In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

 szer-gaz-sz-n

Amilyen az időjárás ezen a napon, a következő negyven napon ennek az ellenkezője várható.

nadanyi-zoltan

Nadányi Zoltán: Virágok

" Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt.

Tegyétek félre a kést, a botot.

Füvek, virágok e két durva eszközt

nem szívelik, mert bántani szokott..."

viragok1viragok2viragok3viragok4viragok5

urhajozas-vilagnapjaurhajo1961. április 12-én a Szovjetunióban Földkörüli pályára bocsátották a világ első embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülő őrnaggyal. Erre emlékezik AZ ŰRHAJÓZÁS NAPJA.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

vilagur 

                                     Illyés Gyula: Háromszázezer méter magasan
                                                              (részlet)
                                              A Föld vonzási erején kívül,
                                              hol nem fölöttünk jár az ős Nap,
                                              mi volt mégis a legnagyobb,
                                              Gagarin őrnagy?
                                              – Hogy nem éreztem magam egyedül.

                                              Háromszázezer méter magasan,
                                              hol örök éj van és örök fagy,
                                              mi volt aztán a legnagyobb,
                                              Gagarin őrnagy?
                                              – Hogy nem éreztem ott sem egymagam.

vaskapu-szoros

Az 1877–78. évi orosz-török háborút követő san-stefanói békekötés előírta a Vaskapu hajózhatóvá tételét. Ennek érdekében mintegy 400 000 köbméter sziklát kellett eltávolítani a Duna medréből. A feladat megoldására 1889 júniusában pályázatot írtak ki. A víz alatti robbantásra már ismert volt Ivan Schlenker módszere, amelynek lényege az volt, hogy a robbanótöltetet egy harang alá helyezték. Puskás találmányi gondolata abban állt, hogy megváltoztatta a harang alakját és egy kis gyutacsot alkalmazott. A gyutacs a töltettel együtt robbanva rászorította a harangot a sziklára és így a sziklarombolás nagyobb hatásfokkal történt. Puskás találmányára német, amerikai és svéd szabadalmi oltalmat szerzett. Végül az eljárást mégsem alkalmazták egy korlátja miatt: a harang illeszkedése a sziklán nem volt tökéletes, így a hatásfok is korlátozottnak bizonyult; így a pályázatot sem ez a megoldás nyerte meg. Puskás elgondolása a kettős robbantás alkalmazásáról azonban mindenképpen eredeti ötlet.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

bugat-palAz első magyar orvosi folyóirat alapítója, a magyar természettudományos nyelv egyik megújítója, Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. ápr. 12. – Pest, 1865. júl. 9.) rövid tisztiorvosi szolgálat után már fiatalon a pesti orvosegyetem elméleti orvostan tanára lett. Kezdettől fontosnak tartotta, hogy a szakirodalom – elsősorban a tankönyvek – magyar nyelven álljanak a diákság és a gyakorló orvosok rendelkezésére. Ez okból több szakkönyvet lefordított és már ekkor próbált a szakkifejezésekre magyar eredetű és hangzású szavakat keresni. A természettudományos szaknyelv megújítása egész életét betöltő program lett. Toldy Ferenc írta, hogy „helyesen szólni Révai, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát Pál tanította a nemzetet”. Toldy egyébként közeli barátja és állandó munkatársa volt; 1830-ban együtt indították az első jelentős magyar gyógyászati folyóiratot, az Orvosi Tár-at. Ezzel tudományos fórumot teremtettek a magyar orvostársadalomnak. Bugát volt a kezdeményezője és első elnöke az 1841-ben megalakult Természettudományi Társulatnak.
gyongyos-bugat-pal-korhazSzokatlan, érdekes ötlete volt Bugát Pálnak az az elgondolás, mely szerint a magyar nyelvet a nyelvrokonok – észtek, finnek, lappok – szókincséből vett szavakkal próbálta gazdagítani. Erre vonatkozó nézeteit Szócsíntan című művében fejtette ki. 1839-ben Toldy Ferenccel közösen adta ki Magyar-Deák és Deák-Magyar Orvosi Szókönyv-ét, amelyben a latin szakkifejezésekre próbált magyar megfelelőket találni. Az általa kreált orvosi szavak egy része elterjedt és ma is használatos; ilyenek például: láz, tályog, izom, ideg, mirigy, műtét, végtag. Más, ma már mulatságosnak tűnő szavait kirostálta az idő; például: dag (daganat), gőg (gége), foganc (foghúzó eszköz). Legjelentősebbnek tartott nyelvújítási munkája a Természettudományi szóhalmaz (1843).
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt Bugátot Magyarország főorvosává nevezték ki; a szigorú megtorlás nem maradt el: megfosztották egyetemi tanári állásától és nyugdíjjogosultságától. Visszavonultsága idején újra az orvosi szaknyelv magyarításával foglalkozott. Az önkényuralom enyhültével, 1860-ban ismét a Természettudományi Társulat elnöke lett.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Batári Gyula], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

dosa-zongoranalDósa Géza (Nagyenyed, 1846. – Marosvásárhely, 1871. április 12.) festőművész.
Elszegényedett erdélyi nemesi családba született, apja Dózsa György ügyvéd, anyja Gyarmathy Róza. Apja, az 1848–49-es szabadságharcban hadbíróként tevékenykedett, ezért bujdosni kényszerült, először álnéven szappangyáros lett Kolozsváron, majd életét Marosvásárhelyi állatorvosként fejezte be.
Dósa Géza legismertebb alkotása: Bethlen Gábor tudósai között Dósa Géza már tíz évesen Simó Ferenc kolozsvári rajziskoláját látogatta. Tanulmányait 1862-től a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte, ahol rajztanára Péterffy Károly volt, majd 1864-től beiratkozott a budapesti református főgimnáziumba és egyúttal Székely Bertalan magántanítványa lett. bethlen-tudosai-kozott1865-ben részt vett az Eötvös József miniszter által történelmi festményre kiírt pályázaton, ahol Bethlen Gábor tudósai között című vázlatával ötszáz forintos ösztöndíjat nyert. Az ösztöndíj segítségével 1866-ban beiratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiára, ahol Karl Wurzinger tanítványa lett. Itt kötött szoros barátságot Munkácsy Mihállyal, aki ekkor – szintén állami ösztöndíjjal – az akadémia hallgatója volt. 1869-től a müncheni akadémián Wagner Sándor tanítványa lett, de még ugyanebben az évben – Gustave Courbet Kőtörők című művének hatására – kilépett és önálló műtermet nyitott. Megrendelésre arcképeket és történelmi képeket is festett, többek között ekkor festette meg az Ónodi országgyűlés című képét. 1870-ben apja kérésére visszatért Marosvásárhelyre, ahol arcképfestésből próbált megélni. Sikertelensége, rossz anyagi helyzete is közrejátszhatott abban, hogy 1871 tavaszán egy szerelmi ügy miatt öngyilkos lett.
Művészetét csak évtizedekkel halála után kezdték értékelni. 1941-ben Kolozsvárott, 1944-ben Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban tartottak műveiből emlékkiállítást.

 

sarkadi-imreSarkadi Imre (Debrecen, 1921. augusztus 13. – Budapest, 1961. április 12.) Kossuth-díjas és háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg. A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt.
Rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények halmozásával telt. Máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna.
Első írásai a Válasz és a Csillag folyóiratban jelentek meg. Több esetben töredékes korai művei haláláig kéziratban maradtak. Első jelentősebb ismert műve A próféta című, 1944-ben keletkezett drámája, amelyben már megjelent a Sarkadi-életműre oly jellemző világnézet egyik fajsúlyos eleme, a megváltás gondolatának értelmetlensége és tagadása. További korai drámatöredékeiben (Hannibal, a portás és Lukrécia) a szubjektivista egzisztencializmus hangján véli igazolni a létezés értelmetlenségét és alapvetően erkölcstelen természetét, amellyel szemben a „Ragaszkodjatok rettenetesen vacak életetekhez!” útmutatását magasztosítja eszménnyé. Ugyancsak az írói életmű e korai darabjaiban jelennek meg először mitologikus parafrázisai (Ödipusz megvakul; Párbaj az igazságért; A szatír bőre). Elbeszéléseinek egy másik csoportját a háborús tematikának szentelte. Így például a Pokolraszállásban az öncélú öldöklésbe torkolló erkölcsi lealjasulást ábrázolja, míg A szökevényben az ellentétes dinamikájú jámborság és béketűrés tragédiáját meséli el.
Az előzőektől témájában és hangütésében egyaránt elkülönülő elbeszéléseiben és drámáiban a paraszti világot és annak szocialista átalakulását festi le idealizáló és nemegyszer propagandisztikus ecsetvonásokkal (Kezdet kezdetén; Nehéz esztendő, 1948; Holló a hollónak…, 1948), nemritkán – a korszak engedte korlátokon belül – a szociografikus hitelesség igényével (Barla Mihály szerencséje, 1952). Az idealisztikus ábrázolásmód mellett egyes műveiben helyett kapott a lelkekben munkálkodó félelemérzet lenyomata (Kőműves Kelemen, 1947), a nép felemelésén buzgólkodó, de valójában elvtelen neofiták kritikája (Balassi Menyhárt árultatása, 1949; Január), valamint a kényszerűen átalakuló parasztság sorstragédiája (Út a tanyákról, 1952; Tanyasi dúvad, 1953; Kútban, 1953; Szeptember, 1955). Első jelentősebb regénye, a Móricz Zsigmond nyomdokain haladó Gál János útja szintén egyfajta realisztikus új népiesség bélyegét viseli magán: ebben a „magasabb szervezőerők” (párt, munkásosztály stb.) helyett az alapvető és örök emberi értékek folytonosságában (munka, szerelem stb.) látja az egyéni boldogulás, az élhető élet kulcsmotívumait. Ismét más írásaiban már a komikum és az irónia eszközeihez is bátran nyúl kora társadalmának, az „osztályharc élesedésének” ábrázolásában (Kísértetjárás Szikesen, 1950), Rozi (1951) című regényében több más írása motívumait összekapcsolva pedig éppenséggel a szerelmi csalódás vezet el a „szocialista öntudat” kialakulásához. E parasztírói vonulat egyik novelladarabja, a Kútban szolgált Fábri Zoltán nagy sikerű filmdrámája, a Körhinta (1956) alapjául.
Az írói életműben 1955-ben, a korának erkölcsi ellentmondásait és dilemmáit felvillantó Viharban című kisregénnyel állt be a szemléleti és tematikai fordulat, bár nem minden előzmény nélkül. Sarkadi már több korábbi művében kísérletet tett a polgárság morális közönyének és felelőtlenségének ábrázolására, dinamikájának kibontására (Szilassy és Drashe; Három játék; A drót). 1948-ban írt és töredékesen maradt – de 1960-ban drámává átdolgozott – Oszlopos Simeon című írásában, ismét a szubjektivizmus hangján, a mindennemű „hittérítők” által sugallt és a valódi, megélt élet közötti különbség konfliktusával magyarázta az elidegenedett, elmagányosodott városi ember rosszra törekvését. A Viharban és az ezt követő időszakban született, egyre drámaibb hangvételű írásai (Anna haragszik; Szégyen; Elmaradt találkozás) egyfajta erkölcsregényekként, illetve -elbeszélésekként reflektálnak a hit és értelem nélküli, a nihilizmus vonzásában folyó életek problémakörére. Eme utolsó írói korszak betetőzéseként születtek meg életművének legjelentősebb darabjai: a Bolond és szörnyeteg (1960) és A gyáva (1961), illetve az Elveszett paradicsom (1961) című dráma. Hősei nélkülöznek minden, a mindennapok megéléséhez szükséges emberi és erkölcsi bátorságot, egyedüli éltető elemük a siker, még ha „rossz” döntések sorozata vezet is hozzá; eme erkölcstelen diadalok talmi dicsfényében a jóra törekvés kiveszik az emberekből. E kései műveiben tükröződik önnön lelki válsága, a saját múltja elfogadásáért folyó belső küzdelem, egyre pesszimistább és kiábrándultabb írói szemlélete (talán ezért is terjedt el a feltételezés, hogy életének öngyilkossággal vetett véget). Sarkadi tömör szerkesztése, szigorú és pontos elemzései, gondolati igényessége újszerű kezdeményezésként jelent meg a hazai irodalom porondján, amelynek kibontakozását korai halála vette elejét.

aldott-sz-n

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés