In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 17., kedd, Hedvig napja van. Holnap Lukács napja lesz.

kecske

                                      Szécsi Margit: Papírkorona
                                                     "...Én még meglátom a tengert,
                                                     tajtékából merítek koronát a fejemre,
                                                     úgy lesz, úgy, bólogat a Bak-sör alátétjén
                                                     a papírkecske,
                                                     úgy lesz, úgy, bólogat a szakállas isten,
                                                     és szememet
                                                     jótékony tüzével elvakítja - ne lássak,
                                                     ne lásson a gyerek a tilalmas közelbe,
                                                     ne lásson -
                                                     övé csak a Végtelen, de az az övé. "

tenger

Népi megfigyelések - Ha ezen a napon esik az esõ, akkor jó termés lesz.

A Muravidéken ettől a naptól kezdve nem szabad kendert vetni, pedig a kenderre mindig és minden földművesháztartásban nagy szükség volt. Nemcsak vásznat szőttek belőle, a vászonból pedig ruhaneműt, asztalneműt és mást készítettek, hanem gyógyírként is szolgált embernek, állatnak. Doroszlón pl. Kendermagot etettek a gilisztás gyerekkel, lóval. A kendermagtól elment a giliszta. A lónál igen hatásosnak bizonyult, ha a kendermagot rozsdával keverték.

boldogok-a-gyerekek2boldogok-a-gyerekek

                                                            Emlékszik e históriára
                                                            És nem mereng el e felett?
                                                            Nem mondja, mint én – könnyes szemmel,
                                                            Hogy: Boldogok a gyerekek,
                                                            Mert tudják, mi a szeretet!
                                                            Ady Endre

skyfall

Adele - Skyfall (Lyric Video)>>>

bonnie-tyler

Bonnie Tyler - I Need a Hero (Lyrics)>>>

queen

Bohemian Rhapsody by Queen FULL HD>>>

Bohemian Rhapsody By Queen With Lyrics>>>

csodak-csodaja

                                                     Várnai Zseni:
                                                     Csodák csodája
                                                     ... Tavasszal mindig arra gondolok,
                                                     hogy a fűszálak milyen boldogok:
                                                     újjászületnek, és a bogarak,
                                                     azok is mindig újra zsonganak,
                                                     a madárdal is mindig ugyanaz,
                                                     újjáteremti őket a tavasz.
                                                     A tél nekik csak álom, semmi más,
                                                     minden tavasz csodás megújhodás,
                                                     a fajta él, s örökre megmarad,
                                                     a föld őrzi az életmagvakat,
                                                     s a nap kikelti, minden újra él:
                                                     fű, fa, virág, bogár és falevél.
                                                     Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
                                                     innám a fényt, ameddig rámragyog,
                                                     a nap felé fordítnám arcomat,
                                                     s feledném minden búmat, harcomat,
                                                     élném időmet, amíg élhetem,
                                                     hiszen csupán egy perc az életem.
                                                     Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
                                                     hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
                                                     s a holnapom? Azt meg kell érni még,
                                                     csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
                                                     de most, de most e tündöklő sugár
                                                     még rámragyog, s ölel az illatár!
                                                     Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
                                                     hogy éreztessem, ahogy érezem
                                                     ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
                                                     e tavaszi varázslat ihletét,
                                                     mely mindig új és mindig ugyanaz:
                                                     csodák csodája: létezés… tavasz!

csodak-csodaja2

VIGH ALBERT, Vig (Poroszló, 1864. máj. 28. – ? ): építész, a magyar ipariskola-hálózat egyik kiépítője és számos iskolaépület tervezője.
Középiskoláit Egerben végezte, oklevelét 1888-ban a budapesti műegyetemen szerezte, ahol később 1894-ig a középítéstani tanszéken volt tanársegéd. 1894-ben a kereskedelmi miniszter megbízásából Ausztriában, Német- és Franciaországban az iparoktatást tanulmányozta. 1895-ben megszervezte a szegedi fa- és fémipari szakiskolát, melynek igazgatója lett. 1899-ben iparoktatási miniszteri biztosi minőségben iparoktatási főigazgatóvá nevezték ki. Több vidéki ipariskola és számos kórház épült tervei szerint. 1926-ban vonult nyugalomba. Tanulmányai főleg a Magyar Iparoktatás című folyóiratban jelentek meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

pipacsok

Életének 93. évében, hétfőn elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész. Több mint 100 színházi műben játszott, és e mellett több mint 60 film- és tévészerepben nyújtott felejthetetlen alakítást. Ő volt az Egri csillagokban Jumurdzsák, az Angyalbőrben című sorozatban Tabajdi ezredes.
Nyugodjék békében!

bardy-gyorgy

 

pipacsok2

Dóczi Tamás: Csongrád megye gyermekvédelmének rövid története
(részlet)
Szeged gyermekotthonai – Londoni körúti Nevelőotthon

Az árvaház építésének gondolata 1872-ben érett meg, s a főispán közadakozásra szólította fel a város lakosságát. A felhívásra az egész város megmozdult, a gazdaságok forintjaikkal, a szegények fillérjeikkel járultak hozzá az építkezéshez. Az árvaház helyéül a volt katonai temetőt jelölték ki. A tervek elkészítésével Arlecht Ferenc építészt bízták meg. 1873-ban „Szeged Árvaház” néven avatták fel az épületet, amelynek akkor még csak a Kálvária utca felőli épülete épült fel. Az épület a város egyik legforgalmasabb pontján, a Londoni körút és a Kálvária sugárút kereszteződésében helyezkedik el. Az épülethez csak mintegy 30 x 40 méteres udvar tartozik. Nem szakította félbe működését az intézmény a nagy szegedi árvíz idején sem. Azt követően Vígh Albert tervei alapján, Tápai László építész 1896-ban felépítette az épület Londoni körúti szárnyát, ezzel az objektum elnyerte mai külsejét és folytatta működését városi árvaházként hosszú időn keresztül.
Forrás: A Csongrád megyei önkormányzat honlapja

csalogany-es-a-rozsa

A csalogány és a rózsa
OSCAR WILDE MESÉJE

- Azt ígérte, táncol velem, ha piros rózsát viszek neki - kiáltott fel a diák -, csakhogy az én kertemben nincs egyetlen szál piros rózsa!
Hallotta ezt a csalogány fészkében, az örökzöld tölgy mélyén, kinézett a levélréseken át, és elcsodálkozott.
- Nincs a kertemben egyetlen szál piros rózsa! - kiáltotta a fiú, és szép szeme megtelt könnyel. - Milyen apróságokon múlik is a boldogság! Olvastam mindent, amit a bölcsek írtak, ismerem a tudományok titkait, mégis tönkremegy az életem egyetlen szál piros rózsa miatt.
- Végre egy hűséges szerető - mondta a csalogány. - Róla énekeltem minden éjszaka, bár nem ismertem; róla meséltem minden éjszaka a csillagoknak, és most itt áll előttem. Haja sötét, mint a bimbózó jácint, ajka piros, mint a vágy rózsája; de a szenvedély olyan halovánnyá tette az orcáját, mint a sápadt elefántcsont, és a szomorúság rányomta bélyegét a homlokára.
- A herceg bált ad holnap éjszaka - suttogta a diák -, és az én szerelmem ott lesz a társaságban. Ha viszek neki egy szál piros rózsát, a karomban tarthatom, és ő majd ráhajtja a fejét a vállamra, és a kezét a kezembe zárom. De nincs piros rózsa a kertemben, így hát magamban fogok ülni, és ő majd elsuhan mellettem, rám se pillant, és a szívem meghasad belé.
- A leghűségesebb szerető kétségtelenül - mondta a csalogány. - Amiről én énekelek, azt ő végigszenvedi; ami nekem öröm, neki gyötrelem. Bizony csodálatos a szerelem. Értékesebb a smaragdnál, drágább a drága opálnál. Gyöngyön és gránátalmán meg nem vásárolható, nem is árulják a vásártereken. Nem kapható a kereskedőknél, nem is lehet lemérni az aranymérlegen.
- A zenészek fenn ülnek majd a karzaton - mondta a diák -, játszanak a húros hangszereken, és az én szerelmem táncolni fog a hárfák és a hegedűk hangjára. Táncolni fog, olyan lebegőn, hogy a lába nem is érinti majd a földet, és a tarka ruhás udvaroncok tolonganak körülötte. De velem, velem nem táncol, mert nem viszek neki piros rózsát - és leborult a fűre, és kezébe temette arcát, és sírt.
- Miért sír? - kérdezte a kis zöld gyíkocska, míg farkával egyensúlyozva elsurrant mellette.
- Vajon miért? - suttogta szomszédjának lágyan, halkan a százszorszép.
- Egy szál piros rózsáért sír - mondta a csalogány.
- Egy szál piros rózsáért?! - kiáltották. - Milyen nevetséges! - És a gyíkocska annyira cinikus volt, hogy hangosan fel is nevetett.
De a csalogány átérezte a diák szomorúságának titkát, és némán üldögélt a tölgyfán, és a szerelem misztériumán gondolkozott.
Aztán egyszerre csak széttárta barna szárnyait, és a levegőbe emelkedett. Mint az árnyék suhant át a ligeten, mint az árnyék lebegett a kert fölött.
Gyönyörű rózsafa állt a pázsit közepén, amikor megpillantotta, leereszkedett hozzá, és megült az egyik ágán.
- Adj egy szál piros rózsát - szólította meg -, és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.
De a rózsafa megrázta a fejét.
- Az én rózsáim fehérek - felelte -, fehérek, mint a tenger tajtéka, fehérebbek, mint a hegy­csúcsokon a hó. De menj a bátyámhoz, aki a vén napórát fonja körül, ő talán megadja neked, amit kívánsz.
Így a csalogány átrepült ahhoz a rózsafához, amelyik a vén napórát fonja körül.
- Adj egy szál piros rózsát - szólt hozzá -, és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.
De a rózsafa megrázta a fejét.
- Az én rózsáim sárgák - felelte -, sárgák, mint a hableány haja, aki borostyántrónuson ül, és sárgábbak a réten virágzó nárciszoknál, mielőtt levágja őket az arató sarlója. De menj a bátyámhoz, aki ott hajt a diák ablaka alatt, ő talán megadja, amit kívánsz.
Így a csalogány odarepült ahhoz a rózsafához, amely a diák ablaka alatt nőtt.
- Adj egy szál piros rózsát - szólt hozzá -, és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.
De a rózsafa megrázta a fejét.
- Az én rózsáim pirosak - felelte -, pirosak, mint a galamb lába, és pirosabbak a nagy korall-legyezőknél, amelyek az óceán üregeiben lengedeznek. De a tél megdermesztette nedveimet, a fagy elpusztította bimbóimat, és a vihar letördelte ágaimat, nem lesznek rózsáim ebben az egész esztendőben.
- Csupán egyetlen szál piros rózsát szeretnék - kiáltotta a csalogány -, egyetlen szál piros rózsát! Hát nincs mód rá, hogy megkaphassam?
- Van egy módja - felelte a fa -, de az olyan rettenetes, hogy el sem merem mondani.
- Mondd csak - szólt a csalogány -, nem félek.
- Ha piros rózsát szeretnél - mondta a fa -, magadnak kell elővarázsolnod énekeddel a holdfényben, és önnön szíved vérével kell majd megfestened. A melledet tövisnek szegezve kell énekelned. Teljes éjszaka kell így énekelned, és a tövisnek át kell szúrnia a szívedet, és eleven vérednek át kell ömlenie az én ereimbe, és véremmé kell válnia.
- A halál nagy ár egy piros rózsáért - kiáltotta a csalogány -, és az élet mindenkinek drága kincs! Olyan jó elüldögélni a zöld erdőben és figyelni a napot aranyszekéren és a holdat a gyöngyös kocsiján. Édes a galagonya illata, édes a völgyben rejtőző harangvirág és a dombo­kon nyíló hangafű. De a szerelem többet ér, mint az élet, és mi egy madár szíve az emberi szívhez képest?
Ezzel széttárta barna szárnyait, és a levegőbe emelkedett. Mint az árnyék suhant el a kert fölött, s mint az árnyék lebegett végig a ligeten.
A diák még mindig ott feküdt a fűben, és szép szemében még fel sem száradtak a könnyek.
- Légy boldog - kiáltotta a csalogány -, légy boldog; megkapod a piros rózsát! Életre hívom énekemmel a holdfényben, és önnön szívem vérével festem meg. Viszonzásul annyit kérek csupán, hogy hűséges szerető légy, mert a Szerelem bölcsebb, mint a Bölcselet, márpedig az igen bölcs, és erősebb a Hatalomnál, pedig az nagyon erős. Lángszín a szárnya és a teste is, mint a láng. Ajka édes, mint a méz, és lehelete akár a tömjén.
A diák fölnézett a fűből, odahallgatott, de nem értette, mit mond neki a csalogány, mert csak olyasféle dolgokról tudott, amelyekről a könyvek beszélnek.
De a tölgyfa megértette és elszomorodott, mert nagyon szerette az ágai közt fészkelő kis csalogányt.
- Énekelj nekem még búcsúzóul - suttogta -, nagyon egyedül leszek majd nélküled.
A csalogány énekelt hát a tölgyfának, és a hangja olyan volt, mint az ezüstkorsóból felcsengő vízcsobogás. És amikor befejezte a dalt, a diák felkelt, s elővette zsebéből jegyzőfüzetét és irónját.
,,Kétségtelenül van formaérzéke - mondta magában, míg keresztülsétált a ligeten -, ezt nem lehet tagadni; de vajon mit érez közben? Attól tartok, semmit. Nyilván olyan, mint a legtöbb művész; merő stílus, őszinteség nélkül. Nem áldozná fel magát másokért. Csak a zenével törődik, hiszen tudni való, hogy minden művészet önző. Mégis el kell ismerni, akad néhány szép hangja. Milyen kár, hogy nem jelentenek semmit se, és nincs gyakorlati értékük!" Azzal bement a szobájába, lefeküdt a keskeny szalmaágyra, elgondolkozott szerelmén, és nemsokára elnyomta az álom.
Amikor pedig a hold már fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette mellét. Egész éjszaka énekelt tövissel a mellében, és a hideg, kristályos hold lehajolt hozzá, és úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, és a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott belé, és a szíve vére egyre apadozott.
Előbb a szerelemről dalolt, hogy ébred egy ifjú meg egy fiatal lány szívében. És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál, úgy tárta ki egyik szirmát a másik után, ahogy egyik dal követte a másikat.
Eleinte halovány volt, mint a köd a folyó felett halovány, mint a hajnal lába, és ezüstös, mint a virradat szárnya. Mint a rózsa árnyéka az ezüsttükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent.
De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek.
- Szorosabban, kis csalogány - kiáltotta a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben nekifeszítette magát a tövisnek, és egyre hangosabban és hangosabban énekelt, mert a szenvedélyről dalolt, amely egy férfi és egy hajadon lelkében születik.
És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogy a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát. De a tövis még nem hatolt a csalogány szívébe, s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait.
És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez.
- Szorosabban, kis csalogány - kiáltotta a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben feszítette mellét a tövisnek, és a tövis belefúródott a szívébe, és a szegény madarat gyötrelmes, vad kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány a szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál; a szerelemről, amely nem hal meg a sírban.
És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája. Karmazsinpiros volt a szirmok koszorúja, és karmazsinpiros volt, mint a rubint, a rózsa zárt szíve.
De a csalogány hangja elgyengült, kis szárnya megereszkedett, és szeme elhomályosult. Halkabban, egyre halkabban énekelt, és úgy érezte, valami összeszorítja a torkát.
S akkor utoljára még egyszer felcsapott a dal. Hallotta a fehér hold is, és megfeledkezett a virradatról, s fenn vesztegelt az égen. Hallotta a piros rózsaszál, s átjárta a reszketeg gyönyö­rűség, és a hideg hajnali levegőben kitárta szirmait. A visszhang elvitte a dombok közé bíbor barlangüregébe, és felébresztette álmukból az alvó pásztorokat. Végiglebegett a dal a folyó nádasain, és a nádasok elvitték üzenetét a tengernek.
- Nézd, nézd - kiáltott a fa -, kivirult a rózsa!
De a csalogány nem válaszolt, mert holtan feküdt a magas fűszálak között, tövissel a szívében.
A diák meg kinyitotta délben az ablakát, és kinézett rajta.
- Ejnye, milyen csodálatos szerencse - kiáltott fel -, egy piros rózsa! Egész életemben nem láttam még hozzá foghatót. Olyan szép, hogy bizonyosan valami hosszú latin neve van - s kihajolt és leszakította.
Aztán föltette a kalapját, és átszaladt a professzor házába, kezében a rózsával.
A professzor lánya a tornácon ült, és kék selyemfonalat gombolyított egy csévére, míg kutyuskája a lába előtt hevert.
- Megígérte, hogy velem fog táncolni, ha hozok egy szál piros rózsát! - kiáltotta a diák. - Íme, itt a világ legpirosabb rózsája. Tűzze ma este a szíve fölé, és ha majd együtt táncolunk, ez a rózsa el fogja mondani, mennyire szeretem magát.
De a lány arca elborult.
- Félek, nem illik a ruhámhoz - válaszolta -, különben is a kamarás unokaöccse néhány igazi drágakövet küldött nekem, és mindenki tudja, hogy a drágakő többet ér, mint a virág.
- Szavamra, maga nagyon hálátlan - mondta haragosan a diák, és kihajította a rózsát az utcára, egyenesen a kerékvágásba, és egy kocsi máris keresztülgázolt rajta.
- Hálátlan? - mondta a lány. - Maga meg goromba, ha éppen tudni akarja; végre is mi maga? Csak egy diák. Aligha van ezüstcsatos cipője, mint a kamarás unokaöccsének - azzal fölkelt a székről, és bement a házba.
- Milyen buta dolog a szerelem - mondta távozóban a diák. - Félannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít be semmit, és mindig olyat ígér, ami nem következik be, és elhiteti velünk, ami nem igaz. Szó, ami szó, semmi gyakorlati haszna, s mivel korunkban fő a gyakorlatiasság, visszatérek a bölcselethez, és a metafizikát fogom tanulmányozni.
Visszatért hát szobájába, elővett egy nagy, poros könyvet, és belemerült az olvasásba.

 

oldal eleje>>>

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés