In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. november 24., péntek, Emma napja van. Holnap Katalin napja lesz.

A falusi búcsúk alkalmat adtak arra, hogy a faluból távolabbi vidékre származott rokonok meglátogassák régebbi, talán legénykori barátaikat, és a faluban maradt rokonaikat. Nem minden faluban volt búcsú, általában templommal rendelkező faluban tartották. A búcsú a falu ünnepe volt, amelyet vendégvárással, ünnepi ételekkel, zenével, tánccal ültek meg. A nagy búcsúk abban az időszakban voltak, amikor a mezei munkák már megengedték a parasztságnak, hogy ünnepeljen, vendégeskedjen, szórakozzon. Nagytilajban Márton napján (november 11-én) vagy az azt követő első vasárnapon volt a búcsú, ami három napig tartott. Azért lehetett három napig mulatozni, mert erre az időre elfogyott a mezei munka, meghíztak a ludak, több háznál már a sertések is, kiforrtak a mustok, volt új bor. Minden feltétele megvolt a vendégeskedésnek; a szabadabb idő, a megtelt éléskamra, az új bor. A háziasszonyok már napokkal előbb készültek a búcsúra. Köpülték a vajat, levágták a hízott ludakat, a tyúkokat, két nappal előbb megsült a főtt perec. Friss kenyeret és kalácsot sütöttek. A gazda elegendő bort hozott haza a szőlőhegyről. A búcsú napján ünneplőbe öltözött férfiak és a konyhában szorgoskodó asszonyok várták a vendégeket, akiket már jóval a búcsú előtt meghívtak, de a hívatlanul jött rokont is szívesen látták. Nagytilajban a búcsú napján a kanász nem hajtotta ki az állatokat a legelőre. Ünneplőbe öltözve tülkölte végig a falut, mert ezen a napon minden gazdától járt a részére egy pint bor és egy kalács vagy perec. A túlkölésre a gazdák kivitték a kapuba a járandóságot, és átadták a pásztornak vagy családtagjának. A búcsú első napját a család és a vendégek otthon, a gazda lakásában töltötték el. Ettek, ittak és megbeszélték egymás ügyes-bajos dolgát. A második napot a korcsmában töltötték, ahol zene és tánc volt, de enni hazamentek. A harmadik napi vendégeskedés már inkább a felnőtt férfiaké volt, ők tartották a szőlőhegyen a még ott maradt rokonokkal, a falusi és hegyi szomszédokkal. Pincétől pincéig mentek, megkóstolgatták egymás borát, előkerült a tarisznyában hozott sült libacomb, vagy a hegyen készítettek jó zsíros, fűszeres gulyást. A nagytilaji Márton-napi búcsú étrendje a következő volt: reggelire általában hagymás sült libavért, libatepertőt és hámozott sült burgonyát ettek. Ebédre lúd- vagy tyúkleves, főtt hús zsemlemártással, túrós és káposztás rétes, ludaskása, tejfölös paprikás csirke, liba-, pulyka- vagy disznópecsenye, párolt vörös káposztával. Majd a sütemények következtek: főtt perec, cukorperec, kráfli, mézeskalács, mézes és szalalkális aprósütemények (később a sütemények választéka bővült). Ebéd előtt, ebéd közben és ebéd után is bort ittak. A délutáni beszélgetés és iszogatás közben mindig az asztalon volt a perec és a kalács. Vacsorára csak sült húsok voltak, valamint sütemény és kalács. A második napi reggeli kocsonya volt. (Természetesen a napot pálinkával köszöntötték.) Ebédre paradicsomos káposztát és rétest adtak. Asztalra kerültek az előző napról megmaradt sült húsok is. A vendégek lassan útnak indultak, akik ott maradtak, a háziakkal a korcsmába mentek. Vacsorára az ebédről maradt ételeket adták. Harmadik napon csak reggeli volt otthon, ami általában fokhagymás savanyú rántott leves volt az előző napi sok evés, ivás után. Reggeli után a férfiak részére elkészült a tarisznya, amelybe libacomb, szalonna vagy egyéb hús került. (Ebből főzték a gulyást is.)

A falusi emberek, ha idejük engedte, elmentek a hegyre, ott összejöttek a szomszédok, beszélgettek és borozgattak. Az iváshoz szerettek felkészülni, úgy is mondták „jó, ha meg van vetve a bor ágya". Ilyen, ivásra felkészítő étel, ma talán úgy mondják „borkorcsolya" volt a füstölt túró, a krumpliprósza, a dödöle, a sült káposzta, a sült répa (a káposzta és a répa füstölt oldalassal), a túrós és a húsos csusza, a keserű gomba fokhagymásán, a kukoricagánica, az öntött laska, az érett túró. f A hegyen készítették a különböző pörkölteket, gulyásokat, és vitték magukkal a tepertős, kaszakő, babos pogácsákat. Ha másnaposnak érezték magukat, a következő ételeket készítették vagy készíttették: fokhagymás savanyú leves, paradicsomos káposzta, savanyú tüdőleves, korhelyleves, borleves, kocsonya ecetes tormával, savanyú lencseleves, újabban már előfordul a citromos feketekávé is.

szureti mulatsag feher          szureti mulatsag kek

 

A munkás napok étkezése eltért az ünnepekétől. Sokkal egyszerűbb volt, és sokszor kellett takarékoskodni az ételekkel. A hétköznapokon általában a következő ételeket ették, természetesen fölváltva. Reggelire rántott leves (köményes, fokhagymás, savanyú) pirított kenyérkockával, héjában sült krumpli, főtt krumpli, tej, paprikás krumpli, dinsztelt káposzta, káposztaleves, sült káposzta, sült répa, kukoricakása, kukoricagombóc, kukorica-gánica, kukoricapép, szalonna kenyérrel. Ebédre általában kétféle ételt fogyasztottak. Az egyik minden esetben leves, a második kifőtt tészta, pogácsa, gánica, kelt tészta, prósza, palacsinta, főzelék vagy hús volt. Néhány gyakori déli ételpárosítás: Bableves, káposztás túrós, darás (grízes) kifőtt tészta (mácsik). Burgonyaleves, kelt rétes. Babos káposzta, krumplispogácsa. Gulyásleves, öntött laska. . ' Tejfölös répaleves, búzagánica. Tejfölös aszaltszilva-leves, búza-, kukorica- vagy krumpliprósza vagy főzelék. Paradicsomos kerekrépaleves, valamilyen pogácsa vagy kelt tészta. Vacsorára hasonló ételeket készítettek, mint reggelire, de a leves gyakoribb volt. Sok esetben ették vacsorára a délről maradt ételeket. Sokszor szerepelt a tejes zuzorkaleves, káposztaleves, kerekrépaleves, de gyakori volt a sült krumpli, akár magában, akár tejfölös túróval, zsírral vagy vágott zsírral. Téli időben a vacsora után nagyon gyakran ettek főtt aszalt gyümölcsöt, nyáron pedig aludttejet. A vasi parasztételekben többször szerepelt a tej, illetve tejes ételek, Zalában a gomba és a gombás ételek. Több vadhúst te fogyasztottak. A vadat talán nem is mindig „ólommal", hanem „vassal" fogták, de erre részben a ráutaltság, részben a vadhús szeretete ösztökélte őket. A parasztság bár télen vágta a disznót, a húst mégis nyárra tartalékolta. Télen szinte csak vasárnap volt húsétel az asztalon, kellett a hús a nyári nagy munkák idejére, ezért azt tartósították, részben füstöléssel, részben lesütéssel. A parasztgazdaságokban a legfontosabb és legnehezebb munka az aratás volt, ezért a gazda akár maga aratott, akár más is segített neki, igyekezett a legjobb ételeket adni, mert amíg az aratás tartott, napi 15-17 órát dolgoztak. A szokásos napi étkezés a következő volt: Reggel munkába indulás előtt, 5-6 órakor pálinkát ittak, és „kézből" ettek valami harapnivalót (szalonnát kenyérrel vagy zsíros kenyeret). A reggelit a már learatott gabonakévére ülve 8-9 óra között ették. Az ételt valamelyik családtag vitte az aratók után, ami általában hagymás, szalonnás, sonkás tojásból állt, fejes salátával vagy kovászos uborkával, házi kenyérrel és egész napra való borral. Az ebéd 12-13 óra között volt a mezőn, egy nagyobb fa árnyékában vagy a kepe árnyékos tövében. Az ebéd mindig tartalmas volt és naponta más, de mindennap ettek húst valamilyen formában. Az ebéd általában a következőkből állt: leves (pl. húsleves baromfiból, sertésből, marhából vagy más leves, babgulyás, csülkös bab, paradicsomos káposzta, gulyás, burgonyalevesek stb.), pörkölt tört burgonyával vagy galuskával, baromfiból vagy sertéshúsból. Hozzá savanyú uborka vagy saláta, tészta (pl. fánk, kelt tészta, pogácsa, palacsinta). Ha a hús nem külön fogásban, hanem levesben volt (pl. gulyás vagy csülkös bab), akkor a második fogás tészta (túrós, káposztás). Az uzsonnát 5-6 óra körül fogyasztották. Lesütött húst, szalonnát, tejfölös túrót, tepertőt vagy füstölt sonkát ettek, amelyhez zöldhagyma, hőkön sült perec, kalács volt. 9-10 óra körül vacsoráztak. Ilyenkor csak könnyebb ételeket ettek, de már otthon. Paprikás túrót, tejes levest, paprikás krumplit, aludttejet vagy délről maradt ételt. Az aratás után következett a gabonahordás. Egyes vidékeken kepehordásnak nevezték a termés hazaszállítását. Kalákában végezték azért, hogy annyi lovas, ökrös kocsi jöjjön össze, hogy egy, esetleg két nap alatt meglegyen a hordás. Ha az egyik gazdánál végeztek, mentek a következőhöz mindaddig, amíg a mezőn gabona volt. A kocsik reggel 4-5 órakor indultak a mezőre. Indulás előtt pálinkát ittak. Csak a kocsin, menet közben ettek legtöbbször hőkön sült perecet, amelyet tiszta vászonruhában lőcsre akasztva vittek magukkal. (Azért akasztották a lőcsre, mert a gabonahordó szekérnek nem volt zárt oldala, és máshonnét elveszett volna!) : 8-9 óra körül reggeliztek. Ha a gazda erre az alkalomra vágott egy kisebb disznót, akkor annak belsőségéből készült, ha nem, akkor lesütött húsokat adtak tojással, salátával vagy kovászos uborkával. Természetesen bor mindig volt, nemcsak az étkezéshez, hanem minden fordulónál megkínálták a mezőről beérkezett kocsist és rakodót. Dél-egy óra körül, a beérkezésektől függően ebédeltek. Az ebéd leves (gulyásleves, húsos káposzta vagy csirkebecsinált) és fánk vagy bukta vagy kalács volt, és nagyon rövid ideig tartott. Uzsonnát nem ettek a gabonahordók, csak esetleg a kocsin, menet közben kalácsot vagy perecet. A vacsora nem volt időhöz kötve. Akkor vacsorázott az egész társaság, kocsisok, kéverakók, kazalrakók is együtt, amikor este befejeződött a hordás. A kiadósabb vacsorán tyúkhúsból vagy nagyobb baromfiból készült húslevest, a főtt húshoz ecetes vagy tejfölös tormát adtak. Utána különböző sült húsokat, baromfiból vagy sertéshúsból készült pecsenyéket ettek, hozzá friss káposztasalátát vagy fejes salátát tálaltak. A vacsorát túrós és káposztás rétes zárta. I, A szüret az őszi munkák ünnepe volt. Reggel korán kezdődött és estig tartott. A szőlőt lányok és asszonyok szedték vödrökbe, majd egy fiatalabb férfi hordta a pincébe. (Göcsejben a pincéi hajléknak nevezték.) A szüret sok vidámsággal, jókedvvel és sok-sok nótával telt el. Csak délben ettek. A hegyi gulyást legtöbbször szabad tűzön, bográcsban a gazda főzte. (Nem a gazdaasszony!) A szüretelők délidőben ebédeltek a pincében vagy a szabadban, az időtől függően. Legtöbbször egy hordóra tett nagy cseréptálba öntötték a mindig csípősre főzött gulyást és a tálat körülállva, fakanállal ették a gulyást. Másodiknak szilvalekváros kalácsot és perecet fogyasztottak. Este a szüretelők hazavittek egy-egy vödör szőlőt és hazainduláskor kézből ettek még kalácsot. A falusi késő őszi esték vidám összejövetele volt, főleg a fiataloknak, a kukoricát osztás. A fosztásra csak az őszi vetés befejezése után került sor. A gazda a kukoricát letörte a szárról és sasásan hordta haza. Legtöbbször beöntözte a pajtaszérűre. A kukorica fosztása szinte házról házra, estéről estére folyt, mert a szomszédok és a közelebb lakók jöttek össze és fosztották le egymás után minden gazda kukoricáját. A fosztáson, mivel ott főleg fiatalok voltak, sok vidámsággal, mókázással és nótázással telt el az idő. A kukoricafosztók a munka befejezésekor kalácsot, perecet és bort kaptak. A téli esték falusi összejövetelének számított a tollfosztás is. A tollat csak a lányok és az asszonyok fosztották. A legények inkább a lányok kedvéért mentek el a tollfosztóba, ahol citerazenével, nótázással szórakoztatták a tollfosztó lányokat, asszonyokat. A tollfosztás kora estétől éjfélig tartott. Éjfél után kínálták meg a tollfosztókat étellel. Vas megyében sült káposztát, sült répát, főtt aszalt gyümölcsöt, pogácsaféléket, kalácsot és bort adtak a tollfosztóknak. Göcsejben és Hetesben sok tökmagolajat sajtoltak. Ehhez a tökmagot meg kell köpeszteni. A tökmagköpesztés ezen a vidéken a téli esték elfoglaltsága volt. A szomszédok, komák, jó barátok jöttek össze estéről estére, hol az egyik, hol a másik gazdánál, és kiköpesztették a sajtolásra váró tökmagot. Hasonlóan zajlottak le ezek az esték is, mint a tollfosztás. Itt is csak a munka befejezése után kínálták meg a köpesztőket, általában tepertős tört babbal, amihez tökmagolajas savanyú hagymát adtak. Az étkezés kísérője mindig a bor volt. Falun a disznóölés a rokonok és a szomszédok találkozója, munka és ünnep egyszerre. disznovagas 4Munka, mert a disznóölési előkészületek, és a füstölés befejezése közt rengeteget kell dolgozni, de azért ez olyan munka, amelyhez szívesen jönnek a szomszédok, a rokonok segíteni. Ünnep is, mert egy hosszú munkafolyamat befejezése, a disznónevelés és -hizlalás eredménye. A disznóölés már napokkal a leszúrás előtt kezdődik. A háziasszony kiforrázza a húsos- és zsírosedényeket. Beszerzik a fűszereket, meghívják a fogókat, a böllért, a segítőasszonyokat. Ez a segítőcsapat a rokonságból és a szomszédokból kerül ki. Az öles reggelén már sötétben jönnek a fogók - a markos férfiak - és a böllér. Megbeszélik a fogást, ki fogja az első", ki a hátsó lábát, ki fogja meg a farkát, és ki fogja fel a vért. A böllér megszúrja a disznót, s annak jön a vére. Ha kivérzett, megpörzsölik. Régen kizárólag szalmával, ma inkább PB-gázzal porzsolnék. Utána a böllér megtisztítja, szétdarabolja a disznót, a húsokat osztályozza aszerint, hogy mit készítenek belőle, tartósítják-e. Bent a házban elkezdődik a hurkák készítése, a húsok feldolgozása. A háziasszony pedig elkészíti az első ételt a leolt disznóból. A disznóölés első étkezése közel dél felé van, ez a következő: vesevelő, böllérmáj, disznótoros „lesi" pecsenye, mellé tört burgonyát, savanyúságot, Hetesben tökmagolajos káposztát vagy savanyú paprikát adnak. A gazda a jelenlevőket gyakran kínálja borral. Napközben nincs közös étkezés, ha valaki éhes, eszik egy darab sült húst kenyérrel, savanyúsággal. A főétkezés este van, amikor már befejeződött a hús feldolgozása. A disznóvacsora, a disznótor étrendje általában: orjaleves finommetélttel, lúdgége- vagy csigatésztával, főtt hús ecetes tormával, disznótoros káposzta, sült húsok, hurkák, kolbász krumplival, ecetes hordós paprikával vagy más savanyúsággal, hájaskráfii is készül a legtöbb helyen.

 

Az egyházi ünnepekhez is kötődtek népi szokások és jellegzetes ételek. Az egyházi ünnepek étrendjét is meghatározta a család anyagi helyzete, de voltak olyan ételek, amelyeket a családok nagy többsége egy bizonyos napon készített és fogyasztott. Ilyen volt a húshagyókedd. E napnak étele vidékenként és családonként eltért, de minden család sütött fánkot, amit még ma is sok családban készítenek. A húsvét jellegzetes ételei a kövesztett sonka, a kemény tojás és a kuglóf voltak. Ezek általában a mai családok nagy részénél ma is készülnek. November elseje, mindenszentek napja elengedhetetlen étele volt a mindenszenteki rétes. A mindenszenteki rétes káposztás, túrós és répás. Már csak kevés családnál készítik, lassan feledésbe megy. A vallási ünnepek közül a karácsonyt ünnepelték legjobban, a család ünnepének tartották. A karácsony előtti napon szigorú böjt volt a katolikus családoknál. Teljesen húsmentes ételeket ettek. A reggeli csak tej, egy szelet kenyérrel. Az ebéd tejfölös bableves vagy tejfölös szilvaleves, perec vagy tejfölös lángos. A lángos kenyértésztából készült, mivel már aznap megsütötték a karácsonyi ünnepekre a kenyeret és a kalácsot, valamint a gubának valót. Az ebédhez még hozzátartozott a főtt aszalt gyümölcs is. Vacsorára csak mákos gubát készítettek, forró vajas mézzel meglocsolva fogyasztották. A karácsonyi (általában a szobai) asztalt a család legszebb térítőjével letakarták. Fenyőgallyat és gyertyát tettek az asztal közepére, mellé az imakönyvet. Az asztal sarkára egy kis kenyeret (sós vakarcsot) helyeztek. Ha az éjféli misére elment a család, onnét hazaérve kocsonyát ettek. Karácsony reggelén a gazda fölszelte a kis kenyeret, és a család minden tagja kapott belőle egy kis szeletet. Reggelire általában kocsonyát ettek. A karácsonyi ebéd húslevessel kezdődött, ami tyúk-, pulyka, vagy sertéshúsból készült. A főtt húshoz rozmaring- vagy édes paradicsommártást adtak. Utána baromfi- vagy sertéshúsból sültet, tört burgonyát és savanyúságot tálaltak. Sütemény általában csak egyféle volt: hájaskráfli. Ha kalácsot is készített a család, azt aszalt szilvával, dióval vagy mákkal töltötték. Vacsorára a délről megmaradt ételt adták.

ujevAz újévi jókívánságnak falun nagyobb a jelentősége, mint a városban, hiszen a következő évi munkával, a termeléssel kapcsolatban kívánnak egymásnak a falusiak szerencsét. Az általános hiedelem szerint az újévi cselekedetnek hatása van az egész évre. Például azért szoktak ezen a napon korán kelni, hogy egész évben korán kelők legyenek, vagy kútnál mosakodni, hogy egész évben frissek legyenek.
Újév napján a lányok ólomöntéssel igyekeznek tudakozódni jövendő férjük felől. Igyekeztek varázscselekedetekkel is elősegíteni a férjhezmenetelüket: például karácsony és újév között azért nem vitték ki a szemetet, hogy sok kérő lépje át a küszöböt. Olyan varázslatok is vannak, amelyek a kerti, mezei munkával kapcsolatosak. Karácsony és újév között le kellett szedni a kiakasztott ruhát, különben elhullhattak az állatok. A gyümölcsfákat megfenyegették, gondolván, hogy megijednek, és nagyobb lesz a termés. A tyúkokat abroncsból etették, hogy sokat tojjanak. Az ún. "nyájfordító" szertartások arra szolgáltak, hogy a zajra, amellyel jártak, az állatok felébredjenek, a másik oldalukra forduljanak, és ezzel biztosítsák egészségüket a következő évre.
Bíztak a falusiak a kimondott szó varázserejében is. Az újévi köszöntők tele vannak jókívánságokkal. Az újévi szerencsekívánás szokását napjainkig a gyermekek újévi köszöntői őrzik. Pl. Adjon Isten három bét, három efet, három pét, bort, búzát, békességet, faint főző feleséget, pipát, puskát, patronázst, meg egy butykos pálinkát. Szilveszter estéjén nem malacot, hanem halat, nyulat, őzet és szárnyast eszünk. A hal elúszik, a gyors lábú nyúl vagy őz elszalad, a szárnyas elrepül az óesztendő bajaival. az újévi ebéd ételeihez gyakran fűződtek bőségvarázsló hiedelmek. Újévkor a főétel a malac. Ugyanis előre túrja a szerencsét, míg a szárnyas elkaparná. Az újévi malac farkának meghúzása szerencsét hoz.

JANUÁR 1. ÚJÉV (KISKARÁCSONY)

I.
SAVANYÚ MALACAPRÓLÉK-LEVES

Hozzávalók: 1,20 kg malacaprólék (köröm, füle, farka, mája stb.), 8 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, pirospaprika, só, 2 dkg liszt, 3 dl tejföl, törött bors, egy fél babérlevél, egy negyed citrom.

A malacaprólékot megtisztítjuk, és apró darabokra vágjuk (úgy, mint a szárnyasaprólékot a raguleveshez). Az apróra vágott vöröshagymát 4 dkg zsírban megpirítjuk, megszórjuk pirospaprikával, és beletesszük a jól megmosott malacaprólékot. Sózzuk, törött borssal, babérlevéllel fűszerezzük, és fedő alatt, időnként megkeverve, majdnem puhára pároljuk. Ezután annyi vízzel engedjük fel, amennyi levest kívánunk készíteni belőle, és felforraljuk. Közben a lisztből és zsírból rózsaszínűre pirított rántással a levest berántjuk, és teljesen puhára főzzük. Tálalás előtt még ízesítjük citromlével, a tejfölt elkeverjük benne, és forrón, levesestálban tálaljuk. Enyhén savanykás, pikáns ízűnek kell lennie.

ROPOGÓS MALACPECSENYE

A malacot ropogósra a következőképpen süthetjük. A gondosan megtisztított malacot a tokától kezdődően végig a keresztcsontig a közepén egy kissé behasítjuk, hogy jól ki lehessen terpeszteni. Belülről jól megsózzuk, néhány szem köménymaggal meghintjük, és a tepsiben megfelelően elhelyezett fadarabokra fektetjük. A füleket és a farkat papírhüvellyel becsavarjuk, hogy meg ne égjen. A sütőben elég nagy lángon sütjük, gyakran kenegetjük egy kockára bevagdalt szalonnadarabbal, melyet sörbe mártunk. Az esetleg képződő hólyagokat villával felszúrjuk, és szalonnával lesimítjuk. Ha szép pirosra és ropogósra teljesen átsült, éles nagy késsel először a fejet csapjuk le, utána hosszában kétfelé vágjuk, és azután fehér- vagy vöröskáposztát, káposztasalátát stb. Egy 3-3,5 kg-os malac sütési ideje a tűzhöz mérten 1 3/4-2 '/2 óra. Legjobban úgy állapíthatjuk meg, hogy megsült-e, ha villával a nyak legvastagabb részénél beszúrva a kitóduló lé nem zavaros vagy véres.

VÖRÖSKÁPOSZTA GESZTENYÉVEL

Hozzávalók: 1,5 kg vöröskáposzta, só, 10 dkg zsír, 5 dkg cukor, 1 dl fehér bor, liszt, sült gesztenye.

A finom metéltre vágott káposztát egy kevés zsírban megpároljuk. Megsózzuk, liszttel meghintjük, néhányszor megforgatjuk, feleresztjük hús- vagy csontlével, fehér borral, megcukrozzuk, tetszés szerinti mennyiségű gesztenyét teszünk bele, és egy-kétszer forforraljuk.

TOROS CSUSZA

A malac tüdejét és máját sós vízben megfőzzük, azután finomra vágjuk vagy megdaráljuk. Egy kevés finomra vágott vöröshagymát zsírban megpirítunk, belerakjuk a megdarált belsőrészeket, vágott zöldpetrezselymet, sót, törött borsot, jól lepirítjuk, és összekeverjük a kifőtt és vízben lehűtött közönséges csuszatésztával.

II.

ORJALEVES

Hozzávalók: 1,2 kg sertésorja, 25 dkg vegyes zöldség, 10 dkg zeller, 1 karalábé, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 8 szem egész bors, 1 piros csövespaprika, 1 szem szegfűbors, só, zeller- és petrezselyemzöld, paradicsompüré, sáfrány.

Ugyanaz az elkészítési módja, mint bármilyen más húslevesnek, azzal a különbséggel, hogy itt az orjával egyszerre tesszük fel főni a zöldségféléket. A levest, ha felforrt, lehabozzuk, és lassú tűzön főzzük, hogy ne legyen zavaros. Ha a zöldség is és a hús is puha, akkor vegyük le, és ha lehiggadt a leves, szűrjük át sűrű levesszűrőn. A levet tegyük másik edénybe, amikor forr, főzzünk bele finommetéltet vagy májgombócot. Ha nem elég sárga a levesünk, egy kevés sáfrányt tegyünk bele. Az orját külön tálban tálaljuk a megfőtt zöldségekkel. Az orjához adjunk ecetes tormát.

MÁJGOMBÓC AZ ORJALEVESBE

Hozzávalók: 30 dkg sertésmáj, 3 tojás, 5 dkg zsír, 1 vöröshagyma, petrezselyemzöld, só, törött bors, zsemlemorzsa.

A sertésmájat megdaráljuk, utána szitán áttörjük. Egy tálban habosra keverjük a tojásokat, és beletesszük a májat. A zsírban megpirítjuk a vöröshagymát, és teszünk bele egy kávéskanálnyi petrezselyemzöldet, sót és törött borsot ízlés szerint. Jól összekeverjük a májjal, és annyi zsemlemorzsát teszünk bele, hogy a massza jól összeálljon. Gombócnak vagy galuskának kiszaggatva a felforrt levesbe, kifőzzük.

TÖLTÖTT MALAC

Hozzávalók: 3-4 hetes, szépen megtisztított malac, 20 dkg darált sonka, 11 dkg zsír, 3 dl tejföl, 5 tojás, 1 kg liszt, 2 fej finomra vágott vöröshagyma, 3 dkg pirospaprika, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl paradicsompüré, só.

A szépen megtisztított malacnak lefejtjük a bőrét, vigyázzunk, hogy meg ne sértsük. Sonkás tésztát készítünk: a lisztből és 2 tojásból gyúrt kifőtt tésztát összekeverjük 20 dkg darált sonkával, 5 dkg zsírral, 3 dl tejföllel, 3 tojással. Ezzel az anyaggal megtöltjük a malac bőrét, összevarrjuk, és piros-ropogósra sütjük. Közben a malac húsából pörköltet készítünk. Megpirítjuk a finomra vágott vöröshagymát 6 dkg zsírban, hozzáadjuk a rózsapaprikát, a zúzott fokhagymát, a paradicsompürét és az összevagdalt malachúst. Egyszerre tálaljuk a töltött malaccal, melyet vékony szeletekre vágunk.

CSÖRÖGE

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 5 evőkanál tejföl, 2 tojássárgája, 1 evőkanál rum, 1 evőkanál cukor, étolaj.

Tegyük egy edénybe a lisztet, adjuk hozzá a cukrot, a rumot, a tojássárgáját és a tejfölt, dolgozzuk jól ki. A tésztát lefödve pihentessük egy kicsit. Ezután gyúródeszkán nyújtsuk ki olyan vastagra, mint a kés foka. Derelyevágó cakkos kerékkel vágjunk körülbelül 8 cm-es kockákat. A közepüket is bevághatjuk. Forró olajban süssük ki mind a két oldalán, hogy aranysárga színű legyen. Még melegen hintsük meg porcukorral.

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés