In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

indito 

                                                              Hunyadi Mátyás

                                                   Királok kezett lél te hatalmas,

                                                   És nagy igyeknek diadalmas,

                                                   Néped kezett nagy bizodalmas:

hunyadi-vers

ybl-miklosAz Operaház és a Bazilika tervezője, a neoreneszánsz építészeti stílus meghonosítója, Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1814. ápr. 6. – Budapest, 1891. jan. 22.) Bécsben és Münchenben tanult, de stílusának kialakulásában fontos szerepet játszott itáliai tanulmányútja is. A pályát Pollack Mihály műhelyében kezdte, majd hamarosan önállósította magát. Első önálló műve a fóti templom, plébánia és iskola épületegyüttese volt. Itt még a romantika dominált munkájában és keleti díszítőelemeket is alkalmazott. A Budai Takarékpénztár – időközben elpusztult – épülete már egyértelműen neoreneszánsz stílusjegyeket viselt. E korszakának érett alkotása a Vámház (ma: Corvinus Egyetem) főépülete. Legnagyszerűbb művének az Operaházat tekintik, amely újszerű téralakításával, a külső és belső elemek harmóniájával az észak-itáliai késő reneszánsz alkotásokra emlékeztet, azok szolgai másolása nélkül. Európa egyik legszebb színházi épülete valósult meg az –akkori – Sugár, ma Andrássy úton. További két nagyszabású munkája a budai Várkert Bazár és a Bazilika; utóbbi munkálatait Hild Józseftől vette át kollégája halála után. Ybl számos magánpalotát, kastélyt is tervezett, például a turai Schossberg és a szabdkígyósi Wenckheim kastélyt. Utolsó jelentős munkája a budai várpalota krisztinavárosi szárnyának kiképzése volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

operahaz-ybla-magyar-allamai-operahaz

Gyárfás Jenő (Sepsiszentgyörgy, 1857. április 6. – Sepsiszentgyörgy, 1925. december 3.) magyar író, festő és grafikus.
Az akadémikus és történeti festők sorába tartozik, de több is annál, portréin kitűnik jellemábrázoló képessége, tusrajzain finom vonalvezetés, oldottabb festőiség jellemzi, pld. Jairus lányának feltámasztása c. képén. Nagy festői tehetségről és iskolázottságról számot adó portréi, valamint bibliai, irodalmi, történelmi ihletésű képei és életképei vannak. Fő műve, legszebb alkotása a Tetemrehívás 1883-as végső változata, Arany János azonos című balladájának zárójelenete. Gyárfás e művét Pesten kezdte el festeni, s Erdélyben fejezte be, de hálából az állami ösztöndíjakért, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, onnan került aztán a múzeumok szakosodása révén a Magyar Nemzeti Galériába.
Történelmi képei szolgálták a nemzeti tudat ébrentartását (pld. II. Rákóczi Ferenc, Gábor Áron halála a kökösi csatában, Kossuth Lajos), más képei a dualizmus rendszerével való megbékélésre (pl. I. Ferenc József császár, Erzsébet királyné, Deák Ferenc) késztettek. Alkotói tehetségét azoknak adta vissza, akiktől ő származott. Műveit a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

tetemrehivasjairus-lanyanak-feltamasztasa

 

Tápai Antal (Kistelek, 1902. április 6. – Szeged, 1986. szeptember 20.) szobrászművész.
Már harmadéves főiskolai hallgatóként, 1929-ben elnyerte a Ferenczy István-díjat. Érméket, plaketteket, kisplasztikákat, emlékműveket és portrészobrokat egyaránt készített. Műveit a realista szemlélet és a Római Iskola monumentális felfogása egyaránt jellemzi. Szobrain Medgyessy Ferenc, Mészáros László és Boda Gábor hatása érezhető. Témáit általában a kétkezi emberek világából merítette. Rendszeresen szerepelt országos és megyei tárlatokon. 1958-ban, 1973-ban és 1980-ban Szegeden egyéni kiállításon mutatta be műveit. Jelentős érdeme a fémszobrászat régi hagyományokhoz kötődő, de korszerű eszközöket alkalmazó megújítása. Kovácsolt domborművei ma Szegeden kívül megtalálhatóak az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Izraelben is. 1980-ban Tipity Jánossal könyvet adott ki Szeged vasművessége címmel. Köztéri műveinek túlnyomó része Szegeden és Szeged környékén áll. Egyéb műveit a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Munkásságát 1981-ben Juhász Gyula-díjjal, 1983-ban Szeged város alkotói díjával és 1985-ben SZOT-díjjal ismerték el.

tapai-uvegfuvok-szobra-szegedentapai-mora-ferenc-szobra-szegedentapai-erkel-ferenc-szobra-a-szegedi-nemzeti-szinhaz-homlokzatan

meray-tiborMéray Tibor (Budapest, 1924. április 6.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró.
Méray Tibor az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-től egyik szerkesztője, majd 1971-1989-ben főszerkesztője lett a párizsi Irodalmi Újságnak, s a hozzátartozó Irodalmi Újság könyvsorozatoknak. Emigrációja korai szakaszában Asbóth Elemérként, s más álneveken jelentette meg írásait. Az 1956-os forradalom emlékének ébrentartásáért nagyon sokat tett, számos írása és könyvei szóltak a magyar forradalomról. Nagy Imre élete és halála c. könyvének első kiadása magyar nyelven Münchenben jelent meg 1978-ban, 2006-ban megérte a 8. kiadást. Többször kiadták a Tisztító vihar. Adalékok egy korszak történetéhez (1949-1956) c. kötetét.

 

kovacs-akosKovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas magyar dalszerző, zeneszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész. Saját stúdiójában dolgozik, saját lemezkiadója gondozza albumait. Két idegen nyelven, angolul és olaszul beszél. Nős, felesége Őry Krisztina. Négy gyermek apja: Márton (1998), Anna (2002), Kata (2005) és Júlia (2010).
Az 1987-ben megalakult Bonanza Banzai kultzenekar alapítójaként, énekeseként országos hírnévre tett szert. Ő írta a dalszövegeket, de zeneszerzőként is dolgozott. Szólókarrierje kezdetben a zenekarral párhuzamosan futott, 1994-től, az együttes felbomlásától kezdve szólistaként lép fel, továbbra is ő jegyzi a dalszövegeket és a zene túlnyomó részét is. A Bonanzával kilenc, szólistaként tizenhét magyar nyelvű és hat angol albumot készített. A magyar kiadványok többsége aranylemez lett, de több platina is van köztük.

Zenei ajánló:

Ákos

http://www.youtube.com/watch?v=SCqwoR4TJxw&;list=PLD660373CABE477CC

 

I. (Oroszlánszívű) Richárd (angolul: Richard I the Lionheart, franciául: Coeur de Lion, Oxford, 1157. szeptember 8. – Chalus, 1199. április 6.) 1189. július 6-tól haláláig Anglia királya, IV. Richárd néven

Aquitania hercege.

richard i of england

Anglia királya
Uralkodási ideje
1189. július 6. – 1199. április 6.
Koronázása
1189. szeptember 3.
Elődje II. Henrik angol király
Utódja János angol király


Richárd személyiségének és pályafutásának meghatározó elemei vezethetőek vissza neveltetésére és családi körülményeire. Szülei, (Anjou) II. Henrik angol király és Aquitániai Eleonóra a 12. század legfélelmetesebb alakjai közé tartoztak. Henrik Eleonóra második férje volt, első házassága VII. Lajos francia királlyal köttetett. Az új, 1152-ben megkötött házasságból eredendően Anglia kiterjedt franciaországi birtokrendszerhez jutott. Angol fennhatóság alatt állt így ekkor Anjou, Normandia, Bretagne, Aquitánia és Gascogne. A francia király azért vált el Eleonórától, mert nem tudott fiúörököst szülni neki. Eleonóra a válás után nyomban hozzáment Henrikhez, és házasságuk első hat évében öt gyermeket szült, köztük három fiút, Vilmost (csecsemőkorában meghalt), Henriket és Richárdot, aki a kedvence lett.
1183-ban egy csapásra véget értek a lázadások, ugyanis a trónörökös Henrik meghalt így Richárdot illette meg a trón. Henrik mindent megtett annak érdekében, hogy még véletlenül se Richárdé legyen a trón és másik fiát akarta királlyá koronázni. 1187-ben szerzett tudomást Richárd a keresztesek hattíni katasztrofális vereségéről, és Jeruzsálem keresztény városállamként való bukásáról. A hír mindenkire derült égből villámcsapásként hatott, mikor meghirdették a harmadik keresztes hadjáratot. Richárd felvette a keresztet, Fülöp Ágosttal és Barbarossa Frigyessel együtt. Richárd döntése a kereszt felvétele mellett felbátorította délvidéki vazallusait az ellene fordulásra. A felkelés vezetője Toulouse-i Rajmund volt. Richárd Toulouse dúlás közben értesült az angol-francia ellentétek kiújulásáról. Mivel II. Henrik megtagadta tőle az angol trónt, a harcokban apja helyett a francia király pártjára állt: nyilvánosan letérdepelt Fülöp előtt, és hűbéresküt fogadott az összes franciaországi Anjou-területre. Richárd és Fülöp egymással karöltve indítottak támadást Henrik ellen szülőföldjénél, Le Mans-nál. Az öreg királynak sikerült élve megmenekülnie, de ekkor már haldoklott, és 1189. július 6-án meghalt, így Richárdra szállt a korona.
Így már semmi nem választotta el az újdonsült uralkodót, hogy elindítsa a hadműveleteket a Szentföldre.
Egy másik fontos bevételi forrás a még II. Henrik által kivetett „Szaladin-tized” volt. Eszerint minden egyes angol polgárnak, beleértve még a papságot is 3 éven keresztül a jövedelmeiknek az egy tizedét beszedték. Akik nem fizettek, azokat kiátkozták.
Miután Richárd megérkezett a Szentföldre, az angol királyra hárult a teljes III. keresztes hadjárat levezénylése. Hiszen a másik két király, aki útnak indult semmi szerepet nem vállalt a harcokban. I. (Barbarossa) Frigyes, német-római császár, aki Richárd mellett Európa egyik legharciasabb és legsikeresebb uralkodója volt, 1187-ben ugyan elindult a Szentföldre 100. 000 fős seregével, de 1190-ben Antiochiában belefulladt egy folyóba. Egyesek szerint a hideg víztől görcse támadt és elsüllyedt a vízben, mások szerint viszont lezuhant lováról és a vízbe fulladt, így a német-római császár nem messze céljától 67 évesen meghalt, seregei pedig visszafordultak. II. Fülöp Ágost, bár kitűnő egészségben elérte a Szentföldet, betegségre hivatkozva visszatért Európába. Így a hadjáratot lényegében I. Richárd vezette. Csakhogy miután 1191-ben megérkezett Akkon kikötőjébe (ma Izrael) súlyosan megbetegedett. Ellenfele, a muzulmánok vezetője, Szaladin szultán, Egyiptom és Szíria uralkodója, tanúságot téve „lovagiasságáról” egy tál gyümölcsöt küldött a beteg Richárdnak, hogy felépüljön. A király hamarosan jobban lett és megostromolta Akkont. A város néhány napi ostrom után elesett. A keresztesek 3500 foglyot ejtettek. Richárd ezért a csatáért kapta az „Oroszlánszívű” jelzőt. Ezt követően Richárd hadai dél felé indultak. Az Akkontól néhány száz kilométerre fekvő Jaffát többször is megostromolták, de csak kemény harcok árán sikerült bevenni. A keresztesek szorongatott helyzetbe kerültek, és ellentétben, az Európában bevett szokásokkal, melyeket mellesleg maga Richárd is ezt megelőzően vallott, parancsot adott az Akkonnál fogságba ejtett 3500 arab fogoly kivégzésére, azért mert Szaladin nem volt hajlandó a foglyokért odaadni cserébe a keresztesek legfőbb ereklyéjének, Jézus keresztjének darabját, amit korábban (1187-ben Jeruzsálem bevételekor) megszerzett. Később sok győzelmet arattak az arabok fölött, de számottevő sikert nem értek el. 1192-ben megostromolták ugyan Jeruzsálemet és elméletben be is vették, már nem tudták birtokba venni.
Végül békét kötött Szaladinnal. Aszkalont akarták az arabok, amelyet meg is kaptak. A béke szövegében az állt, hogy Aszkalont földig kell rombolni és senki nem építheti újjá 3 éven keresztül. Jaffa és környéke a keresztesek kezén marad, kivéve a keleti erősségeket: Ramlát, Lüdát, Jebnát és Medzsdel Jabát. A parti menti városok, Cézárea, Arszulf, Haifa, Akkon és Türosz függelékeivel együtt szintén a kereszteseké maradnak, kivéve a Galileai-tengerhez vezető út mentén lévő Názáret és Szaffurjai erősségeit. A kereskedelmet mindkét félnek biztosították. A keresztény zarándokok szabadon látogathatták a Szent Sír Bazilikát Jeruzsálemben. Majd miután megkötötték a békét elindult a sereg hazafelé, de nagy része a hosszú idő alatt odaveszett, pontosan nem tudjuk, hogy hányan haltak meg, de a krónikások szerint háromszázezren vesztek oda. Ezzel, részleges sikerrel, lezárult a III. keresztes hadjárat.
Richárd elkövette azt a súlyos hibát, hogy a Szentföldön inzultált egy lovagot, név szerint V. Lipót osztrák herceget. Richárd lehajíttatta egy vár fokáról a Babenbergek zászlaját, mondván, egy osztrák hercegi család zászlaja alacsonyabb rendű annál, hogysem az övével egy helyen lobogjon. Lipót herceg bosszút esküdött ellene.
Richárd hajótörést szenvedett Velencénél, ezért szárazföldön kellett tovább mennie Anglia felé. Bécsen álruhában utazott át, de felismerték, és Lipót herceg elfogatta. A legenda szerint a konyhai segédnek öltözött Richárd elfelejtette levenni gyűrűit, erről ismerték fel. Ausztria hercege börtönbe vetette az angol királyt, majd hamarosan átadta őt VI. Henrik német-római császárnak. A császár horribilis összeget kért cserébe I. Richárdért. A király öccse, János herceg hajlandó volt az egész országot felforgatni, azért hogy visszavásárolhassa bátyját, és ezzel megvegye hatalmát. II. Fülöp Ágost is megpróbálta megkaparintani Richárdot, hogy kizsarolhassa tőle a franciaországi angol birtokokat. 1193-ban VI. Henrik szabadon bocsájtotta Richárdot miután Eleonóra kifizette a 60 ezer fontot, amit az angol nép gyűjtött össze. Elrendelték, hogy minden angol alattvalónak be kell fizetnie 1193. évi jövedelmének egynegyedét.

 

i-matyas-busztje-mellszobra

Magyar Királyság királya
I. Mátyás
Uralkodási ideje
1458. január 24.1490. április 6.
Örököse Corvin János
Koronázása Székesfehérvár
1464. március 29.
Elődje V. László
Utódja II. Ulászló

Hunyadi Mátyás(Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar király. Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, olaszul Mattia Corvino, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei/Matia Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh (társ)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi.


nandorfehervari-diadalApja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal. Anyja Szilágyi Erzsébet, testvére Hunyadi László.
Hunyadi János kisebbik fiát hat éves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Hunyadi János nem lovagi műveltséget szánt a fiának. Előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be a tudás birodalmába. Humanista szellemben Mátyást sokoldalú, érdeklődő emberré nevelték, tanították egyház- és államjogra, művészetekre és latinra. A magyar mellett németül és csehül is beszélt. Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók műveit. Eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibal ravaszságáról szóló elbeszéléseket. Az olvasmányokat Vitéz János válogatta meg: a történelem gyakorlati hasznára igyekezett rábeszélni a fogékony gyermeket. Habár neveltetése félbeszakadt, műveltsége így is jóval meghaladta korának főuraiét. Életének e korszakát főként Vajdahunyadon, a családi fészekben töltötte. Hunyadi László kivégzése után, a Hunyadi párt zászlójára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként, az István nevű toronyban várta szabadulását.
Nagybátyja, Szilágyi Mihály támadásai következtében zűrzavar támadt az országban, ami a nagyobb várurak javainak pusztulását okozta. A király hatalma és népszerűsége egyre csökkent, ezért elhagyta az országot. Bécsbe, majd Prágába vonult, túszként Hunyadi Mátyást is magával vitte.
V. László halála után nagybátyja, Szilágyi Mihály és a Hunyadi-párt fegyveres erejének nyomására 1458. január 24-én királlyá választották, a legenda szerint a Duna jegén, ám ez így nem igaz. A jég abban játszott szerepet, hogy Szilágyi emberei átkelhettek a befagyott folyón. A választás a budai várban történt, ám egyúttal öt évre kormányzóvá tették Szilágyit.
Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Mátyást Podjebrád György cseh kormányzó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, Katalint. Az előre kialkudott váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A csapat Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és 1458. február 15-én megérkezett a fővárosba.
1461-ben Mátyás háborúba keveredett Frigyes császárral, akivel azonban kénytelen volt békét kötni, mivel apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek ellene. Ezt követően kötötte meg 1463-ban Mátyás III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, amivel 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg. Ezen kívül az egyezségben közös céljuknak nevezték meg a harcot a török ellen. Kinyilvánították, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül hal, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Később ez a kitétel vált a Habsburg-ház hatalmi igényének első jogalapjává.

 

raffaelloRaffaello Sanzio vagy röviden Raffaello (egyéb névváltozatok: Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius; Urbino, 1483. március 28. (vagy április 6.) — Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja.
Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo da Vinci és a fiatal Michelangelo voltak rá hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott.
II. Gyula pápa 1508-ban meghívta Vatikánba, ahol mély benyomást tett. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a festők fejedelmének választották. Ezek után szintén II. Gyula pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. A Stanza della Segnaturát könyvtárnak építették, de ez volt az a hely, ahol aláírta az egyházi udvar rendeleteit. Innen ered a neve is. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg és segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a munkával, hogy megfesse legnagyobb művét az Athéni iskola címűt.
X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is rakták őket, jelenleg Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.
Raffaello 37 éves korában, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a római Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.

raffaello-sixtus-madonna-1513-1514raffaello-krisztus-szinevaltozasa 1519-20raffaello-krisztus-feltamadasa-1499-1502raffaello-galatea-diadala-1511raffaello-atheni-iskola-1509

 

Albrecht Dürer (Nürnberg, 1471. május 21. – Nürnberg, 1528. április 6.) volt a reformáció Németországának egyik legnagyszerűbb művésze, festő, grafikus, könyvkiadó és művészetelméleti író egy személyben, a német reneszánsz legismertebb képviselője hazájában és külföldön egyaránt. Műveinek legjelentősebb részét oltárképei és más vallásos témájú festményei adják, s emellett számos rézkarcot, könyvillusztrációt, portrét és önarcképet készített.

durer-az-apokalipszis-negy-lovasaFametszetei, mint például az Apokalipszis-sorozat (1498), még őrzik a késő gótika formai megoldásait. A 15. században virágzó német rézmetsző művészet az ő működésével érte el csúcspontját. Több mint száz rézmetszetet készített, s ezeken a szürke árnyalataival szinte festői tónusokat hozott létre.
1494-ben megismerte az akkor Nürnbergben tartózkodó Bölcs Frigyes szász választófejedelmet, aki élete végéig legfőbb megrendelője lett. Az ő megbízásából készítette 1504-ben a wittenbergi palota kápolnájának nagy szárnyasoltárát, melynek középrésze, a Királyok imádása nagyszerű példája művészetének.
Szellemi hagyatékként 1526-ban Nürnberg város tanácsára hagyta Négy apostol néven ismert két táblaképét, amelyekre az Újtestamentumból vett idézeteket írt Luther Márton fordításában. Többi kortársához hasonlóan azokban a zivataros időkben ő is Luther személyébe vetette bizalmát. 1518-ban az akkor Nürnbergben tartózkodó Luthernek ajándékozta néhány gyönyörű metszetét, 1520-ban németalföldi útja során megszerezte Luther néhány fontos írását. Az egész életében hívő keresztény Dürert megragadták Luther írásai, és bár Nürnberg polgárainak többségével néhány tanítványa is csatlakozott a reformációhoz, ő haláláig katolikus maradt.
Néhány kisebb utazáson kívül, amelyeket például Svájcba vagy Augsburgba tett, mindössze három nagy utazást tett életében. A két hosszabb itáliai útja után 1520-ban feleségével együtt Németalföldre utazott. Az utazás elsődleges célja az volt, hogy V. Károllyal megerősíttesse a Miksa császártól addig kapott életjáradékot. Emellett meglátogatta a gazdagságukról híres németalföldi városokat és megismerkedett a kor legjelentősebb németalföldi festőivel. Késői művein nyomot hagyott a németalföldi festészet technikája, színvilága és kompozíciós stílusa.
Élete vége felé elméleti műveinek kiadásával foglalkozott. Ezek a művek új gondolataikkal nagy hatással voltak a kortársakra.
1528. április 6-án érte a halál. Felesége szüleinek kriptájában helyezték örök nyugalomra a nürnbergi Szent János-temetőben.

 

Igor Stravinsky (oroszosan: Igor Fjodorovics Sztravinszkij [Игорь Фёдорович Стравинский]; Oranienbaum, 1882. június 17. – New York, 1971. április 6.) orosz zeneszerző, akit sokan a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tartanak. Műveiért szerzett elismerései mellett, zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.
Zenei ajánló:
Igor Stravinsky - The Rite of Spring
http://www.youtube.com/watch?v=aGFRwKQqbk4

pais-dezsoPais Dezső (Zalaegerszeg, 1886. március 20. – 1973. április 6.) magyar nyelvész, az MTA tagja.
Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd 8 évig a mai zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium, az akkori főreál gimnázium végig jeles tanulója volt. Ezután a budapesti Eötvös József Collegium tagja. Az egyetemen magyar-latin és görög szakos tanári oklevelet szerzett. Két évig gyakornok, majd az 1910-11-es tanévben állástalan tanár, s így itthon a megyei levéltárban és volt gimnáziuma tanári könyvtárában kutatott. Kutatásainak eredménye megjelent a Magyar Nyelv című tudományos folyóiratban. A magyar helységnevek változását, majd a Göcsej tájnevet kutatta. 1911-12-ben a soproni Főreál iskolában helyettes tanár, ezután a ceglédi Gimnázium tanára volt. Ekkorra az Irodalomtörténeti Társaság tagja.
1918-tól végérvényesen Pestre települt, s a budapesti III. kerületi gimnáziumban, majd 1924-től az Eötvös-kollégiumban tanított. 1937-1960-ig a Budapesti Egyetem professzora volt. 1930-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1941-től rendes tagja lett. 1924-től egyre jobban bekapcsolódott a Magyar Nyelv című folyóirat szerkesztésébe, s több mint 40 évig szerkesztette azt.
Az 1920-as években az Árpád-kori országvédelem rendszerével, s benne a székhelység szerepének, Székelyföldre szállásának vizsgálatával foglalkozott.
Az 1940-es években kedvenc témája, a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom. Ekkoriban írta meg A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből című kötetét. 1949-ben az Akadémia helyesírási albizottságának elnöke, s négy évtizeden keresztül alakítója, formálója volt a magyar helyesírásnak.
1973. április 6-án hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik.

 

Az Isaszegi csata során Isaszeg és Gödöllő között került sor a tavaszi hadjárat első szakaszának döntő csatájára. 1849.április 6-án a tét mind a két hadsereg számára nagy volt. Ha a magyarok győznek, a császári-királyi hadseregnek Budára vagy Vácra kell visszavonulnia, s ezzel befejeződik a Duna–Tisza köze felszabadítása. Ha a császári-királyi hadseregre mosolyog a hadiszerencse, a magyar fél kénytelen visszavonulni, s biztonsággal csak a Tisza vonalán szilárdíthatja meg helyzetét.
Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1849. április 6.
Helyszín Isaszeg - Gödöllő
Eredmény Magyar győzelem
Isaszegi csata
http://www.youtube.com/watch?v=GCCzBLLi9hk

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés