In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 13., szerda, Luca és Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

a-legszebb-napot

                                                   Reviczky Gyula: Emma
                                                   Mint nyári éjszakán
                                                   A csillagot:
                                                   Úgy nézlek csöndes vággyal én,
                                                   Ha egyedül vagyok,
                                                   S mint nyári éjszakán
                                                   A csillagok:
                                                   Zajgó szívem hullámiban
                                                   Szép szemed úgy ragyog.

emma

A világhírű, nevével fémjelzett kerámia kifejlesztője és gyártója, Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. ápr. 19. – Pécs, 1900. márc. 23.) tanulmányait a bécsi Polytechnische Institutban végezte. Az apja által alapított gyárat bátyjától vásárolta meg. Az Első Pécsi Czement, Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára tűzálló tégla, épületdíszítő terrakotta termékeket és mázas edényárut készített. Az újdonsült gyártulajdonos külföldi szakembereket szerződtetett, tőlük tanulta a technológiát, a műhelytitkokat, de magánúton is tanult kémiát és műszaki ismereteket. Így 1872-től már maga vezette az üzemet. Vizsgálta a környéken előforduló agyagfajtákat, szorgalmasan kísérletezett – olyan sikerrel, hogy az 1878-as párizsi világkiállításon egy addig nem ismert alapanyagból készült, művészi termékekkel állt elő. Az előállítási eljárás lényege az volt, hogy porózus cserépre magas hőmérsékleten olvadó ólommentes mázt vittek fel, a díszítéshez pedig alacsonyabb olvadáspontú, színezett mázt alkalmaztak, amely az égetés során kissé beolvadt az alapmázba. Ezt a többrétegű anyagot nevezték el a korabeli szakemberek porcelánfajansznak. Zsolnay találmányával nemcsak a világkiállítás aranyérmét, hanem a francia Becsületrendet is elnyerte.
A díszedény-gyártásban évről évre új formákat, díszítési technikákat fejlesztettek ki. 1884-ben kezdődött a kályhacsempegyártás. Nagy sikert aratott az a samotthoz hasonló, fagyálló, faragással alakítható épületkerámia – a pirogránit –, amelyet az akkoriban induló nagy építkezéseknél tömegesen alkalmaztak. Ma is szép példáját láthatjuk a Postatakarékpénztár, az Iparművészeti Múzeum, a Mátyás-templom, a kassai dóm tetődíszítésénél. A díszítőelemek, dísztárgyak gyártásán kívül a gyár foglalkozott ipari célú termékek, például szigetelőanyagok előállításával is.
Az 1890-es években Wartha Vince műegyetemi vegyészprofesszor közreműködésével dolgozták ki az eozinnak nevezett fémfényű mázat különböző színekben; ez az 1900. évi párizsi világkiállításon nagy sikert aratott díszítő anyag manapság is a legnépszerűbbek közé tartozik.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

zsolnay-neptun-tal-1865-70-korulzsolnay-attort-falu-kis-vaza-1880-90-korulzsolnay-facanos-tal-1870-80-korulzsolnay-kinalo-tal-1890-korulzsolnay-nagy-viragmintas-padlo-vaza-1870-80-korulzsolnay-nevjegytarto-tal-1925-30-korul

fellner-ferdinandFellner Ferdinánd (Bécs, 1847. ápr. 19. – Bécs, 1916. márc. 22.) építész, a Monarchia legtöbb

színházépületét megtervező építésziroda alapító tagja.
Hellmer osztrák építésszel társulva 1872-től nemzetközi hírű színházépítő volt. A színházak új típusát alakította ki, főleg alaprajzi újításaival. Számos magyar város színháza épült az ő tervei szerint, így Budapesten a Népszínház, a Fővárosi Operettszínház, a Vígszínház, valamint Temesvár, Szeged, Pozsony, Kecskemét, Nagyvárad és Kolozsvár színházai. Ők építették a budapesti Múzeum utcában a Károlyi-palotát, amely sokáig Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárként funkcionált.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Sulinet oktatás – Krónika;)

fellner-nagyvarad-varosi-szinhaz-1900fellner-horvat-nemzeti-szinhaz-1895fellner-graz-varosi-szinhaz-1899fellner-gissen-varosi-szinhaz-1907fellner-budapest-nepszinhaz-1875

Wodetczky Lajos (Ober–Marklovitz, 1821. ápr. 19. – Versec, 1874. nov. 9.): középiskolai tanár, ezermester, katonai, vasúti és egyéb műszaki berendezések feltalálója.

A neves csillagász, Wodeczky József édesapja. Matematika-fizika szakos tanári oklevelét a bécsi egyetemen nyerte. Pályáját Teschenben kezdte, majd Jägersdotfban tanított; 1852-től a verseci főreáliskola tanára, utóbb igazgatója volt. Tanári működése mellett műszaki kérdések foglalkoztatták. A hadseregben akkor használt Werndl-féle puskát módosította, tőle ered az ún. Hardtmuth-rendszerű cserépkályha alapötlete; a repülés kérdései is érdekelték. 1858-ban szabadalmaztatott vasúti hóeketalálmányát a szabadalom megkerülésével hosszú időn át gyártották. Szabadalmaztatta a mozdony elé szerelhető hóekét Wodetzky Lajos, aki főreáliskola-igazgató volt Versecen. Noha a pátenst maga I. Ferenc József is aláírta, az államvasutak sokallta a feltaláló által kért összeget és egyszerűen a beleegyezése nélkül elkezdte alkalmazni a hóekét. Bár ez nagyon megviselte a feltalálót és ellenlépéseket kívánt tenni, hamarosan azonban meghalt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

mentovich-ferencMentovich Ferenc, (Nagydebrek, 1819. ápr. 19. – Marosvásárhely, 1879. dec. 15.): költő, természettudós, szabadszellemű, filozofikus-világnézeti könyvek szerzője.

Vagyontalan gazdatiszt fia. 1841–43 között a berlini és a bécsi egyetemen tanult természettudományokat. Verseit már korábban közölték a folyóiratok, almanachok. Első verskötete, az Uniódalok (Kolozsvár, 1847) az erdélyi ellenzék politikai követeléseit szólaltatja meg. 1848–49-ben a szabadságharc mellett állt. 1849-ben lőporgyárban munkásként dolgozott, majd Pesten újságíró, nevelő. 1850-ben a nagykőrösi gimnázium költészettan- és irodalomtanára volt. Helyére később Arany János került, s ő a természettudományok tanára lett. 1856-ban a marosvásárhelyi kollégium matematikai tanszékét foglalta el. Legfőbb hivatásának az 1850-es évektől kezdve a természettudományi ismeretek terjesztését tekintette. Ő szerkesztette a Marosvásárhelyi Füzetek című folyóiratot, majd a Székely Néplapot, végül a Székely Közlönyt. Tudományos fő műve az Új világnézlet (Maros-Vásárhely 1870), melynek 1863-i első kiadását a cenzúrahivatal elkobozta. Ebben és kisebb vitairataiban a mechanikus materializmus álláspontját védelmezte az uralkodó idealista áramlatokkal szemben, Darwin tanításai mellett foglalt állást.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Ferdinánd Károly Lipót József Ferenc Marcell osztrák főherceg (Erzherzog Ferdinand Karl Leopold Joseph Franz Marcellin von Österreich), (Bécs, 1793. április 19. – Prága, 1875. június 29.), a Habsburg–Lotaringiai ház tagja, 1830-tól V. Ferdinánd néven magyar király, 1835-től I. Ferdinánd néven osztrák császár és lombard–velencei király, 1836-tól V. Ferdinánd néven cseh király.
Édesapja I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király volt.
Édesanyja Ferenc császár második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1772–1807), német-római császárné volt, IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825), később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő leánya.

v-ferdinand-osztrak-csaszar-magyar-es-cseh-kiraly-lombard-velencei-kiraly

Magyar király
V. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1830. szeptember 28. (1835. március 2.) – 1848. december 2.
Koronázása Pozsony
1830. szeptember 28.
Elődje I. Ferenc
Utódja I. Ferenc József

magyar-kirallya-koronazasa-pozsonyban

Apjának 1835-ben bekövetkezett halála után lett Ausztria császára. A magyar trónt, V. Ferdinánd néven már 1830-ban megszerezhette. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Ezenkívül még Csehország (1836-tól) és a Lombard–Velencei Királyság uralkodója (1838-tól) is volt.
Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő bábja volt. Az uralkodó beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg elmaradott is. Udvaroncai és alattvalói „jóságosnak” („der Gütige”) nevezték, mivel bármilyen más jelző felségsértésnek minősült volna (az élcelődők azonban Güdinand, der Fertige, vagyis Jódinánd, a süsü-re torzították a bevett titulust).
Elmebeli képességeire néhány adalék jobban rávilágít. Egyfelől hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul, csehül, olaszul, franciául és horvátul, többféle hangszeren játszott tehetségesen, ugyanakkor felesége, Savoyai Mária Anna császárné és királyné élete végéig sem tanult meg tökéletesen németül, és kezdettől fogva olaszul beszélt férjével. Az 1848 márciusi bécsi forradalom idején az utcai tüntetéseket és zavargásokat látva Ferdinánd érdeklődött segédtisztjétől: „Miért zajong ez a sok ember?” A válasz ez volt: „Forradalmat csinálnak, felség.” Mire a császár: „Ahá, és szabad ezt nekik?” (közismert bécsi akcentusával: „Ja, dürfen’s denn des?”) Az 1866-os königgrätzi vereség után tett megjegyzése ez volt: „Ezt még én is meg tudtam volna csinálni.”
Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodói, irányítói képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. (E fogyatékosságára építette saját hatalmát Metternich, aki már 1835 előtt is a gyenge akaratú Ferdinánd trónöröklését támogatta, a trónörökös legidősebb öccsével, a határozott egyéniségű Ferenc Károly főherceg ellenében).
1848. márciusában engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának, bár az érdemi tárgyalásokat öccse, Ferenc Károly főherceg folytatta. A forradalom hadi eseményei miatt udvarával Innsbruckba menekült. Augusztusban visszatért Bécsbe, de az októberi bécsi felkelés miatt a morvaországi Olmützben keresett menedéket. (Mindenhol úgy tanítják, hogy a forradalom hatására írta alá a törvényeket. Ez vitatott információ.)
Az idős Ferdinánd (fénykép 1870 körül).1848. december 2-án az udvari kamarilla lemondatta minden címéről unokaöccsének, Ferenc József főhercegnek (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné fiának) javára. (Magyarország királyának címéről – közjogi értelemben – „nem mondhatott le”, ezért a magyarok a szabadságharc ideje alatt, egészen a 1849. április 14-én kimondott trónfosztásig mindvégig őt tekintették magyar királynak.)
Uralkodása alatt meghozott törvényeit és rendeleteit az új császári kormány semmisnek tekintette. A lemondott Ferdinánd ezután feleségével együtt visszavonultan élt Morvaországban, birtokait igazgatta, meglehetős ügyességgel és tehetséggel. Végül Prágában hunyt el. A Habsburg uralkodók hagyományos nyughelyén, a kapucinusok bécsi templomának (Kapuzinerkirche) kriptájában temették el.

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés