In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

kellemes-napot

                                                Végh György: Virághozó április
                                   

                                                Elmúlt a tél: itt a tavasz,
                                                minden bokor újra éled -
                                                a földből a virágokat
                                                előhúzzák a tündérek.
                                   

                                                Április is segít nekik,
                                                megáll minden kicsi fánál -
                                                virágot tűz mindenhová:
                                                tavasz van ott, merre járt már.


 
                                               Virágot hint a friss szélbe,
                                                száll a színek zivatarja -
                                                s merre elmegy, a kopár föld
                                                virágoktól tarkabarka.

viraghozo-aprilis

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

„Márk jő zöld búzával”

Márk, a négy evangélista egyike, a Bika első dekádjának másik előkelő szentje. Pál és Barnabás apostolokat kísérte volt misszióikon, később Pált Rómába is követte. Zsidó származású volt, eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. A hagyomány szerint Szent Péter „tolmácsolója” volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szent a naptárban, akinek a névnapja még húsvéttal egybeeshet). Állítólagos maradványait Velence szerezte meg a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán, középkori kommentárok szerint azért, mert evangéliumát Keresztelő Szent János pusztában „bömbölő” kiáltásával kezdi. Márk attribútuma naptári szempontból értelmetlen jelkép, nincs a helyén. Az oroszlán, az apokaliptikus fenevadak egyike az Oroszlán havába illene, Márk helyére pedig Lukács, akinek jelképe a Bika (Ökör). Viszont a román templomokban, amelyekben a négy evangélista állatövi jelképeit szívesen pingálták a keresztboltozat lunettáira vagy a kupola négy csegelyére, már nem a névnapokhoz igazodó sorrendben, hanem égtáji helyeiknek megfelelően ábrázolták őket.

szent mark

Márk, a négy evangélista egyike, a Bika első dekádjának másik előkelő szentje. Pál és Barnabás apostolokat kísérte volt misszióikon, később Pált Rómába is követte. Zsidó származású volt, eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. A hagyomány szerint Szent Péter „tolmácsolója” volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szent a naptárban, akinek a névnapja még húsvéttal egybeeshet). Állítólagos maradványait Velence szerezte meg a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán, középkori kommentárok szerint azért, mert evangéliumát Keresztelő Szent János pusztában „bömbölő” kiáltásával kezdi. Márk attribútuma naptári szempontból értelmetlen jelkép, nincs a helyén. Az oroszlán, az apokaliptikus fenevadak egyike az Oroszlán havába illene, Márk helyére pedig Lukács, akinek jelképe a Bika (Ökör). Viszont a román templomokban, amelyekben a négy evangélista állatövi jelképeit szívesen pingálták a keresztboltozat lunettáira vagy a kupola négy csegelyére, már nem a névnapokhoz igazodó sorrendben, hanem égtáji helyeiknek megfelelően ábrázolták őket.

szt mark

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Márk evangélista, a Lévi törzséből való pap, Péter apostolnak fia a keresztségben s tanítványa Isten igéjében, magával Szent Péterrel ment Rómába. Midőn Péter ott hirdette az evangéliumot, a római hívek megkérték Szent Márkot, hogy írná meg az evangéliumot a hívők örök emlékezetére. Amit mesterének, Szent Péternek szájából hallott, híven lejegyezte, Péter pedig alaposan átvizsgálva azt, a teljes igazságot találta benne, s minden hívőnek elfogadásra ajánlotta. Látva Márk állhatatosságát a hitben, Aquileiába küldte, ahol Isten igéjét hirdetve a népek számtalan sokaságát térítette Krisztus hitére. Azt mondják, hogy ott is lejegyezte evangéliumát, amit különös becsben tartva az aquileiai egyházban mind a mai napig mutogatnak.

 

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Már nem élő szegedi hiedelem szerint a papok Márk napján könyörögnek a teljes búcsú kegyelméért mindazok számára, akik húsvétra meggyóntak, megáldoztak.

A búzaszentelés, rábaközi nevén sásszentelés, nyilván az antik Ambarvalia ünnepének helyettesítésére alakult ki. A rómaiak április 25-én körmenetet tartottak, amely a Via Flaminián át elment a milviusi hídig, ahol Robigus istennek egy kutya és egy juh beleit áldozták, hogy a vetéseket a rozsdától (= robigo) megóvja. Ezt a körmenetet a keresztények is megtartották már Nagy Konstantin óta, természetesen elhagyva a pogány vonatkozásokat. A búzaszentelés szertartása és a vele kapcsolatos könyörgések azután az egész keresztény világban elterjedtek.

buzaszenteles

Búzaszentelés

A búzaszentelés a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban, pogány eredetű szokás. A római katolikusoknál Szent Márk napja (április 25.) vagy egy ehhez közel eső nap, a bizánci szertartásban április 23.
A római katolikusok búzaszentelő körmenetet tartanak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. Bár a körmenet neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldották ilyenkor. Szent Márk napján tartották, de magának a szertartásnak nincs kapcsolata Szent Márk ünnepével.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalosan évente négy könyörgő napot ír elő, ezek közül az egyik a búzaszentelés. ( A másik három: január 1. a világbékéért, farsang vasárnapja a világ éhezőiért és augusztus utolsó vasárnapja hálaadás a termés betakarításáért). Nyugat-Európa országaiból ezután a 9. Században bukkan fel az írott forrásokban.

a-buzaszenteles-a-hatar-a-buza-es-gabonafoldek-megaldasa

A búzaszentelő ének

A szertartást a pap és a hívek a négy égtáj felé fordulva végezték.

Észak felé: "Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra, Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk. Téli fagyban, hóban, jégben, Te vagy minden reménységem. Jön a tavasz, az új élet, Abban minden újra éled."

Kelet felé: "Te, ki hinted Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át, Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet. Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket. Búzánk, árpánk aratásra, Hadd szökjön fel dúsan szárba."

Dél felé: "Kik bajukkal Hozzád futnak, Segítségért folyamodnak, Nem szenvednek ők szükséget, Mindig érzik segítséged. Ha velünk az Úr áldása, nincs gondunk az aratásra, Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg urunk, erre kérünk."

Nyugat felé: "Úr Jézus, ki azt hirdetted: Ki veled tart, el nem veszhet. Erősítsd meg gyenge lelkünk, Örök tűzre ne kerüljünk. Ősi vihar hogyha kerget, Nyugtot szívünk nálad lelhet, Édes Jézus, kérünk szépen: Áldd meg munkánk egész évben."

buza-szentelese

Bognár Sándor: A búzaszentelés


buzaA búzaszentelés története több ezer esztendős múltra tekinthet vissza.
A termesztett növényeket károsító betegségek megjelenését az ember évezredeken át istencsapásként, bűneinek büntetéseként tekintette.
A görög-római mitológiában minden jelenségnek, minden bajnak külön-külön istene volt! Ezek egyike, az ősi itáliai Rogibusz istenség arra volt hivatva, hogy a gabonavetésekről elhárítsa a gabonarozsdák okozta betegséget. Rogibusz tiszteletére és engesztelésére minden év április 25-én mutatták be a szokásos áldozatukat. A rómaiaknak az volt a szokásuk, hogy ezen a napon Rómából a Via Claudia 5. mérföldkövéhez mentek, hogy az ottani berekben kutyát áldozzanak. A görögök idejében ezt a kultuszt a rozsdaistennek, Erysibiosznak mutatták be, hogy fordítsa el földjükről a rozsdajárvány okozta csapásokat.
A kereszténység búzaszentelő szertartásának első, hitelesnek tekinthető nyomai a IX. századból maradtak ránk. A rómaiakhoz hasonlóan április 25-éhez kötötték ezt az eseményt. Ezen a napon Szent Márk evangélistát ünnepli az egyház, de nagyjából ez az az időpont, amikor az ősszel elvetett búza olyan fejlődési állapotban van, hogy a gabonarozsdák és más károsítók gyakran és könnyen támadják.
A frankok földjén elterjedt magánájtatosságból alakult ki a későbbi, már "hivatalosnak" is tekinthető, imádsággal és körmenettel egybekötött szentelési gyakorlat a XI. században, német nyelvterületen, majd onnan terjedt tovább, Magyarországra is gyorsan eljutott. A búzaszentelés napja hivatalos egyházi ünnep volt, maga a szentelés az egész Kárpát-medencében hasonlóképpen történt.
Szent Márk napján minden község népe, a pap vezetésével körmenet keretében kivonult a határba. Magukkal vitték a máskor is használt templomi zászlókat és a feszületet. Általában minden évben más-más helyre mentek, de csak oda, ahol szép és gondozott volt a búzatábla. A kijelölt táblához érve a hívek körülvették a papjukat, aki imádkozott, majd megszentelte a vetést.
A szertartást követően mindenki igyekezett legalább néhány szál szentelt búzát tépni, azt mindig az imakönyvükben őrizték. A búzaszentelési körmenet alatt és közben litániát imádkoztak és énekeltek. A szertartás végén a pap a négy világtáj felé fordulva négy evangéliumi szakaszt énekelt, annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri.
A búzaszentelési körmenetet az ötvenes évek elején betiltották, azt követően vagy a templom falain belül végezték el a búzaszentelést, vagy kénytelenek voltak még arról is lemondani!
Napjainkban már nem tiltja senki, s így a búzaszentelésnek - legalábbis elvben - nincs akadálya. Nagy kár volna tehát, ha hagynánk feledésbe merülni, hiszen a hitben való erősödésünket és gyarapodásunkat is szolgálja.
Őrizzük, ápoljuk ezt a tisztes hagyományunkat is féltő szeretettel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt a Földet mi csak bérbe vettük az unokáinktól. Ezért kötelességünk azt minden szép hagyományunkkal együtt továbbadni nekik - ápoltan, tisztán és sértetlenül.
(A szerző ny. egyetemi tanár)
Bejegyezte: SZÁMK 2008 dátum: 5:13

buzaszenteles2

markusovszky lajos pollakKora egészségügyi reformjának egyik kidolgozója, az Orvosi Hetilap alapítója, Markusovszky Lajos (Csorba, 1815. ápr. 25. – Abbázia, 1893. ápr. 21.) először jogot tanult, majd a Festetich család támogatásával – ahol nevelősködött – végezte el az orvosi egyetemet. Állami ösztöndíjjal Bécsben képezte tovább magát; itt tanúja volt Semmelweis kutatómunkájának. Pestre visszatérve Balassa János sebészprofesszor asszisztense lett. Markusovszky Európában az elsők között alkalmazta az éterrel való bódítást, ezt először önmagán próbálta ki. 1848-ban ott volt a márciusi ifjak között, sebesülteket ápolt, honvédorvosi tanfolyamokon oktatott majd Görgey seregében törzsorvos lett. Ő kezelte Görgeyt, amikor fejsérülést szenvedett, vele volt Világosnál, az orosz fogságban és a klagenfurti száműzetésbe is követte. Pestre visszatérve politikai megbízhatatlanságára hivatkozva megfosztották állásától. Végül Balassa János – maga is börtönből szabadulván – vette maga mellé. Markusovszky azoknak a Balassa köré csoportosult fiatal orvosoknak egyike volt, akik közösen dolgozták ki a hazai orvosképzés, közegészségügy és felvilágosítás fejlesztésének terveit. 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, amelynek 32 évig állt az élén és amelyben ő maga is nagyon sokat publikált. 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Az Andrássy- kormányban Eötvös József minisztériumában az orvosi és egyetemi ügyekkel foglalkozott.
Nagyon sok területen alkotott jelentőset: az orvosképzés korszerűsítésében, a közegészségügyi tanszék megalapításában, a kolozsvári egyetem orvosi karának megszervezésében, az orvostovábbképzés elindításában, az iskola-egészségügy szervezésében, az egészségügyi felvilágosításban. Emlékére díjat és emlékérmet alapítottak.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Markusovszky Lajos emlékek>>>

Németh László írások Markusovszky Lajosról>>>*

 

gyorgyi-denesA két világháború közötti időszak jelentős építész egyénisége, Györgyi Dénes (Budapest, 1886. ápr. 25. – Balatonalmádi, 1961. nov. 21.) művészcsaládból származott: nagyapja Györgyi-Giergl Alajos festőművész, apja az Iparrajz iskola tanára volt. Györgyi Dénes már a műegyetemi évek alatt barátságot kötött Kós Károllyal; együtt rendezték 1907-ben az építészhallgatók új művészeti felfogást tükröző kiállítását, 1910-12 között pedig közösen tervezték a városmajori iskolát. Györgyi 1910-től az Iparművészeti Iskola tanára, később igazgatója volt.
Első terveinél – az első világháborút megelőző időszakban – a magyaros formavilág érvényesült, erről tanúskodik több vidéki iskola. Eklektikus felfogásban készült viszont a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara székháza (1911). Alpár Ignác felkérésére 1912-ben elkészítette a Mezőgazdasági Múzeum belső berendezésének terveit. A két világháború között két eltérő stílus jellemezte Györgyi munkáit. Először az eklektikus-neobarokk-klasszicista elemeket alkalmazta, ezt példázza a keszthelyi Balaton Múzeum és a debreceni Déri Múzeum épülete. Hasonló szellemben készült, sikeres munkái voltak kiállítási pavilonjai Philadelphiában (1926) illetve Barcelonában (1929). Az 1930-as évektől kezdve beilleszkedett a modern építészet világába, jelentős siker volt két újabb kiállítási pavilonja Brüsszelben (1935) és Párizsban (1937).
A második világháború után visszavonultan élt Balatonalmádiban; utolsó terve egy ottani iskola volt 1948-ban.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

rados-jenoA műemlékvédelem és –helyreállítás kiemelkedő egyénisége, Rados Jenő (Budapest, 1895. ápr. 25. – Budapest, 1992. jan. 9.) a műegyetem építészmérnöki kara mellett a Zeneakadémiát is elvégezte zeneszerzés szakon. Munkásságát három területen fejtette ki: oktatott a Műegyetemen, foglalkozott műemlék-helyreállítással és jelentős szakírói tevékenységet is kifejtett. Kiemelkedő munkái közé tartozott a fertődi Esterházy kastély és a ráckevei Savoyai kastély helyreállítása, az egri ortodox szerb templom, a cisztercita templom, a csákvári kastély és a budapesti Szent Anna templom külső helyreállítása, a bélapátfalvai ciszterci apátság rekonstrukciója.

Szakirodalmi művei közül a legjelentősebbek: a Magyar kastélyok (1931), a Magyar oltárok (1938), A klasszicizmus építészete Magyarországon (Zádor Annával közös mű, 1943), a Hild József monográfia (1958) és a Magyar építészettörténet (1971). Ezen kívül számos szakcikke, tanulmánya jelent meg városképi és műemléki vizsgálatokról, és oktató munkája során egyetemi jegyzeteket is írt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés