In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

udvozlo

                                               Váci Mihály: Százhuszat verő szív
                                               "...Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív,
                                               úgy gyűlöltem és szerettem:
                                               mindenhez úgy fogtam, kívánva,
                                               hogy az legyen a vesztem!
                                               Úgy éltem én, ahogy itt élni kell,
                                               ahogy érdemes élni!
                                               Egy emberöltőt éltem - de a sorsom
                                               történelem és ezerévnyi!"

vers-120

mikola-sandorA budapesti fasori gimnázium híres tanára, Mikola Sándor (Péterhegy, 1871. ápr. 16. – Nagykanizsa, 1945. okt. 1.) a budapesti tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Egy évig Eötvös Loránd mellett volt gyakornok a fizika tanszéken, majd 1897-től 1935-ig – 38 éven át – a fasori evangélikus gimnáziumban tanított, 1928-tól az intézmény igazgatója volt. Tanítványai között olyan nagyságok is voltak, mint Wigner Jenő és Neumann János. Jól felszerelt szertárában számos kísérletet végzett a diákok közreműködésével – ez volt az alapja oktatási elveinek. A szaklapokban megjelent cikkeiben nemcsak saját kutatásairól írt, hanem az ő általa tervezett demonstrációs eszközöket is ismertette. Az egyenes vonalú, egyenletes mozgást bemutató laboratóriumi berendezést róla nevezték el Mikola-csőnek. Három ismeretelméleti tárgyú könyve jelent meg: A physikai alapfogalmak kialakulása (1911), A fizika gondolatvilága (1933), A fizikai megismerés alapjai (1941). Több írása is megjelent Eötvös Lorándról, de ismeretesek Keplerrel kapcsolatos kutatásai is. Népszerű tudományos cikkei is nagy számban jelentek meg, például a Természettudományi Közlönyben és az Urániában; ez utóbbinak társszerkesztője is volt. Kitűnő fizika tankönyveket írt és Beke Manóval kidolgozta a matematika oktatásának reformját.
Emlékére az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évente Mikola-díjjal jutalmazza a kísérletező oktatásban kiváló eredményt felmutató tanárokat.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

A sokoldalú mineralógus, számos népszerű ismeretterjesztő könyv szerzője, Sztrókay Kálmán (Zalacsány, 1907. ápr. 16. – Budapest, 1992. jún. 19.) budapesten szerzett tanári oklevelet természetrajz-vegytan-földrajz szakon. Érdeklődése a mineralógia felé fordult, az Ásványkőzettani Intézet tanársegédje lett és 1932-ben írt doktori értekezésének tárgya a budai márga ásványtani vizsgálata volt. Berlinben ércoptikát tanult, majd nálunk is meghonosította ezt a vizsgálati módszert. 1953 és 1977 között az ELTE Ásványtani Tanszékének professzora volt. Három, több kiadást megért egyetemi jegyzetet írt Koch Sándorral együtt. Az Ásványtan, a Rendszeres ásványtan és az Ásványtani praktikum máig alapműnek számítanak. Korszerű ércmikroszkópos és ércteleptani vizsgálatokat végzett Magyarország csaknem minden érctelepén, így például Gyöngyösorosziban, Nagybörzsönyben, Recsken és Magyaregregyen; eközben számos, addig ismeretlen ásványt írt le. Kidolgozta a korszerű ásványrendszerezés elveit: az általa felépített ásványrendszertan sikeresen ötvözi a kristálykémiai, kristályszerkezeti, geokémiai és földtani megfigyelések kapcsolatát. Jelentős munkát végzett a meteoritok vizsgálatában, leírta a mikei, kabai, nyírábányi meteoritokat.
Jelentősek voltak az ipari gyakorlathoz kapcsolódó vizsgálatai; számos elméleti és gyakorlati feladatot oldott meg az ércdúsítás, az üveg- és kerámiaipar, a gyógyszer- és akkumulátorgyártás területén. Egy műkorund gyártási eljárásra vonatkozó szabadalom társszerzője.
Hivatásának tekintette a tudományos ismeretterjesztést és azt egész életén át rendkívül magas színvonalon művelte. Lebilincselően érdekes könyvei nagy népszerűségre tettek szert. Az anyag kristályosodásától a holdkőzetekig, a fizika alaptörvényeitől a Földön kívüli élet lehetőségeiig széles skálán mozogtak a széles olvasóközönség számára mindig érthetően, szórakoztatóan, de tudományos hitelességgel feldolgozott témák.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

charles joseph natoire-kiuzetes a-paradicsombolmCharles Joseph Natoire (1740) Hogy jól emlékezetükbe véssük olvasóinknak a zérussal való osztás tilalmát, idézzük a következő pár sort a vagy száz évvel ezelőtt (1850 körül — A szerk.) Németországban megjelent Matematische Bierzeitungból. Ebben olvashatjuk a Paradicsom-legendának a következő szellemes változatát:
És az Úr szólt Ádámhoz: Íme, neked adom a matematika egész Paradicsomát. Minden számmal oszthatsz, amelyet benne találsz. A Zérussal azonban nem szabad osztanod, mert ő a Sötétség Fejedelmének teremtménye.
A kígyó pedig ravaszabb volt valamennyi egyéb állatnál és így szólt Évához: Miért ne oszthatnátok a Paradicsom valamennyi számával?
ember-es-szamok smÉva így felelt: Uramnak minden számmal szabad osztania, csak a Zérussal nem, mert az a Sötétség Fejedelmének teremtménye.
A kígyó ezt mondta: Nem igaz, hogy a Sötétség Fejedelmének teremtménye. Ellenkezőleg, ha Zérussal osztanátok, megtudnátok, hogy mi az igaz, és mi a hamis.
És az asszony gondolkodni kezdett, hogy jó lenne Zérussal osztani s így szólt Ádámhoz: Ossz Zérussal Ádám! Nem látod mennyivel egyszerűbb lesz az egyenlet?
És Ádám gondolt merészet és osztott Zérussal.
Az Úr pedig így szólt Ádámhoz: Megszegted parancsomat, kiküszöböllek a Paradicsomból. Arcod verejtékével számold ezentúl az egyenleteket és keresd a bizonyítékokat, ne tudjál addig hinni, amíg mindent be nem bizonyítottál magadnak.
Az ember és a számok. 217. p.

Nagy Lajos: A természet titkai nyomán

Sztrókay Kálmán könyve

Sztrókay könyvének helyes címe így hangzana: Fizika. Ez a cím azonban nyilván kevéssé lenne olvasásra csábító. Az érdeklődő nem olvasmánynak, hanem tankönyvnek vélné ezt a fizikát s aligha kapna utána. Attól tartana, hogy csak munkával, lassan, tehát hosszú idő alatt, az egyes részletek külön-külön megtanulásával és csak sorjában, lépésenként előrehaladva, lehet a könyv anyagát még csak megérteni is.
Az író tehát kegyes fordulattal veszi rá az olvasót, hogy a fizika olvasásának úgy kezdjen neki, mint egy regénynek, vagy útleírásnak. Kiderül azután, hogy a fizika nem regény, és nem útleírás. Nehezebb az olvasása. Elmélyedést, gondolkodást kíván;; az már elolvasottakat tudni kell ahhoz, hogy tovább lehessen haladni az olvasásban. De kiderül azután az is, hogy a fizika érdekesebb bármely regénynél. És hogy a fizika, a Sztrókayé, kalandos útleírás is, mert úgy kapjuk benne az egyes tételeket, amint a fizikusok kezdeti észrevételeikből kiindulva nyomról-nyomra jutottak el a bonyolultabb törvényszerűségek felismeréséhez. Így felülmúlhatatlanul érdekes és idegborzongatóan izgalmas a fizika. Izgalmasak az afféle kalandok, hogy a láthatatlan atomok megmérésére vállalkoztak a fizikusok és azután — a mérés sikerült is.
Rosszul ítéltük meg a fizikát, amikor az iskolában ötlettelen előadásokból és lélektelen, rendszerező tankönyvekből — mi öregebbek a Fehér Ipoly-ból — tanultuk. Akkor az történt, hogy az egyik fejezet után így következett a másik: És most áttérünk a rugalmas golyók ütközésének kérdésére. Áttérni át is tértünk, de — untuk a rugalmas golyókat, csak úgy mint a rugalmatlanokat. Kényszer volt reánk nézve az ilyen ismeret s az volt az érzésünk, hogy nincs közünk hozzá. Most azonban, a Sztrókay könyvét olvasva, már izgatottan várjuk, hogy: mi is van hát azokkal a rugalmas golyókkal? Szinte mesének látszik, de így van. Mert Sztrókay az önmagunk, az életünk, de meg ezen keresztül általában az élet, a természet iránt való izzó érdeklődésünk bűvkörébe adta a fizikát.
Hihetetlenül érdekes minden egyes probléma a Sztrókay előadásában. Nem is tudnám megmondani, mi az ő ismeretközlő képességének a nyitja. Százféle dolgon is múlik ez. Például mi úgy kezdtük, hogy: minden test mindaddig megmarad nyugalmi helyzetében, vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgásában, amíg valamilyen erő nem hat rá. Sztrókay várakozást kelt fel, amikor kiindulópontul ugyanezt a tételt így fogalmazza meg: Ha azt látjuk a természetben, hogy valami kimozdul nyugalmi helyzetéből, vagy görbe vonalú pályán mozog, vagy megváltozik a sebessége (szóval ha csökken is a sebesség egészen addig, hogy a mozgó valami megáll), mérget vehetünk rá, hogy valamilyen erő hat rá s ha keressük, meg is kell találnunk ezt az erőt.
Így egyszerre benne vagyunk a cselekményesítésben, s nem kapjuk, hanem felkutatjuk az eredményeket. Alig tudjuk a könyvet bárhol abbahagyni; csak időhiány, vagy elfáradás bírhat erre rá, mert mielőbb tudni óhajtjuk, hogy mi is történik, ha például elkövetkezik az az állapot, amikor szüntelen mozgásukban megállnak a molekulák, azaz sebességük a szó szoros értelmében zérusra csökken.
De hát csak sok idézettel és magyarázattal lehetne szemléltetni a várakozás felkeltésének s kielégítésének, illetve az ismeretközlésnek azt a rafinált egyszerűségét, azt a művészetét, amellyel Sztrókay beavatja olvasóját a fizikába, minden esetre egy bizonyos mérvű megértését adva annak. Ez a megértés, melyről azt mondom, hogy egy bizonyos mérvű, csak viszonylagosan tökéletlenebb minőségű a szakemberénél, mivelhogy a szakember is csak azt tudja például, hogy a tömegek vonzzák egymást és hogy a vonzásról törvényszerűségeket lehet megállapítani, de hogy miért, honnan a vonzás, az a szakember előtt is ismeretlen, tehát érthetetlen.

 

Nagy Lajos: A fizika úttörői

Sztrókay Kálmán könyve

Egyszerű, mindenkihez szóló ismertetése ez a könyv a fizika történetének. Mindnyájan hivatottak lehetünk tehát arra, hogy véleményt mondjunk róla, hogy közöljük, érdekes olvasmány volt-e, szóval megértettük-e, noha nem több a fizikai tudásunk, mint amennyit a középiskolában megszereztünk. Sztrókay érdeme, hogy a könyve vonzó, hogy végig tudjuk olvasni, s nem az ő hibája, hogy olvasás közben lépten-nyomon szerzünk... nem tudást, hanem csak valami halavány sejtelmet a fizikáról, mivel hogy annak teljes megértéséhez szükséges a matematikai előismeret, s elengedhetetlenek a demonstrációs kísérletek, s a tanulásnak az a módja, hogy fokról-fokra kihagyás nélkül haladjunk.
A mai értelemben vett fizika Galileival kezdődik, - mondom nagy tudományosan a könyv nyomán, de csak azért, hogy ismertessem a könyv menetét. Galileival kezdi s még huszonnégy kimagasló fizikus életét és munkásságát ismerteti Sztrókay, úgy, hogy e munkásság megismerése közben magát a fizikát tanuljuk meg, persze, ahogy mondtam, a halavány sejtés erejéig. Látjuk felbukkanni a problémákat, magyarázat keresése közben új problémák kapcsolódását a meglevőkhöz, fejlődni a fizikát az alaptól, a dinamikától, egészen a legújabb szenzációkig, mondjuk az atómrobbantásig. Huszonöt nagy fizikuson keresztül megismerjük a kutató tudós rokonszenves típusát, a megismerésre törekvő, önzetlenül dolgozó, békeszerető embert. Olvasunk küzdelemről, mellőzésről, sőt üldözésről. Tapasztaljuk, hogy a köztudat ellenáll az őt megbolygató új igazságoknak, s üldözőbe veszi az igazság kimondóját, - hiszen közismert magának Galileinak az esete, de új részlet számomra, hogy még a mechanikát ismertető Beszélgetések című műve is csak Hollandiában jelenhetett meg. Viszont némi megnyugvást nyújthat, hogy az új megismeréseket hozó tudósnak nem okvetlenül kell mellőzésben részesülnie, példa erre Newton, vagy Arago élete. Sokan, akiknek művét el is ismerték s nyomban felhasználták, egész életükön át anyagi gondokkal küzködtek, másokat viszont nemzetük igyekezett rendes élet- és munkalehetőséghez juttatni. Watt például keserűen panaszkodott küzdelmeiről, mert... minden új találmánynak ellene vannak először is a régi érdekeltségek, hiszen üzleti érdekeiket veszélyezteti az újítás, azután a maradiak, akik elvből elleneznek minden újítást, nagyon is meg lévén elégedve a világgal, végre mindent elkövetnek ellene az önzetlenül írígyek, akik nem képesek elviselni, hogy másnak sikere legyen; viszont Volta egész pályája csupa diadal, Bonaparte tábornok Olaszországból Párisba hívja, a francia akadémia aranyéremmel fejezi ki elismerését a tudósnak, Bonaparte pénzt utaltat ki neki az állampénztárból. 1804-ben le akar mondani a páviai egyetemi tanárságról, de Bonaparte nem fogadja el lemondását, azt mondja, hogy ha fáradt, adjon elő hetenként csak egyszer; ő marad s még tizenöt évig tanít, nagy sikerrel.
Az ember az egymást követő fizikusokról olvasva, amint a kérdések sorra vetődnek fel s kerestetik... nem a gyilkos, hanem a felelet, valósággal izgalmas detektívregényt él át s írigyli a tudósokat, akiknek ha néha gondok közt is, mégis csak megadatott az emberhez méltó élet; kedvet kapunk magához a fizikához s már-már elhatározzuk, hogy átismételjük a matematikát s kiegészítjük az anyagot legalább a differenciál- és integrálszámítással. Mert csak olvasmány alapon bizony kevéssé értjük az ilyesmit, hogy: «Ha két fénysugár egymásra merőleges síkban sarkított, vagyis mindkettőben egyetlen síkban történik a rezgés, de a második rezgés síkja merőleges az elsőre, nem jöhet létre köztük interferencia».
Megnyugtathat azonban bennünket, hogy a fizikus maga is csakhamar eléri azt a határt, melyen túl a nemtudom, nem-tudhatom végtelensége következik, hiszen még az sem tudható, hogy mi a tömegvonzás. És ekkor az olvasó már kollégájának érezheti Newtont, aki ezt írta önmagáról: «Olyan gyermekhez hasonlítom magamat, aki a végtelen tenger partján játszadozva összeszed itt-ott egy kavicsot, mely símább, mint a többi, egy kagylót, mely szebb, mint a többi, de az igazság nagy óceánja teljesen rejtve marad előtte.»

Egerváry Jenő, (Debrecen, 1891. ápr. 16. – Budapest, 1958. nov. 30.): matematikus, műegyetemi tanár. Nevéhez fűződik az ökonometria gráfelméleti tételének általánosítása, az ún. „magyar módszer” kidolgozása.
Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1914-ben doktorált. A budapesti Földrengési Obszervatóriumban tanársegéd, majd a felső ipariskola tanára. Néhány évig a szegedi, majd a budapesti tudományegyetemen adott elő: 1932-ben megkapta a Kőnig Gyula-díjat. 1941-től a műegyetem tanára volt. Közel félévszázados munkássága során mintegy 80 önálló kutatási eredményeket közlő tanulmánya jelent meg. Közülük különösen jelentős Kőnig Dénes gráfelméleti tételének általánosítása, mely az ökonometriában nyert alkalmazást. Eljárását a nemzetközi szakirodalom „magyar módszer”-ként tartja számon. Fontos kutatási területe volt a geometria és a differenciálegyenletek elmélete és alkalmazása, különösen a differenciálgeometria kérdései, később a forgó rendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Utolsó éveiben mátrixelméleti kutatásokkal és azok alkalmazásával foglalkozott, s a matematika e sokak által lezártnak vélt területét számos új eredménnyel gazdagította. A mátrixelmélet alkalmazásával foglalkozó munkái közül kiemelkednek a függőhidak általános elméletének megalapozásáról és felépítéséről írt dolgozatai.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Császár Ákos: Matematikai kutatások hazánkban
(részlet)

A matematikai kutatás Magyarországon
Diszkrét matematika: Ez a terület a század második felében fejlődött igen dinamikusan, főleg informatikai alkalmazásai révén. A magyar matematika sikereit ezen a területen az tette lehetővé, hogy már a század első felében Kőnig Dénes és tanítványai, Erdős Pál, Turán Pál és Gallai Tibor alapvető eredményeket értek el. Ők, tanítványaik és munkatársaik ma már a diszkrét matematika majdnem minden területén fontos eredményeket publikáltak, de néhány területen nemzetközileg meghatározó szerepet játszottak. A gráfelmélet tipikusan magyar terület, hiszen első monográfiája Kőnig Dénes tollából jelent meg. A gráfelmélet sok területén, így az extremális gráfok elméletében folyó kutatások ma is kiemelkedőek. A kombinatorikus optimalizálás korai, alapvető eredményeit Kőnig Dénes és Egerváry Jenő érték el az 1930-as években (módszerüket máig magyar módszer néven emlegetik), és ma is élenjáró kutatások folynak e területen.
Forrás: Magyar Tudomány, 2000. április

Králik László, (Nagybecskerek, 1897. ápr. 16. – [?]): építész, a korabeli funkcionalista irányzat képviselője.
Társtervezője volt a budaörsi repülőtér felvételi épületének (Bierbauer [Borbíró] Virgillel), a pécsi, kaposvári, székesfehérvári és a kispesti közvágóhidaknak és hűtőházaknak.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ)

Horváth Tamás: A Budaörsi repülőtér
(részlet)

A Budaörsi repülőtér forgalmi épülete – A tervpályázat
A forgalmi épületre szóló tervpályázat két nyertese Dr. Bierbauer/ Borbíró Virgil és Králik László volt. Kettejük két eltérő tervét a bíráló bizottság egyaránt a legjobbnak ítélte és ezért közös terv készítésére szólította fel őket. A két terv közötti alapvető eltérések nem formai, stiláris jellegűek voltak, hiszen mindkettő egyszerű, takarékos és modern épületet irányzott elő. A két tervezett épület elrendezésében, a közlekedési rendszer elvében volt alapvetően különböző. A két terv teljesen eltérő módon kívánta megoldani a repülőgépek megközelítését is.
Králik László tervében, amit sajnos csak leírásokból ismerek egy T alakú épület szerepel, melynek szára, amiben a központi csarnok helyezkedik el a kifutópálya felé néz. A gépek és a ház közötti közlekedés a T szára mellett kétoldalt történik, hogy melyik oldalon az attól függ, hogy érkezik, vagy indul-e az utas.
Forrás: Architectura Hungariae, 2001. 4. szám – Kortárs Építészet

budaorsi-repuloter-fogado-epulete

Szabó Béla, (Aknaszlatina, 1896. ápr. 16. – Budapest, 1982. ápr. 14.): műkertész, egyetemi tanár, a vadon termő gyümölcsök begyűjtésének és feldolgozásának magyarországi megszervezője, az alkoholmentes gyümölcslevek és üdítőitalok nagyüzemi méretű előállításának kezdeményezője.
Oklevelét a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben szerezte (1917). Katonai szolgálata után 1919-ben a Kertészeti Tanintézetben jelentős szerepet vállalt a Kertészeti Magkísérleti Állomás megszervezésében. Később megbízták a kertészeti technológia című tárgy előadásával. Közben a budapesti műegyetem pedagógiai továbbképzésén, Braunschweigben konzervipari szakképzésen vett részt. 1945 után részt vett a Kertészeti Főiskola átszervezésében. Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karának kertgazdasági technológiai tanszékén egyetemi tanár (1947), majd dékán (1949–1950) volt. 1953-tól nyugdíjazásáig (1959) a Gyümölcs- és Zöldségfeldolgozási Intézet vezetőjeként dolgozott a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. Támogatta a kertészeti üzemekben a gyümölcsaszalók, a gyümölcslé-, és gyümölcsbor-feldolgozó egységek létesítését. Egyik hazai úttörője az alkoholmentes gyümölcslevek és üdítőitalok nagyüzemi méretű előállításának. A Nemzetközi Gyümölcslé Bizottság tagja, számos tudományos és ismeretterjesztő tanulmány szerzője volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

John Hadley (London, 1682. április 16. – Hertfordshire, 1744. február 14.) angol matematikus, csillagász.
1721-ben tökéletesítette a Newton-féle tükrös távcsövet,
sorozatban gyártott teleszkópokat,
1730-ban gyakorlatias formába készítette el a tengerészeti tükör-szextánst

 

wagner-sandor-portreja-1880Wagner Sándor (Pest, 1838. április 16. – München, 1919. január 19.) festő.
Kezdetben Weber Henrik növendéke volt, majd Bécsben, 1856 és 1864 között pedig a müncheni akadémián Karl von Pilotynál tanult.
Korai művei, a ’’Dugovics Titusz’’(1859, Magyar Nemzeti Galéria), ’’Izabella búcsúja Erdélytől’’ (1862-ben maga litografálta) a romantikus történeti festészet szellemében fogantak, az önfeláldozás és a bujdosás drámai erejű megjelenítésével.
1866-ban a müncheni akadémia tanára lett, s bár ezután is szívesen nyúlt hazai, főleg a népéletből vett témákhoz (Huszárbravúr, Debreceni csikósverseny), művészete egyre inkább külsődlegessé vált, megfelelt a müncheni akadémia szellemének. Nagy visszhangja volt a Münchenben festett óriási panorámafestményének, amely Nagy Konstantin császár bevonulását jelenítette. Gyakran járt itthon és Olaszországban is. Ugyancsak konzervatív a pesti Vigadó számára készített ’’Mátyás legyőzi Holubárt’’ című falképe, amely egykori tanára, Karl von Piloty hatását tükrözi. Ha távol is állt tőle minden újítás, kiváló mesterségbeli tudását tanárként is kamatoztatta. Tanítványa volt – többek között – Szinyei Merse Pál is.
Emlegetnek egykönyves írókat az irodalomban, ennek a típusnak a megfelelője Wagner Sándor a festészetben, aki a Dugonics Titusz önfeláldotása c. egyetlen művével vonult be igazán a művészettörténetbe, e művön keresztül érzékelte a magyar ifjúság nemzedékeken át a magyaroknak a törökök elleni hősies küzdelmét.

matyas-kiraly-legyozi holubartizabella-kiralyne-bucsuja-erdelytolerzsebet-magyar-es-cseh-kiralyne-osztrak-csaszarne-koronazasi-diszmagyarjabandugovics titusz-onfelaldozasa

zala-gyorgy-1887-ben-strelisky-sandor-fenykepfelveteleZala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.
Apja porcelángyáros volt Pápán, de gyára a mostoha gazdasági viszonyok következtében pangásnak indult és csakhamar tönkre is ment. A kis György nyolc éves korában apját és anyját is elveszítette, ezért az egyik nagybátyjához került, Városlődre. Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki a posztógyárában akarta őt alkalmazni, Zala azonban csak rajzolgatott, mással nemigen törődött. A nagybátyja végül engedett hajlamainak, és beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. Három évig járt az iskolába, szabad idejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe utazhatott a művészeti akadémiára, ahol Edmund von Hellmer tanítványa volt. Az ösztöndíj nagyon szerény lévén, a nélkülözések ide is elkísérték. Zala György úgy segített magán, hogy a bécsi műegyetemre járó vagyonosabb magyar fiúknak szabadkézi rajzaik elkészítésében csekély díjért segédkezett. A bécsi akadémián kezdte meg Goethe Ahasverusának megmintázását, de ezt nem fejezte be, mert nem tudott megbarátkozni az akadémia szellemével, és már egy év múlva, 1880-ban, Münchenbe utazott.
Münchenből 1884-ben tért haza Budapestre, és Epreskert utcai műtermében jeles művek hosszú sorát mintázta meg. Így Szent Benedek szobrát, Von der Tann tábornok síremlékét és számos társadalmi és politikai kitűnőség portréját. Mindezek a művek tisztult ízlésről és a jellemzési képesség nagy fokáról tesznek tanúbizonyságot. Mindezeknél hatalmasabb, meglepőbb volt az a szoborcsoport, amely Máriát és Magdolnát ábrázolta egészen új felfogásban. Az isten anyja magához emeli a lábaihoz boruló szerencsétlen nőt, és a vallás szent igéivel vigasztalja. A rendkívül kifejezésteljes csoport a müncheni képzőművészeti akadémia kiállításán általános feltűnést keltett. Még Zala tanárai meglepődtek, és az akadémia elsőrendű érmét kicsiny jutalomnak találták, és a tanári testület külön elismerését csatolták hozzá. A szoborcsoportot később kiállították a budapesti Műcsarnokban is, ahol megkapta a képzőművészeti társulat 200 aranyas művészi díját. József főherceg és neje, Klotild főhercegnő, akkoriban rendelték meg nála Mária Dorottya főhercegnő arcképét és József nádor térdelő szobrát az alcsúti főhercegi kápolna számára.
Az 1885-ös országos kiállításon Zala Györgyöt bízták meg a szobrászati csoport rendezésével, egyben ő volt a zsűri előadója. Huszár Adolf elhunytával a szoborbizottság őt kérte fel az aradi vértanúk emlékének elkészítésére. Az emlékművet 1889-ben állították fel, és a szoborcsoport egyik alakjával, a „Harckészség”-gel elnyerte a Trefort Ágoston miniszter által alapított művészeti nagy aranyérmet is. 1892-ben állították fel honvédszobrát a budai várban.
Következő munkái: a Csukássy-síremlék, amelyért az 1894-es antwerpeni kiállításon elsőosztályú aranyérmet nyert; Andrássy Gyula gróf szarkofágja és Andrássy Ilona grófnő egész alakos szobra a tőketerebesi mauzóleumban; Andrássy Gyula gróf domborművű mellképe Krasznahorkán; Károlyi Gyula gróf, Angyelics Germán pátriárka, Horváth Boldizsár, Gajzágó Salamonné, Batthány Lajosné Andrássy Ilona grófnő, Gyenes László, Rickl Gyuláné, Horváth Zoltán, Jókai Mór, Szana Tamás és Kozma Ferenc mellszobrai; Beniczky Gézáné, Pekár Imréné és Meczner Józsika síremlékei. Ő készítette ezeken kívül a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, a Szabadságszobor első díjat nyert tervezetét és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.
Műtermében készült Andrássy Gyula gróf lovasszobra a Parlament elé. A nagy millenniumi emlékműre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. A nagyszabású munkálatok egészen 1929-ig húzódtak. Közben elkészítette Szegedre Deák Ferenc szobrát, amit 1914-ben állítottak fel.
Zala ilyen nagy elfoglaltság mellett is több tanulmányutat tett Párizsba, Olaszországba, és alig volt olyan esztendő, hogy fel ne kereste volna Münchent és Németország nagyobb városait. A Magyar Tudományos Akadémia 1937-ben tagjává választotta.

zala-gyorgy-szulohaza-alsolendvanzala-szantas-cimu-szobrazala-gabriel-arkangyal-szobra-a-millenniumi-emlekmuvonzala-az-aradi-szabadsag-szobor-harckeszsgalakjazala-a-millenniemi-emlekmu-kozponti-alakjai-a-het-vezer

Weiner Leó (Budapest, 1885. április 16. – Budapest, 1960. szeptember 13.) magyar zeneszerző, a 20. századi magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője.

 

16-benedek-papaXVI. Benedek pápa (latinul Benedictus PP. XVI), született Joseph Alois Ratzinger, Marktl, Bajorország, Németország, 1927. április 16. –) a római katolikus egyház vezetője 2005 és 2013 között. A bíborosi testület 2005. április 19-én választotta pápává; 2005. április 24-én iktatták be. Ő a nyolcadik német pápa, és a 265. az egyházfők sorában. A legutóbbi német pápa a Németalföld területén született VI. Adorján (1522–1523), míg a legelső pápa, aki a mai Németország területén született, II. Viktor (1055–1057) volt.
2013. február 10-én kelt és másnap nyilvánosságra hozott nyilatkozatában idős kora miatti fogyatkozó erejével indokolva bejelentette a pápai hivatalról a hónap végével történő lemondását, melynek következtében "2013. február 28-án, este 8 órakor Róma és Szent Péter püspöki széke megürül, és az arra jogosultaknak új főpapválasztó konklávét kell összehívniuk". 2013. február 11-én a Vatikán megerősítette a pápai lemondás hírét, így XVI. Benedek a harmadik egyházfő, aki önként mondott le V. Celesztin és XII. Gergely után. Lemondása után hivatalos megszólítása: Őszentsége XVI. Benedek, emeritus pápa (vagyis nyugalmazott pápa) lett. A pápai székben Ferenc követte.
XVI. Benedek pápa címere alapvetően a vatikáni szimbólumokra épít, mindemellett több ponton is eltér a szokásoktól. Benedek személyes címere főként érseki motívumokat tartalmaz, amelyek a bajor egyházmegye München-Freisingi érsekségére utal. Joseph Ratzinger pápává választása előtt ennek az egyházmegyének az élén állt. Az új pápai címer központi helyén egy három részre bontott pajzs látható, amelyet Benedek személyes jelképei foglalnak el. A pajzs hátterében a két kulcs áll, és fölötte egy püspöki süveg látható. A címer alatt pedig az érseki pallium látható.

 

16-benedek-papa-cimereA tiara helyén álló püspöki süveg áll. A papságot szimbolizáló süveg három vízszintes aranycsíkja is az egyházfő hatalmára utal. A csíkok a rendet, a joghatóságot és a magisteriumot jelképezik, amelyek a középső függőleges sávval egymáshoz kötődnek, és ezáltal a pápa személyében egyesülnek. A tiara három aranyszínű sávjának is ez a jelentése. A címerpajzs alatt pallium látható. A pallium fehér gyapjúszövetére fekete kereszteket varrnak, és ennek adományozásával ismeri el az egyházfő az egyházmegyei hatalmat. Általában érsekek, ritkábban püspökök kapják meg. Benedek esetében ez Szent Péter ősi püspökségére utal, amelynek irányítása a pápa feladata.
A pajzs három szimbóluma közül a piros háttér előtt fekvő kagyló a legszembetűnőbb. A kagyló több jelentést is hordoz magában. Egyrészt a kagyló a zarándokok szimbóluma, hiszen úgy sodródik a tenger áramlataiban, mint ahogyan a jó zarándokok utaznak az egyház irányítása alatt. Emellett a klérus egyik kölni ülésén Benedek megkapta az Isten zarándoka, tiszteletbeli címet. A személyes kötődést erősítette az is, hogy Regensburgban, abban a kolostorban ahol Benedek teológiát oktatott, szintén gyakran jelent meg a kagyló motívuma. Ezért érsekké szentelése után a címerére is rákerült. Másrészt pedig Hippói Szent Ágoston elmélkedéseiben is szerepet játszott, ugyanis Ágoston a Szentháromság lényegéről gondolkodott a tengerparton sétálgatva, amikor egy fiúba botlott. A gyermek egy kagylóval vizet mert a fövenybe fúrt lyukba. Ágoston kérdésére, hogy mit csinál, a fiú azt válaszolta, hogy kimeri a tengerek vizét ebbe az üregbe. Ágoston ekkor döbbent rá, hogy az ember és az Isten mennyire különböző lények. Benedek Szent Ágostonról tanulmányokat is írt.
A címer jobb felső részében Szent Korbiniánusz püspök medvéje látható. A püspök a legenda szerint a 8. században keresztény hitre térítette a bajorokat, és a München-Freisingi érsekség védőszentje volt. A medve csomagot visel a hátán, ugyanis a legenda szerint Korbiniánusz Rómába zarándokolván egy medvére rakta terheit, és úgy érkezett a városba. A legenda szimbolikus értelemben a kereszténység hatalmát jelzi a vad erők felett, és egyben a medve a pápára háruló terhet is jelzi. Végül a harmadik alak az úgynevezett Freisingi Mór avagy a Caput Ethiopicum. A balra néző fej már a 14. század óta Freising címerében látható, és az eredetileg püspökségnek alapított állam szekularizációja után is megmaradt. Azóta a freisingi egyházmegye vezetői mindig címerükre helyezték a fejet.
1998. május 21-én a Szent István Társulat Stephanus-díjjal tüntette ki Ratzinger bíborost. A díjat azoknak adományozzák, akik magyarul megjelent műveikben a keresztény európai kultúra értékrendjét közvetítik.
16-benedek-papa-erdo-peter-esztergom-budapesti-ersek-tarsasagaban

 

Magyarul megjelent munkái:
A keresztény hit (Einführung in das Christentum), OMC, Bécs, 1976
A mustármag reménye, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1979
Beszélgetés a hitről Vittorio Messorival, Vigilia, Budapest, 1990
Krisztusra tekintve: a hit, remény és a szeretet gyakorlása, Vigilia, Budapest, 1993
Bevezetés a katolikus egyház katekizmusába (Christoph Schönbornnal közösen), Ecclesia, Budapest, 1994
A föld sója, Szent István Társulat, Budapest, 1997
A remény forrásai: gondolatok az üdvtörténet nagy ünnepeiről, Ecclesia, Budapest, 1997
Augsburgi Nyilatkozat, Szent István Társulat, Budapest, 1999
Dominus Jesus (A Hittani Kongregáció vezetőjeként), Szent István Társulat, Budapest, 2000
A keresztény erkölcs alapelvei (társszerző Heinz Schürmann és Hans Urs von Balthasar mellett), L'Harmattan, Budapest, (2002)
A liturgia szelleme, Szent István Társulat, Budapest, 2002
Isten és a világ, Szent István Társulat, Budapest, 2004
Benedek Európája a kultúrák válságában, Szent István Társulat, Budapest, 2005
Életutam. XVI. Benedek pápa önéletírása, 1927-1977, Szent István Társulat, Budapest, 2005
Jézus Krisztus Istene: elmélkedések a Szentháromság titkáról, Szent Gellért Kiadó, Budapest 2006
Értékek az átalakulás idején: helytállás a jövő kihívásaival szemben, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2006
Új éneket az Úrnak. Jel Kiadó, Budapest, 2007
A názáreti Jézus, Szent István Társulat, Budapest, 2007
Bevezetés a keresztény hit világába (Az "Einführung in das Christentum" új fordítása) Vigilia, Budapest, 2007
Bevezetés a keresztény hit világába (Az "Einführung in das Christentum" Márton Áron fordításában) Mentor, Marosvásárhely, 2008
A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások, Szent István Társulat, Budapest, 2008
Az Egyház apostoli arca, Szent István Társulat, Budapest, 2008
Pál, a népek apostola, Szent István Társulat, Budapest, 2008
Az egyházatyák, Szent István Társulat, Budapest, 2009
Örömötök szolgái. Elmélkedések a papi lelkiségről, L'Harmattan – Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2010

katona-jozsefKatona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
Az utolsó filozófiai évet (1809–1810) és a jogot Pesten végezte (1813). 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és először mint Halász Bálint ügyvéd segédje, később önálló ügyvédként működött Pesten 1820-ig.
1811-től bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Műkedvelő színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. 1812-ben „delectans actor”ként a pesti együtteshez szerződött. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné Széppataki Róza iránti elfojtott szerelme. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke című karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a Žiśka (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). A drámaírói pályának már épp készült hátat fordítani (e szándékát a Zsiska c., 1813-ban megjelent szomorújátéka előszavában taglalta), mikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt (melynek első változatát 1815-ben írta, a darab ősbemutatójára 1833-ban került sor Kassán). A pályázat eredményhirdetésekor Katona művét meg sem említették, az sem tudható biztosan, hogy valóban megérkezett-e a címzetthez. Lehetséges (de közel sem biztos), hogy más darabokat is küldött, például a Jeruzsálem pusztulása címűt, illetve néhány szerző neki tulajdonítja a bírálóbizottság által bántóan ironikus kritikában részesített Kun László c. szomorújátékot is; bár a korabeli közvélemény ezt Kisfaludy Sándornak tulajdonította. 1819-ben a székesfehérváriaknak átdolgozza a Bánk bánt, de a cenzor nem engedélyezi az előadást.
1815-ben, amikor állandó épület és támogatás híján feloszlott a pesti színtársulat, Katona felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi esküt. 1820. november 3-án már Kecskeméten lakott, megválasztották alügyésznek. Még ebben az évben megírja híres röpiratát; Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Az írásban közölt tények: az állandó kőszínház, a nemzeti öntudat hiánya, a könyvformában való megjelenés nehézségei, a cenzúra működése. Az értekezés először a Tudományos Gyűjtemény, 1821-ben megjelent IV. kötetében volt olvasható. 1826. november 23-tól Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Ebben az évben egy színház tervrajzát is elkészítette a kecskeméti tanács számára.
1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban halt meg. Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés