In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 17., kedd, Hedvig napja van. Holnap Lukács napja lesz.

mi-kek

                                                 Petőfi Sándor: Mi kék az ég!

                                                 

                                                 Mi kék
                                                 az ég!
                                                 Mi zöld
                                                 a föld!
                                                 Zöld föld felett, kék ég alatt
                                                 hangos pacsirta fütyörész;
                                                 dalával a Napot kicsalta,
                                                 a Nap rá gyönyörködve néz.

                                                 Mi kék
                                                 az ég!
                                                 Mi zöld
                                                 a föld!
                                                 Zöld a föld, kék az ég, tavasz van.
                                                 És én oly sült bolond vagyok,
                                                 hogy idebenn a szűk szobában
                                                 kádenciákat faragok!

mi-kek-az-eg

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Nepomuki Szent János, népünk ajkán többfelé Jánoska, Csehország patrónusa, a Jézus-Társaság egyik mennyei pártfogója, egyúttal a középeurópai, magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság kiváltságos alakja (1340–1383). Legendáját Illyés András előadásai nyomán mondjuk el.
János falusi parasztszülék kései gyermekének született. Amikor az ideje eljött, láttattanak némely szépen ragyogó lángok leszállani az égből, és a házat, melyben született, környülállván, megvilágosítani, az egész városbélieknek gyönyörködtető álmélkodására.
Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.
Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.
János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.
Elközelgetvén az éjszaka, kivezetteték Szent János a Moldava vizén való hídra, és megkötöztetett kezekkel és lábakkal, a király parancsolatja szerént, kegyetlenül a Moldava vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyeré el a mártíromságnak koronáját.
A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csudák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körnülfogá, s az egész Moldava vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettenek.
Egy barokk szentkép ezért magasztalja a 109. zsoltár szavaival: De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput. Magyarul: a patakból iszik az úton, azért emeli magasra fejét.
Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.

Nepomuki Szent János>>>

 

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)

Nepomucénus

tn nepomuki fraknoEz a konyhalatinra magyarosított előnév Nepomuki Szent Jánost takarja, a hazai parasztbarokk legkedvesebb szentjét. Csehország patrónusát, a gyónási titok vértanúját (†1383 v. 1393), mindenekelőtt pedig a vízenjárók védőszentjét, akinek barokk szobrait Szentháromság és Szeplőtelen Fogantatás szoborcsoportok, pestis-emlékművek mellékalakjaként Magyarország-szerte megtaláljuk, hasonlóképpen egykorú házak oromfülkéiben, úton-útfélen, kutak mellett, folyók partján, hidak párkányán, kompok tövében, amint gyóntatói öltözékben, ujját ajkára illesztve inti hallgatásra magát és az arra járókat.
[…]
Ez a konyhalatinra magyarosított előnév Nepomuki Szent Jánost takarja, a hazai parasztbarokk legkedvesebb szentjét. Csehország patrónusát, a gyónási titok vértanúját (†1383 v. 1393), mindenekelőtt pedig a vízenjárók védőszentjét, akinek barokk szobrait Szentháromság és Szeplőtelen Fogantatás szoborcsoportok, pestis-emlékművek mellékalakjaként Magyarország-szerte megtaláljuk, hasonlóképpen egykorú házak oromfülkéiben, úton-útfélen, kutak mellett, folyók partján, hidak párkányán, kompok tövében, amint gyóntatói öltözékben, ujját ajkára illesztve inti hallgatásra magát és az arra járókat.
Jánosunk, vagy ahogy itt-ott népünk szólongatta: Jánoska történelmi személy volt, de ahogy ez már szentjeinkkel történni szokott, fölébe nőtt a legenda formálta alak, különösképpen, mivel kultusza csak halála után évszázadokkal éledt fel, az ellenreformáció idején.

 

Gyurkó László: Bűnösök
(részlet)

[...]– És igaz, hogy a gyónási titok olyan szent, ahogy tanítjátok? – kérdezte aztán, rám villantva apró szemét, mely alig látszott ki arca vastag párnái közül.
Ettől a kérdéstől lepődtem csak meg igazán, hiszen testvéröcsém mindeddig soha, semmilyen érdeklődést nem tanúsított vallásunk szentségei iránt. S bár nem tudtam elképzelni, hová kíván kilyukadni, kötelességemhez s az igazsághoz híven azt feleltem, hogy valóban így van. A gyónási titok szent és sérthetetlen. A pap a gyóntatófülkében tudomására jutott vallomásokat soha, senkinek, még magának a Szentatyának sem árulhatja el. – Tehát csak amit a gyóntatófülkében hallasz? – kérdezte öcsém bizalmatlanul. Siettem megnyugtatni, hogy ez csak képletesen értendő; Isten mindenütt jelen van, s felkent szolgáját minden esetben kötelezi a titoktartás tőrvénye, bárhol is hallgatja meg a bűnbánók szavait. Öcsém erre több történelmi példát sorolt fel, amikor egyes megtévedt lelkipásztorok mégis megszegték ezt a törvényt. Ezeket az eseteket nem tagadhattam – meg kell vallani, hogy igen jól ismerte szegény a történelmet –, de felhívtam a figyelmét arra az ugyancsak letagadhatatlan tényre, hogy ilyesmi már évszázadok óta nem fordult elő, s akkor is olyan borzalmas eszközökkel kényszerítették szerencsétlen testvéreinket erre az eléggé nem kárhoztatható bűnre, amilyeneket ma már elképzelni sem lehet. Épp ezért napjainkban semmiképp sem adódhat ilyen helyzet. – És ha mégis? – kérdezte öcsém, szerintem túlzott gyanakvással. – Akkor – mondottam szent meggyőződéssel – kötelességünk inkább a halált is vállalni, mintsem hogy eme parancsolat megszegésére vetemedjünk.

1997-ben május 16-át A LELKI ELSŐSEGÉLY-SZOLGÁLATOK VILÁGNAPJÁvá nyilvánította a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Nemzetközi Szövetsége. E napon szeretnék felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy a hétköznapi emberi kommunikáció már önmagában is konfliktus-és krízisoldó hatású.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

 

Lelkisegély>>>

 

Ifjúsági lelkisegély>>>

 

CSÁTHY GYÖRGY, (Debrecen, 1772. máj. 16. – Debrecen, 1817. aug.): nyomdász és könyvkereskedő.
1804-től haláláig a debreceni városi nyomda vezetője volt. A nyomdát korszerűsítette és felvirágoztatta. 1805-ben az apósa, Kiss István által alapított debreceni könyvkereskedés vezetését is átvette. A családi örökséget folytató fia, Csáthy Lajos nyomdájában készültek 1849. február 22. és május 31. között a szabadságharc eseményei miatt Pestről áthelyezett, Debrecenben újraindított, Jókai Mór által szerkesztett Esti Lapok.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

 

Novák László: A nyomdászat története
(részlet)

Magyar tipográfusok

Debrecen város viszontagságos múltú nyomdájának; históriáját Szigeti Mihály uram provizorságának kurta ismertetésével hagytuk abba. Ez a Szigeti Mihály 1803 végéig művezetősködött a város nyomdájában. Sok baja volt a föllebbvalóival és a kompaktorcéhhel. Azzal vádolták, hogy a városi nyomda érdekeinek rovására idegen kiadványokkal kereskedik. 1804-ben megvásárolta néhai Meggyesi Pál diószegi tipográfiáját, s Váradra húzódott vele. Utóda Csáthy György lett, aki Trattner Mátyás pesti nyomdájában tanulta meg a könyvnyomtatást s Kiliánnál a könyvárusságot. Pestről Pozsonyba került, ahol három esztendeig dolgozott a Landerer-féle tipográfiában. Itten érte a debreceni tanács meghívása. A provizorságot 1804. február 1-jén foglalta el. Néhány hónapra rá meg is nősült, feleségül véve Kiss István pesti könyvkereskedő Rákhel leányát. Kiss István – mint a debreceni nyomda krónikása, Csűrös Ferenc mondja – már a következő esztendőben könyvesboltot nyitott Debrecenben, vejére bízva annak a vezetését, aki azonban provizor létére csak suttyomban cselekedhette meg azt. A boltban állandóan a felesége tartózkodott, aki ügyes asszony volt, jól értett a könyvkereskedéshez, s ha kellett: még a vásározástól sem riadt vissza. 1808-ig a tanács megismerhette végre Csáthy lelkiismeretességét, s megadta néki az engedelmet arra, hogy a könyvesboltot a saját nevén vigye, de természetesen úgy, hogy abból a város nyomdájára kár ne háramoljék. A becsületes Csáthy György nagyszerűen össze tudta egyeztetni a maga meg a város érdekeit; tizenhárom éves provizorsága idején többet és jobbat termelt a debreceni nyomda, mint bármikor is annakelőtte. Sikereiben nagy része volt a „debreceni írói körnek” is, amelyhez hozzá szokták számítani Földi Jánost, Fazekas Mihályt, Diószegi Sámuelt, a tudós Budai Ézsaiást s bizonyos mértékben Csokonai Vitéz Mihályt, a fiatalon elhalt nagy költőt is. Csáthy György szeretettel támogatta e jeles íróinkat, s értékes munkáikat mindig méltó köntösben igyekezett a magyar közönség elé juttatni.
Forrás: A Magyar Nyomdász nyomdaipari magazin honlapja

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés