In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 12., kedd, Gabriella napja van. Holnap Luca és Otília napja lesz.

 

A munkás napok étkezése eltért az ünnepekétől. Sokkal egyszerűbb volt, és sokszor kellett takarékoskodni az ételekkel. A hétköznapokon általában a következő ételeket ették, természetesen fölváltva. Reggelire rántott leves (köményes, fokhagymás, savanyú) pirított kenyérkockával, héjában sült krumpli, főtt krumpli, tej, paprikás krumpli, dinsztelt káposzta, káposztaleves, sült káposzta, sült répa, kukoricakása, kukoricagombóc, kukorica-gánica, kukoricapép, szalonna kenyérrel. Ebédre általában kétféle ételt fogyasztottak. Az egyik minden esetben leves, a második kifőtt tészta, pogácsa, gánica, kelt tészta, prósza, palacsinta, főzelék vagy hús volt. Néhány gyakori déli ételpárosítás: Bableves, káposztás túrós, darás (grízes) kifőtt tészta (mácsik). Burgonyaleves, kelt rétes. Babos káposzta, krumplispogácsa. Gulyásleves, öntött laska. . ' Tejfölös répaleves, búzagánica. Tejfölös aszaltszilva-leves, búza-, kukorica- vagy krumpliprósza vagy főzelék. Paradicsomos kerekrépaleves, valamilyen pogácsa vagy kelt tészta. Vacsorára hasonló ételeket készítettek, mint reggelire, de a leves gyakoribb volt. Sok esetben ették vacsorára a délről maradt ételeket. Sokszor szerepelt a tejes zuzorkaleves, káposztaleves, kerekrépaleves, de gyakori volt a sült krumpli, akár magában, akár tejfölös túróval, zsírral vagy vágott zsírral. Téli időben a vacsora után nagyon gyakran ettek főtt aszalt gyümölcsöt, nyáron pedig aludttejet. A vasi parasztételekben többször szerepelt a tej, illetve tejes ételek, Zalában a gomba és a gombás ételek. Több vadhúst te fogyasztottak. A vadat talán nem is mindig „ólommal", hanem „vassal" fogták, de erre részben a ráutaltság, részben a vadhús szeretete ösztökélte őket. A parasztság bár télen vágta a disznót, a húst mégis nyárra tartalékolta. Télen szinte csak vasárnap volt húsétel az asztalon, kellett a hús a nyári nagy munkák idejére, ezért azt tartósították, részben füstöléssel, részben lesütéssel. A parasztgazdaságokban a legfontosabb és legnehezebb munka az aratás volt, ezért a gazda akár maga aratott, akár más is segített neki, igyekezett a legjobb ételeket adni, mert amíg az aratás tartott, napi 15-17 órát dolgoztak. A szokásos napi étkezés a következő volt: Reggel munkába indulás előtt, 5-6 órakor pálinkát ittak, és „kézből" ettek valami harapnivalót (szalonnát kenyérrel vagy zsíros kenyeret). A reggelit a már learatott gabonakévére ülve 8-9 óra között ették. Az ételt valamelyik családtag vitte az aratók után, ami általában hagymás, szalonnás, sonkás tojásból állt, fejes salátával vagy kovászos uborkával, házi kenyérrel és egész napra való borral. Az ebéd 12-13 óra között volt a mezőn, egy nagyobb fa árnyékában vagy a kepe árnyékos tövében. Az ebéd mindig tartalmas volt és naponta más, de mindennap ettek húst valamilyen formában. Az ebéd általában a következőkből állt: leves (pl. húsleves baromfiból, sertésből, marhából vagy más leves, babgulyás, csülkös bab, paradicsomos káposzta, gulyás, burgonyalevesek stb.), pörkölt tört burgonyával vagy galuskával, baromfiból vagy sertéshúsból. Hozzá savanyú uborka vagy saláta, tészta (pl. fánk, kelt tészta, pogácsa, palacsinta). Ha a hús nem külön fogásban, hanem levesben volt (pl. gulyás vagy csülkös bab), akkor a második fogás tészta (túrós, káposztás). Az uzsonnát 5-6 óra körül fogyasztották. Lesütött húst, szalonnát, tejfölös túrót, tepertőt vagy füstölt sonkát ettek, amelyhez zöldhagyma, hőkön sült perec, kalács volt. 9-10 óra körül vacsoráztak. Ilyenkor csak könnyebb ételeket ettek, de már otthon. Paprikás túrót, tejes levest, paprikás krumplit, aludttejet vagy délről maradt ételt. Az aratás után következett a gabonahordás. Egyes vidékeken kepehordásnak nevezték a termés hazaszállítását. Kalákában végezték azért, hogy annyi lovas, ökrös kocsi jöjjön össze, hogy egy, esetleg két nap alatt meglegyen a hordás. Ha az egyik gazdánál végeztek, mentek a következőhöz mindaddig, amíg a mezőn gabona volt. A kocsik reggel 4-5 órakor indultak a mezőre. Indulás előtt pálinkát ittak. Csak a kocsin, menet közben ettek legtöbbször hőkön sült perecet, amelyet tiszta vászonruhában lőcsre akasztva vittek magukkal. (Azért akasztották a lőcsre, mert a gabonahordó szekérnek nem volt zárt oldala, és máshonnét elveszett volna!) : 8-9 óra körül reggeliztek. Ha a gazda erre az alkalomra vágott egy kisebb disznót, akkor annak belsőségéből készült, ha nem, akkor lesütött húsokat adtak tojással, salátával vagy kovászos uborkával. Természetesen bor mindig volt, nemcsak az étkezéshez, hanem minden fordulónál megkínálták a mezőről beérkezett kocsist és rakodót. Dél-egy óra körül, a beérkezésektől függően ebédeltek. Az ebéd leves (gulyásleves, húsos káposzta vagy csirkebecsinált) és fánk vagy bukta vagy kalács volt, és nagyon rövid ideig tartott. Uzsonnát nem ettek a gabonahordók, csak esetleg a kocsin, menet közben kalácsot vagy perecet. A vacsora nem volt időhöz kötve. Akkor vacsorázott az egész társaság, kocsisok, kéverakók, kazalrakók is együtt, amikor este befejeződött a hordás. A kiadósabb vacsorán tyúkhúsból vagy nagyobb baromfiból készült húslevest, a főtt húshoz ecetes vagy tejfölös tormát adtak. Utána különböző sült húsokat, baromfiból vagy sertéshúsból készült pecsenyéket ettek, hozzá friss káposztasalátát vagy fejes salátát tálaltak. A vacsorát túrós és káposztás rétes zárta. I, A szüret az őszi munkák ünnepe volt. Reggel korán kezdődött és estig tartott. A szőlőt lányok és asszonyok szedték vödrökbe, majd egy fiatalabb férfi hordta a pincébe. (Göcsejben a pincéi hajléknak nevezték.) A szüret sok vidámsággal, jókedvvel és sok-sok nótával telt el. Csak délben ettek. A hegyi gulyást legtöbbször szabad tűzön, bográcsban a gazda főzte. (Nem a gazdaasszony!) A szüretelők délidőben ebédeltek a pincében vagy a szabadban, az időtől függően. Legtöbbször egy hordóra tett nagy cseréptálba öntötték a mindig csípősre főzött gulyást és a tálat körülállva, fakanállal ették a gulyást. Másodiknak szilvalekváros kalácsot és perecet fogyasztottak. Este a szüretelők hazavittek egy-egy vödör szőlőt és hazainduláskor kézből ettek még kalácsot. A falusi késő őszi esték vidám összejövetele volt, főleg a fiataloknak, a kukoricát osztás. A fosztásra csak az őszi vetés befejezése után került sor. A gazda a kukoricát letörte a szárról és sasásan hordta haza. Legtöbbször beöntözte a pajtaszérűre. A kukorica fosztása szinte házról házra, estéről estére folyt, mert a szomszédok és a közelebb lakók jöttek össze és fosztották le egymás után minden gazda kukoricáját. A fosztáson, mivel ott főleg fiatalok voltak, sok vidámsággal, mókázással és nótázással telt el az idő. A kukoricafosztók a munka befejezésekor kalácsot, perecet és bort kaptak. A téli esték falusi összejövetelének számított a tollfosztás is. A tollat csak a lányok és az asszonyok fosztották. A legények inkább a lányok kedvéért mentek el a tollfosztóba, ahol citerazenével, nótázással szórakoztatták a tollfosztó lányokat, asszonyokat. A tollfosztás kora estétől éjfélig tartott. Éjfél után kínálták meg a tollfosztókat étellel. Vas megyében sült káposztát, sült répát, főtt aszalt gyümölcsöt, pogácsaféléket, kalácsot és bort adtak a tollfosztóknak. Göcsejben és Hetesben sok tökmagolajat sajtoltak. Ehhez a tökmagot meg kell köpeszteni. A tökmagköpesztés ezen a vidéken a téli esték elfoglaltsága volt. A szomszédok, komák, jó barátok jöttek össze estéről estére, hol az egyik, hol a másik gazdánál, és kiköpesztették a sajtolásra váró tökmagot. Hasonlóan zajlottak le ezek az esték is, mint a tollfosztás. Itt is csak a munka befejezése után kínálták meg a köpesztőket, általában tepertős tört babbal, amihez tökmagolajas savanyú hagymát adtak. Az étkezés kísérője mindig a bor volt. Falun a disznóölés a rokonok és a szomszédok találkozója, munka és ünnep egyszerre. disznovagas 4Munka, mert a disznóölési előkészületek, és a füstölés befejezése közt rengeteget kell dolgozni, de azért ez olyan munka, amelyhez szívesen jönnek a szomszédok, a rokonok segíteni. Ünnep is, mert egy hosszú munkafolyamat befejezése, a disznónevelés és -hizlalás eredménye. A disznóölés már napokkal a leszúrás előtt kezdődik. A háziasszony kiforrázza a húsos- és zsírosedényeket. Beszerzik a fűszereket, meghívják a fogókat, a böllért, a segítőasszonyokat. Ez a segítőcsapat a rokonságból és a szomszédokból kerül ki. Az öles reggelén már sötétben jönnek a fogók - a markos férfiak - és a böllér. Megbeszélik a fogást, ki fogja az első", ki a hátsó lábát, ki fogja meg a farkát, és ki fogja fel a vért. A böllér megszúrja a disznót, s annak jön a vére. Ha kivérzett, megpörzsölik. Régen kizárólag szalmával, ma inkább PB-gázzal porzsolnék. Utána a böllér megtisztítja, szétdarabolja a disznót, a húsokat osztályozza aszerint, hogy mit készítenek belőle, tartósítják-e. Bent a házban elkezdődik a hurkák készítése, a húsok feldolgozása. A háziasszony pedig elkészíti az első ételt a leolt disznóból. A disznóölés első étkezése közel dél felé van, ez a következő: vesevelő, böllérmáj, disznótoros „lesi" pecsenye, mellé tört burgonyát, savanyúságot, Hetesben tökmagolajos káposztát vagy savanyú paprikát adnak. A gazda a jelenlevőket gyakran kínálja borral. Napközben nincs közös étkezés, ha valaki éhes, eszik egy darab sült húst kenyérrel, savanyúsággal. A főétkezés este van, amikor már befejeződött a hús feldolgozása. A disznóvacsora, a disznótor étrendje általában: orjaleves finommetélttel, lúdgége- vagy csigatésztával, főtt hús ecetes tormával, disznótoros káposzta, sült húsok, hurkák, kolbász krumplival, ecetes hordós paprikával vagy más savanyúsággal, hájaskráfii is készül a legtöbb helyen.

 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés