In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 17., kedd, Hedvig napja van. Holnap Lukács napja lesz.

oromteli-napot-k

 

batsanyi-a-magyar-iro                   Batsányi János: A magyar író
             "Mint az égő fáklya, mely setétben lángol,
             S magát megemésztve másoknak világol."
             Míg az értetlenek nagy-bátran ítélik,
             S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik:
             Míg a bölcs örömmel szemléli, csudálja,
             Mint oszlik az elmék éjjeli homálya:
             Ő / noha van máris, ki szívből dicséri,
                                                        S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri/
                                                        Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
                                                        Népe jobb részében veti bizodalmát,
                                                        S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
                                                        Hív fáradozásit megköszönik néki.

a-ii-vh-befejezodesenek-napja-euban

Európában ezen a napon ért véget a második világháború. 1945. április 25-én az amerikai és a szovjet csapatok találkoztak az Elbánál. Április 30-án a Berlint ostromló szovjet erők elfoglalták a Reichstagot, Hitler öngyilkos lett. Május 8-án a III. Birodalom kapitulált, a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát, ezzel az európai hadszíntéren A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGET ÉRT, amely milliókat tett földönfutóvá, országokat és városokat rombolt le és közel 60 millió embert pusztított el. Május 9-én így a fasizmus felett aratott győzelemről emlékeznek meg világszerte, mely Európában egyben A BÉKE NAPJA is.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

illyes-gyula-1945

                                                 Illyés Gyula: Buda, 1945. május
                                                 Jól esik itt a rom között
                                                 ülnöm mégis, az otthonomban.
                                                 Nap süt, odaát tál csönög,
                                                 mert csak a ház fele van romban.
                                                 De én ezt választom, a félig
                                                 nyilt falú-tetejű szobát.
                                                 A kerti hármas sír se rémít,
                                                 én ástam nektek, katonák.
                                                 Összedobált székek és képek,
                                                 földre hányt könyvek, bútorok –
                                                 letörölöm a törmeléket
                                                 egy hű asztalról, így írok.
                                                 Ládán ülve itt írok és itt
                                                 olvasok, innen hallgatom
                                                 a madarak csevetelésit
                                                 s kislányomét az udvaron.
                                                 Elképzelem (s ez a valóság)
                                                 egy ország rom-csúcsán ülök.
                                                 De enged már a szomorúság –
                                                 Bár a jajok, bajok, dühök
                                                 fölcsapnak rám, fröcskölve-zúgva –
                                                 Ülök a tenger mult felett
                                                 s szeretnék énekelni újra,
                                                 mint a madarak s gyerekek!

 

batsanyi-janosBATSÁNYI JÁNOS (Tapolca, 1763. május 9. – Linz, 1845. május 12.): költő, tanulmányíró, folyóirat-szerkesztő.
Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiai tanfolyamot 1783-tól Pesten, a piaristáknál végezte. Joghallgatóként Orczy Lőrinc házába került, mint a neves költő fiának tanulótársa, s bekapcsolódott a kibontakozó pesti irodalmi és színházi életbe. 1787-től az Orczy család támogatásával Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. Valószínűleg itt lett szabadkőműves. Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapította a Magyar Museum (1788–1792) című lapot, és a második számtól egyedül szerkesztette. 1793-ban forradalmi versei miatt elvesztette állását, elhagyta Kassát. 1794. szeptember 10-én a jakobinus szövetkezésben való részvétele miatt Budán elfogták, egy évi fogságra ítélték, és Kufsteinbe szállították. 1796. május 23-án szabadult, Bécsben telepedett le hivatalnokként, és részt vett a művészeti életben. 1805-ben feleségül vette Baumberg Gabriellát, a neves osztrák költőnőt. 1809-ben átjavította és a kiáltvány hangját kiélező közbeszúrásokkal egészítette ki Napóleon proklamációját a magyarokhoz. A Bécsből kivonuló francia csapatokkal Párizsba ment, 1815. augusztus 5-én a Párizst megszálló osztrák katonaság elfogta, Spielberg várbörtönébe szállította. 1816. augusztus 14-én szabadult. Ezután Linzben élt. A Magyar Tudós Társaság 1843-ban levelező tagjává választotta.
A Magyar Museum szerkesztőjeként mint vezető szerepre hivatott irodalomszervező lépett föl. A fordításról (1787–1789) című tanulmányában vallotta, hogy lehetséges, sőt kívánatos a tartalmi és formai szempontból egyaránt hű fordítás. Rájnis József vitacikke alkalmat kínált számára, hogy elkülönítse a fordítást az utánzástól, s megvédve Baróti Szabó Milton-fordításait, szakított a deákos klasszicizmus ízlésével. Folyóiratának Bé-vezetésében (1788) az irodalmat a nemzeti lét minősítőjeként határozta meg, s ezért ápolására, Bessenyei Jámbor szándékának megjelenése előtt, tudós társaság létrehozását javasolta.
Költészete a nemesi reformizmus jegyében bontakozott ki. A franciaországi változásokra (1789) című híres epigrammája a tömörítés remeke. Forradalmi ihletének kibontakozása a felvilágosult rendiségtől eljuttatta a polgári reformtörekvésekig, s az egységes és oszthatatlan haza fogalmáig. A látó (1792) című verse a világ megújulását a francia forradalom eszményeinek hatására a közeli jövőbe helyezi. Az európai hadakozásokra (1792) című költeménye jelzi, hogy hazájának sorskérdéseit nemzetközi összefüggésekben szemlélte. „Kufsteini elégiái”-ban teljesen szakított a barokk poétika imitációtanának követelésével, és a belső élmény megragadására törekedett. E versei ciklust alkotnak; egy részüket Batsányi János költőbarátjának és rabtársának, Szentjóbi Szabó Lászlónak szenvedései ihlették (Gyötrődés), másik részüknek lírai hőse maga a költő. Bécsi éveinek főműve a Der Kampf (A viaskodás, 1799–1809); középpontjában az erény és igazság győzelméért küzdő ember áll. A mű költői beszámoló válságának legyőzéséről és új, bonapartista világképéről. Munkásságának utolsó negyedszázadában, elszakadva a hazai irodalmi élettől, még néhány fontos művet alkotott ugyan, de új értéket már nem hozott létre. A magyar tudósokhoz (1821) című tanulmányában, Kazinczy-ellenes éllel, támadta a túlzó neológiát. A magyar költő idegen, messze földön egy ihletett lelkiállapot bensőséges rajza után a segítségül hívott Múzsa által költőtársait, Baróti Szabót és Kisfaludy Sándort köszönti. Egész életében foglalkoztatta a nemzeti hőskultusz eszményképének tekintett Osszián műveinek lefordítása, de munkájának csak hét részlete ismeretes, ezekből életében négy jelent meg. Többször megkísérelte verseit kötetben kiadni, de erre csak 1827-ben (Batsányi János Versei) és 1835-ben (Batsányi János Poétai Munkáji) kerülhetett sor.

Batsányi János első forradalmár költőnk, aki a személyesség addig nálunk nem tapasztalt hőfokát érte el. A magyar felvilágosodás rendi, majd polgári változatát képviselte, bonapartizmusa pedig fejlődéstörténeti kapocs a jakobinus eszmék és a liberalizmus között. Az antikvitás szellemét a bárdköltő nemzeti ihletével egyesítette. Mindhárom korabeli versrendszert alkalmazta, s a gondolatritmus első hazai tanulmányozói közé tartozott.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Nagy Imre szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

vigyazoszemetek

Batsányi János: A franciaországi változásokra
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek
batsanyi-a-lato

                                                        Batsányi János: A látó
                                                                 (részlet)
                                           Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
                                           Ím, az igazságnak terjednek súgári;
                                           Dőlnek a babona fertelmes oltári,
                                           Melyek a setétség fene bálványának
                                           Annyi századoktól vérrel áradának.
                                           Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
                                           Mely a két világnak megváltója lészen,
                                           S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
                                           Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
                                           Az ember elnyomott örökös jussait
                                           Délre hozván, porba veri bálványait;
                                           S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
                                           Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
                                           „Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
                                           Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
                                           Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
                                           Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”

batsanyi-a-rab-es-a-madar

                                                Batsányi János: A rab és a madár
                                                               (részlet)
                                                Téged, szabadság! tégedet énekel.
                                                Nincs szíved, ember! hogyha nem érdekel;
                                                Ha fel nem indíthatnak édes
                                                Hangjai zengedező szavának –
                                                Megbájoló kedves szavának,
                                                Mely által új
                                                Életet ád az egész tanyának!
                                                Áldás reád,
                                                Ó édes
                                                Kis énekes!
                                                Áldás reád!
                                                Ne ártsanak néked soha
                                                E vad vidéknek éhes ölyvei!
                                                Ah! el ne érjenek téged soha
                                                Kegyetlen üldöződ vérengző körmei!

 

ottlik-gezaOTTLIK GÉZA (Bp., 1912. május 9. – Bp., 1990. október 9.): író, műfordító.
Apja belügyminisztériumi titkár, császári és királyi kamarás, akit Ottlik Géza másfél éves korában elveszített. 1923–26-ban a kőszegi katonai alreáliskola, 1926–29-ben a budai katonai főreáliskola hallgatója. Műveiben a katonaiskola írói magánmitológiájának meghatározó színhelye. Érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem matematika–fizika szakára, Fejér Lipót tanítványaként szerzett végbizonyítványt. Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. Egyetemi hallgatóként az Új Nemzedék munkatársa, 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, üldözötteket mentett (többek között Vas Istvánt).
A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva. 1945–46-ban a M. Rádió dramaturgjaként dolgozott. Huszonöt év magyar irodalma címmel előadásokat tartott a rádióban, hangjátékokat fordított és írt (A Valencia-rejtély). 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub titkára. Az Iskola a határon című regényének 1948-ban Tovább élők címmel elkészült első változatát maga kérte vissza kiadójától. A mű Továbbélők címmel 1999-ben jelent meg. A dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. A kitelepítéstől csak az írószövetség közbenjárása mentette meg. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, amelynek első változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag. Újraírta az Iskola a határon című regényét, amely 1959-ben jelent meg. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy műveit évtizedeken át csiszolgatta. 1960 őszén kitűnő fordításaiért az angol kormány tanulmányútra hívta meg Londonba. 1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, a Lengyel Péter gondozásában 1993-ban megjelent Buda, az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, s föltételezi ennek ismeretét.
1981-ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernő-díjat, 1990-ben Örkény-díjat kapott.
Írásmódjára kezdetben Kosztolányi és Márai, valamint André Gide volt a legnagyobb hatással; Kosztolányit élete végéig mesterének vallotta. A 30-as évek végén, 40-es évek elején írt elbeszéléseiben alakult ki sajátos írói látása és technikája: az élet és a művészet, a tényleges és a kitalált felcserélhetőségének s egymással való helyettesítésének, a nézőpontok és értékrendek különbözőségéből fakadó viszonylagosságnak, az értelmezés és újraértelmezés állandóan ismétlődő kényszerének s végül az események szeszélyes időrendje és a példázatszerű alapgondolat közötti feszültségnek megélése és érzékeltetése.
A Hajnali háztetők két festő és szerelmeik története; vonzások és taszítások erőterében alakul sorsuk, melynek esetleges tanulsága megfejthetetlen. Fikció minden: nincs érdemi különbség aközött, ami megtörtént, és ami megtörténhet. Az Iskola a határon növendékei ismételten határhelyzetbe kerülnek, állandó választási kényszerben élnek: az autonómia, a szolidaritás és a behódolás, a nyájszellem értékei között kell választaniuk. Tudatosítaniuk kell az egyén magára utaltságát, és azt, hogy a külső kiszolgáltatottságot csakis a belső függetlenség ellensúlyozhatja valamennyire. Nincs igazság és törvény, csak kifürkészhetetlen gondviselés van; embernek maradni az embertelenségben: olyan kegyelmi állapot, amelynek természetéről csak sejtéseink vannak. A bizonytalanságot fokozza, hogy nem egy, hanem két elbeszélője van a regénynek; a különböző nézőpontból előadott események más és más, olykor egymást kizáró megvilágítást nyernek. A Buda szereplői részben ugyanazok mint az Iskola a határon című regénynek; a korábbi regény időkeretei mindkét irányban meghosszabbodnak. Ugyanakkor hiányzik belőle az Iskola a határon áttekinthető rendje; csak az eleje és a vége rögzített, a közbülső részek sorrendje majdnem tetszőleges. A regény önéletrajzi elbeszélője csak akkor szüntetheti be tevékenységét, ha az író élete megszakad – élet és művészi alkotás tökéletes összefonódását teremtve meg ezzel.
Ottlik Gézát olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Veres András szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

 

ottlik-iskola-a-hataron2 

 

Ottlik Géza: Iskola a határon>>>

 

(részlet)

Délelőtt indult meg a havazás, egészen váratlanul, szélcsendben. Sűrű, nagy pelyhek kezdtek szálldosni az ablak előtt, kerengtek, imbolyogtak, ráérősen himbálództak lefelé, néha még fölfelé is. Aztán komolyan rákezdett, hullt a hó szakadatlan, s ahogy teltek az órák, inkább erősödni látszott, mint alábbhagyni. Mértanóra jött, utána földrajz. A tanterem ablakait szinte elvarázsolta ez a kavargó, fehér színjáték; mintha egy óceánjárón utaznánk valahová, nem tudtam levenni a szemem az egyhangú és csodálatos látványról. Részeg lett az ember, olyan hirtelenül érkezett a hóesés. Erre a lehetőségre nem is gondoltam.

 

MIHÁLTZ ISTVÁN, (Árpástó, 1897. máj. 9. – Szeged, 1964. márc, 16.): geológus, egyetemi tanár, az Alföldre vonatkozó földtani összegzés megszerkesztője.
Tanult a debreceni és a kolozsvári tudományegyetemen. 1922-től a szegedi egyetem földtani intézetében gyakornok, 1924-től tanársegéd, 1939-től adjunktus, 1947-től intézeti tanár, 1952-től tanszékvezető docens, 1956-tól egyetemi tanár volt. A Nagy Magyar Alföld negyedkori rétegeinek felépítéséről és fejlődéstörténetéről részletes anyagvizsgálati tényekre támaszkodó földtani összegezés megalkotója. A tömeges pollenvizsgálatok és üledékföldtani laboratóriumi vizsgálatok első hazai alkalmazója a földtani negyedkor kutatásában. Nagyméretű földtani felvételezései: 1942–43-ban a Duna-Tisza-csatorna nyomvonalának geológiai vizsgálatával foglalkozott, 1948-ban a Tiszalöki Vízierőmű helyén végzett földtani feltárás, 1950–51-ben az Alföld újratérképezése, 1952-ben a tervezett szegedi vízlépcső hidrogeológiai feltárása fűződik a nevéhez.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

szte-foldrajzi-es-foldtani-tanszekcsoport

A Földrajz–Földtani Tanszékcsoport vázlatos története
(részlet)

Együtt a TTK-n

1950 végétől a Földtani Tanszék élére Miháltz István került – s mivel a tanszék kutatási programjai a szűk oktatói létszám miatt mindig is a tanszékvezető fő érdeklődési területe köré koncentrálódtak – így ez elsősorban jelenkori és negyedidőszaki üledékek földtani, őslénytani vizsgálatát jelentette. Miháltz István tanszékvezetése alatt olyan gyakorlati problémák elemzésére is sor került, mint Szeged csatornázása, a Tiszalöki Duzzasztómű helyének tervezése, kijelölése, valamint az Alföld geológiai térképezése (a Magyar Állami Földtani Intézettel közösen). Ezek a geológiai kutatások jelentősen felértékelődtek a sikeres dél-alföldi szénhidrogén kutatások után. Miháltz István halálát követően 1966-ban Balogh Kálmán professzor lett a Földtani Tanszék vezetője, aki főként az Észak-magyarországi paleozóos és triász képződmények kutatásának volt szaktekintélye, így ezt a profilt helyezte a tanszéki kutatások előterébe. A kutatási feladatok közül azonban kiemelkedtek a Dél-alföldi szénhidrogén feltárásával kapcsolatos ipari megbízások (melyekben több tanszék is érdekelt volt). A kutatási eredményeken túl jelentős érték, hogy az adatok értékelése után sok szedimentológiailag fontos darab került ekkor a Földtani tanszék gyűjteményébe, s ma ezek képezik Magyarország egyetlen ilyen jellegű szedimentológiai gyűjteményének alapját.
Forrás: Szegedi Tudományegyetem, Földrajz-Földtani Tanszékcsoport honlapja

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés