajmegjelölése tragédia; a választani kényszerülő, történelmi szerepet is vállaló személyiség erkölcsi dilemmáit tárja fel, a kelet-európai, így a magyar történelem ellentmondásos helyzetei során kibontja a közösségi, kommunista eszmék világméretű kudarcának az egyéni sorsokban megmutatkozó drámáját. Színművei közül a Vérrokonok (1974) és a Kulcskeresők (1975) a jellegzetesnek érzett magyar alkat, magyar mentalitás kérdéskörét boncolgatják.
Örkény István a drámai műfaj és a színpad radikális megújítója; nemcsak a realista tér- és időkezelést, hanem a színpadi alakok egységét, önazonosságát is megszüntette. Drámáit a világ szinte minden nagyvárosában játszották; elsősorban a Tóték és Macskajáték aratott sikert a világszínpadon. Prózáját is számos nyelvre fordították, legtöbbször az Egyperces novellákat. (Franciául a találó Minimythes címen jelentek meg). 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Műveiből több film is készült: a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! (1969) címmel Fábry Zoltán, a Macskajátékból (1972) Makk Károly rendezésében.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Erdődy Edit szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

ÖRKÉNY István: Tóték
A hatvanas évek közepén íródott kisregény már egyértelműen a magára talált író remeklése; egyik legtöbbet játszott, legnépszerűbb drámája.
Az 1944-ben játszódó Tótékban egy eldugott falu tűzoltóparancsnokának tragikomikus figurája révén tiltakozik az író az embert meggyalázó zsarnokság ellen; ugyanakkor a személyiségről való önkéntes lemondás határait rajzolja meg egy groteszk históriában, ami látszólag pontosan kijelölt hely- és időkordináták között, a második világháború alatt, a fegyverzajtól még távol eső Magyarországon játszódik ugyan, tanulsága mégis egyetemes érvényű. Ennek a műnek az idők jártával más és más aspektusa tűnik elő, még mondanivalója is mintegy átalakul. A Tóték harctéren megbolondult őrnagya, aki a kedvesen ostoba vidéki tűzoltó család mindennapjait dúlja fel, és aki személyében és kisugárzásában szinte szimbólumává válik a háború abszurditásának, a mai olvasó számára már valószínűleg nem egyedüli főalakja a darabnak, helyet ad a bumfordi tűzoltó papának, a naivul magakellető leánynak, s a kispolgáriság monumentalitását képviselő Tótnénak, s a mindennapi jóság, humanizmus komikus-szerencsétlen képviselőjének, a rossz híreket közlő harctéri leveleket rendszeresen elsikkasztó postásnak is. Az abszurd eszközei mára már elhalványodnak, hogy helyettük annál erősebben kidomborodjék a mű realizmusa.
A mű eredetileg irodalmi forgatókönyvnek készült - furcsa paradoxon, hogy éppen filmes megvalósítása váratott legtovább magára - s ez jól kivehető a kisregény forma merész "vágásokkal" dolgozó, kihagyásos cselekményvezetésén, szükszavúságában is felidéző erejű szerzői kommentárjain.

 

menyhart-jozsef-beszelgetok

Örkény István: Előszó

(részlet)

Beszélgető nemzet vagyunk.

Társalgunk, eszmét cserélünk, sőt: dumálunk. Van-e, aki egy vasúti fülkében egy két-három órát kitevő utazás alatt néma marad? Nincs, mert nem lehet. Körülötte viccek hangzanak el, barátságok szövődnek, s fajulnak el az első összeveszésig, megpendül egy-egy házasság lehetősége, melyből a kaján hallással rendelkezők már a majdani válás indokait is kiérzik. „Dumálok, tehát vagyok” – mondaná a nagy bölcselő, ha nem franciának, hanem magyarnak születik.

 

szabo-palSzabó Pál (Biharugra, 1893. április 5. – Budapest, 1970. október 31. ) regényíró, politikus, elbeszélő.
Zsellércsaládból származott, ő maga is napszámosmunkára járt; kőműves mesterséget tanult. Legénykorát sok írásban örökítette meg. Könyveket vásárolt, sokat olvasott, még színházba is járt Nagyváradra. 1915-től katonaként járta be a világháborús frontokat, 8 hónapig az orosz, utána az olasz fronton harcolt, leszerelési pénzéből megrendelte a Nyugatot. A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban 2 év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. 1922-ben szabadulása után, feleségül vette Kiss Etelkát, róla mintázta regényeinek legtöbb nőalakját. Első írását faluja megbízásából a Körösvidék című lapba írta. További írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs című lapjában jelentek meg.
Harminchét éves korában, 1930-ban regényírásba fogott. Az Emberek című regény kéziratát Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Regényében az egykorú paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és 2 év alatt 7 novelláját jelentette meg a Nyugatban. 1933-ban Övék a glória címmel füzetben is kiadták novelláit. Könyvei honoráriumát a Független Kisgazdapárt Bihar vármegyei szervezésére fordította, élénk politikai tevékenységet folytatott szülőföldjén. Bejárta kerékpáron az egész országot, megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. Szerkesztette a Komádi és Vidéke című lapot. 1935-1938 között a Kelet Népét, előbb Barsi Dénes, Sinka István, Féja Géza társaságában, 1937-től pedig már egyedül. A Válasz elnémítása után ebben a lapban jelentek meg a népi írók írásai. 1938-1944 között a Szabad Szó című lap kiadója és szerkesztője volt.
A politikai-szerkesztői munka mellett születtek új regényei. Munkásságának legkiemelkedőbb írása az 1941-1943 között megjelent trilógia: Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, a szegényparasztság emberi nagyságát lírai telítettséggel ábrázolja anélkül, hogy idealizálná sorsát. 1944-ben a fővárosba költözött családostul, de felesége és gyerekei hamarosan visszatértek falujukba, 1945-ben követte őket ő is. 1945-től a Parasztújságot szerkesztette, ez később a Szabad Földbe olvadt. 1946-ban végleg felköltözött az egész család Budapestre, s az író haláláig a Szabadság-hegyi Diana utcai házában alkotott. 60. születésnapján (1953) kezdte el önéletírását, amelynek Nyugtalan élet az összefoglaló címe; 4 kötete jelent meg 1954-1958 között, az ötödik 1968-ban. Műveit számos nyelvre lefordították.


szabo-pSzabó Pál: Részletek az "Emberek" c. regényből
Bertalan iszonyodva bámult az öregre, vajon mi őszíthette meg ennyire? Mi törhette így össze a testét, vagy a lelkét is? Óh ki tudja... Sietve tűnt el a tömegben.

Lihegve futott ki a városból. Az út mellett a telefonkarók sírtak, ríttak az őszi szélben, a fülébe kiabálták: az öreg koldus negyvenhat évesen... édesapád negyvenhat évesen... te is jössz majd negyvenhat évesen. Sírtak, mondták, egyik vékonyan, másik vastagon, ahogy szélnek álltak a drótok az út hajlásának megfelelően.

Az út széles kanyarodással elhajlott a faluja felé.

 

Herbert von Karajan (Heribert Ritter von Karajan) (Salzburg, 1908. április 5. – Anif, 1989. július 16.) osztrák karmester. Ő volt az egyik legjelentősebb karmester a 20. században. Karajan a Berlini Filharmonikus Zenekarban vezényelt 35 éven keresztül.

Zenei ajánló:

Herbert von Karajan

http://www.youtube.com/watch?v=XHHfvdAqvn8&;playnext=1&list=PL4E7E114B0FF468C6&feature=results_main

brody-jBródy János Kristóf (Budapest, 1946. április 5. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke volt 2011 decemberéig. 2000-ben Kossuth-díjat kapott az Illés-együttessel megosztva. Bródy András Széchenyi-díjas közgazdász és Vajna Márta tanárnő fia, Maróti Géza építész dédunokája.
1964-ben, az érettségi után került az Illés-együttesbe, ahol, mint mondja, kiderült: a dallamokhoz illeszthető szavak egymás után rendezéséhez neki volt a leginkább tehetsége. Első házasságából három gyermeke született: Dániel, Luca, Barbara, a másodikból született Máté.
Sokat tett annak elfogadtatásáért, hogy a beatmuzsika nyelve lehet magyar is. A hatvanas évek beatkultúrájának egyik sztárjává vált, afféle szószólóvá. Diplomáciai érzéke, intelligenciája komoly segítséget jelentett kimondani a tegnap még kimondhatatlant. Többnyire Szörényi Levente zenéire írt szövegei slágerek és kortörténeti dokumentumok egyszerre: Amikor én még kissrác voltam, Good Bye London, Little Richard, Sárga rózsa. Nagy gyakorlatra tesz szert, miként lehet a cenzúra sáncai mögé juttatni „ártatlannak” látszó sorait. De a Koncz Zsuzsának írott Ha én rózsa volnék okán boltokból visszarendelt és bezúzott Jelbeszéd album egyszer s mindenkorra kijelöli mozgásterét.

Zenei ajánló:

Ha én rózsa volnék...

http://www.youtube.com/watch?v=jXtyrBRHqE0

Az 1973-ban felbomlott Illés-együttest követően a Fonográf steel-gitárosa, szövegírója lett. A Fonográf nemcsak zenekar, hanem alkotóműhely is volt. Itt készültek Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezei is, melyeknek értelmi és olykor zeneszerzője Bródy volt. Szövegeit ebben az időben még erősebben cenzúrázták, mint korábban, de ő mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen.

 

tatrai tibor tibuszTátrai Tibor 1952. április 5-én született Angyalföldön, Liszt Ferenc-díjas magyar gitáros, zeneszerző, a Latin duó és Tátrai Trend együttes gitárosa. Először iskolai zenekarokban kezdett el zenélni, s közben sokat gyakorolt. 1969-ben a Sakk-Matt együttes road-ja volt, amiben Radics Béla gitározott és Harmath Albert énekelt, aki a Kárpátia együttes alapítója volt. Harmath úgy gondolta, hogy a tehetséges Radics-tanítványt veszi be a zenekarába gitárosnak. A posztra még Szigeti Ferenc - a későbbi Karthago vezetője - is pályázott.
Zenei ajánló:

Tibusz

http://www.youtube.com/watch?v=q01HEKWSdNU&;playnext=1&list=PL6735BCBDDC179B03&feature=results_main

 

Pályafutása: Kárpátia; Tűzkerék; Juventus; Syrius; Olympia; Generál; Új Skorpió; Hobo Blues Band; Magyar Atom; Tátrai-Török Tandem; Tátrai Band (1987); Boom Boom; Latin Duó; Tátrai Trend

Szalay Sándor (Budapest, 1893. június 6. – Budapest, 1965. április 5.) Európa-bajnok, műkorcsolyázó.

az orgonista-szalay par az 1929  evi paros mukorcsolya bajnokok
A BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) műkorcsolyázója volt. 1926 és 1932 között Orgonista Olgával, páros műkorcsolyázásban versenyzett. Ők voltak a magyar páros műkorcsolyázás első jelentős eredményeket elérő képviselői. 1928-ban megnyerték a páros műkorcsolyázásban első ízben kiírt magyar bajnokságot. Az 1929. évi budapesti világbajnokságon szintén ők nyerték a magyar páros műkorcsolyázás első világbajnoki érmét. 1930-ban Bécsben a szakág első magyar Európa-bajnoki címét nyerték, majd azt 1931-ben St. Moritzban is meg tudták védeni. Az 1931. évi berlini világbajnokságon a Rotter Emília–Szollás László páros mögött a második helyen végeztek. Az 1932. évi Lake Placid-i téli olimpián ismét a Rotter–Szollás páros mögött szorultak a negyedik helyre. Az aktív sportolást az 1932. évi olimpia után fejezték be.

 

komlos-juciKomlós Juci (Szabadka, 1919. február 10. – Budapest, 2011. április 5.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Komlós Vilmos és Pintér Irma színművészek gyermeke, Komlós András színművész testvére, Földessy Géza színész, színházi rendező és színigazgató volt felesége, Földessy Margit színművésznő édesanyja.
„Margitkám, a lányom szokta emlegetni, hogy ő anyaváró gyerek volt. Ebből kitalálható, hogy nagymamaként volt mit törlesztenem. Akkor már nem is volt annyira fontos a pálya, úgyhogy tőlem telhetően igyekeztem is. Én voltam a legjobb cinkosa Márk unokámnak, aki lehet, hogy éppen ezért nem lett színész. Viszont a dédunokám, Laura minden megnyilatkozásában ott látom az őskomédiást.” „A Szomszédok egyik fejezetében az egyik jelenetben valódi család lépett a kamera elé. Takácsné, a népszerű Lenke néni (azaz Komlós Juci) saját lányával, Földessy Margit színésznővel és annak fiával, Galántai Márkkal együtt szerepelt.”

komlos-juci csorba-andras latinovits-zoltan pecsi-ildiko az-aranyember

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés