In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

                                  Vasadi Péter: Egy éj, egy nap
                                                  "...S elébem jő a nappal.
                                                  Karját lógatja combja
                                                  mellett. Elnyűvött szolga,
                                                  akit bár senki sem kíván,
                                                  beállít reggelente.
                                                  Én kedvelem. Nem téveszt
                                                  meg, hogy hallgatag. Sovány
                                                  testében, beomlott tüdeje
                                                  mögött törvény dobol.
                                                  Hellyel kínálom s vallatom."

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Június

Egykorú magyarázat szerint a hónap névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius) római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. (Február 1-jén, mely hónap a Februa „álnéven” rejtőzködő Junónak volt szentelve, Iuno Sospita, az „Oltalmazó” Juno templomának avatásáról emlékeztek meg.) Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának és az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart. 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek.
Mater Matutát a görög Leukotheával („Fehér Istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó a névrokonságtól függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér „anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún. 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).
A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval. A napisten szekeréről aláhulló Phaethón ugyancsak június havát jelképezi (Phaethónt a kutatás Kronosz/Saturnusszal azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénben aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték, az antik csillaghit viszont a Rák és az Oroszlán havát a bukott Szaturnusz időszakának tekintette. A hagyomány úgy tartja, hogy a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér keréknyoma. A nyári napforduló helye viszont jó kétezer éve a Tejúton van).
Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

alt 

Június
népi mondóka
Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.

A késmárki FRÖHLICH DÁVID (1595–1648) lelkész, tanár, természetkutató, császári matematikus és csillagász 1615. június 1-jén megmászta a Tátra legmagasabb csúcsát, feltehetően a Lomnici-csúcsot. Ez volt Európában az egyik legkorábbi természetmegfigyelő hegymászás, amelynek során Fröhlich több helyes és értékes megállapítást tett; például megfigyelte, hogy a felhők nincsenek olyan rendkívül magasan, mint azt akkoriban hitték. Az út leírása Bártfán jelent meg 1639-ben Medulla geographiae practicae címmel.
Fröhlich Dávid a kopernikuszi világkép híve volt, az első magyar földrajzkönyv írója. 1622 és 1642 között rendszeresen szerkesztett naptárakat, az 1640-i éviben foglalt állást határozottan Kopernikusz rendszere mellett.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

Magas-Tátra
Observatory Skalnate pleso.jpg
Obszervatórium a Kő-pataki-tónál, háttérben a Lomnici-csúcs

Hely Szlovákia, Lengyelország
Hegység Kárpátok
Legmagasabb pont Gerlachfalvi-csúcs
(2655 m)
Terület 786 km2

Kora reggelenként ki-kimentem a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, hol hajdan Caraffa ágyúi ordították e martírvárosra: rettegj! Innen néztem szét a vidékre, mely gyönyörködve mutogatta magát előttem, mint a gyermek, kinek édesanyja új ruhát hozott. Mert ekkor jött meg a természet anyja, a gondos tavasz és öltöztette meztelen gyermekét szép, új, tarka köntösbe. Tiszta időben éjszaknyugatról magas bércek vállai fölött a Tátra hófedett csúcsa piroslott a nap első sugaraitól, mint valami borozó aggastyán király homloka.
[…]
És eléri az ember a szepesi határt, melyet Branyiszkónak neveznek, és áll az egyik oldalon lejtős, s a másikon meredek roppant bérc tetején, honnan belát a gyönyörű Szepes tündérvölgyébe, látja Váralját s mellette puszta várfalakat, melyeknek egykor bíboros termében született Zápolya; látni pedig  a láthatár végén egész magamivoltában azt a kis vakandturást, mit Tátrának neveznek; mindezt látja az utazó, és ha az utazó költő, akkor fölkiált, mondván:…nem, semmit sem szól, nem szólhat, némán bámul; ha pedig az utazó kritikus, akkor föllelkesül szívének kilenc-tized része, s azt mormogja fogai közt: meglehetős!

[…]
Másnap jókor reggel Késmárkra értünk, a Kárpátok tövéhez, és …esős idő volt. Egy fikarcot sem láthattunk a Kárpátokból. És mégis azt mondják, hogy Tantalus históriája mese! Hányszor van az életben, hogy mikor az ember már szinte ujja hegyével éri az almát, a sors elkapja tőle s fügét mutat!

[…]
Nagyon resteltem azt a históriát, hogy csak egy napomat szántam Késmárknak, s akkor sem láthattam az eső miatt a Kárpátokat onnan, ahonnan legjobban láthatni. Azonban szerencsémre másnap reggel korán indultunk; ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig…mert aztán fölriadt – tán a kocsizörgésre – s mintegy elszégyenülve burkolta magát ködpaplanába…a Tártra…a szép leány.

A reneszánsz humanista polihisztor, tudós, történész és orvos, ZSÁMBOKI JÁNOS (Nagyszombat, 1531. jún. 1. – Bécs, 1584. jún. 13.) neve több változatban is fennmaradt (Sámbéki, Sambuky); legismertebb a latin Sambucus változat, műveit általában így szignálta. Vagyonos polgár fia volt, apja tizenegy éves korától Bécsben neveltette. Huszonkét esztendőn keresztül vándorolt a világban, megfordult Lipcsében, Wittenbergben, Ingolstadtban, Strassburgban és Párizsban. Főként nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott, végül Páduában orvosi képesítést is szerzett. Hatalmas kézirat-, könyv- és éremgyűjteményét is utazásai során alapozta meg. 1564-ben végleg letelepedett Bécsben, ahol udvari orvos és történész lett; rendszeresen utazott könyvbeszerző utakra a császári könyvtár részére. Időközben ő maga is 3000 kötetes könyvgyűjteményre tett szert.
Zsámboki orvosi tevékenysége kevésbé volt jelentős, igazából filológusnak tekinthető, ezen a területen rendkívül fontos munkát végzett. Közreadta Janus Pannonius verseit, számos ókori görög és római szerző művét latin nyelven, a magyar törvénytárat, nevéhez fűződik a teljes Bonfini-kiadás, melyhez kommentárokat is fűzött. Térképkiadásai is jelentősek, különösen az Erdélyt és Dalmáciát bemutatóak. Igaz, ezeknek topográfiai pontosságát azóta többször kétségbe vonták, de nagyon jelentősek a gazdasági földrajzra vonatkozó közlései (hol mit termesztettek, tenyésztettek, bányásztak). Zsámboki munkásságának jelentőségét az adja, hogy munkáin keresztül Magyarország múltját és jelenét az érdeklődő külföldi kortársak megismerhették, azóta fellelhetetlen kéziratokat őrzött meg másodközléseiben és ezek máig fontos forrásmunkái a tudománynak. Hatalmas könyvtárának anyagát 1941-ben Gulyás Pál rendezte bibliográfiába. Több műve jelent meg reprint kiadásban.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

BÁTOR BÉLA, (Budapest, 1921. jún. 1. – Budapest, 1990. jan. 15.): mérnök, az első Heller-Forgó berendezés gépészeti tervezője.
Budapesten érettségizett, majd a világháború befejeztével, 1945–46-ben a Duna-hidak újjáépítésére alakult építésvezetőségén műhelyfőnök volt. Közben a Felsőipariskolában technikusi képesítést szerzett. 1947-től 1954-ig a Magyar Optikai Művekben dolgozott. A Műszaki Egyetem elvégzése után az egyetemen az energetikát oktatta, mint meghívott előadó. 1969-től 1981-ig az Energiafelügyelet igazgatóhelyettese volt. Kutatásaiban az égés és gázosítás elméletével foglalkozott. Tagja volt az MTA Energetikai Bizottságának. MTESZ-díjjal, Segner-díjjal tüntették ki. Jelentős szakirodalmi munkássága is. Fontosabb írásai: A berendezések állagmegőrzésének, valamint az energiaveszteségek csökkentésének módszerei (Klopfer Jenővel és Szepesi Endrével, Bp., 1951); Égés és robbanáselmélet. 1. (Bp., 1980, 1984).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

oldal eleje>>> 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés