In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 19., csütörtök, Nándor napja van. Holnap Vendel és Irén napja lesz.

alkotmanyszentistvanAlkotmányunk és Szent István király ünnepe, és mint az alkotmány ünnepe az új kenyér megünneplésének is alkalma.

A kenyér, a kenyérgabonafélék, illetve a kukorica lisztjéből sült, erjesztett tészta, az újkorban alapvető néptáplálék. A falusi lakosság és a városi családok egy része a 20. századig maga készítette. A házikenyér századunk közepe óta a parasztságnál is folyamatosan visszaszorult. Magyarországon a 19-20. században a házikenyér nyersanyagában és készítésmódjában sokféle változat fordult elő. Általában búzalisztből készítették a kenyeret, de rozslisztből és a kettő keverékéből is, valamint kukoricából is sütöttek. Búza- és rozskenyér sütésének első mozzanata a kovászolás, melynek során a liszt egy részéből az erjesztőanyaggal (élesztő) kovász készült. Érni hagyják, majd a többi liszttel és folyadékkal tésztává dagasztják. A dagasztást a tészta érlelése, majd kiszkítása követi. A kiszakított tésztát gömbölyűre kenyerunnepalakítják, majd kelesztik. A sütést általában házi kemencében végzik. Sütőedénybe csak a szétfolyó kukoricakenyeret teszik. A kisült kenyerek súlya a kiszakított darabok nagyságától, formája viszont nemcsak az alakítástól, hanem az alapanyagok tulajdonságaitól és a készítés módjától is függ. A házikenyerek átlagos súlya 4-5 kg, magasságuk a búza sikértartalmától függően 20-30 cm. A búzakenyeret a magasság növelése érdekében bevetés előtt félkörben késsel megvágják. Kenyértésztából általában egy kisebb kenyeret, cipót is szakítanak, s különféle kenyérlepényeket sütnek. A lepényt, illetve lángost 30-35 cm átmérőjüű, lapos kerek darabbá alakítva a kemence fűtésének utolsó szakaszában a parázzsal beterített kemencefenék megtisztított közepére fektetve sütik meg. A kenyértésztából egyéb lepények, sütemények céljára is elvettek. Ilyen a szilvalekvárral töltött vese nevű és alakú tiszántúli sütemény és az ugyanitt sokféle néven készített zsíros, réteges leveles lepény. Egyes vidékeken a kenyértésztából vastag lepényeket készítettek, amelybe káposztát, töpörtyűt gyúrtak vagy töltöttek. Kenyértésztából készítik a karácsonyi gubát is.

A háztartásban a kenyérkészítés 1-3 hetes időszakonként, többnyire kéthetenként ismétlődik. A kenyérkészítés 18-20 órát vesz igénybe. Általános gyakorlat, hogy a kovász érlelését, a dagasztást éjszakára időzítik. Ehhez déltájban áztatják az erjesztőanyagot, este szitálják a lisztet és kovászlnak. Hajnali 2-3 óra körül dagasztanak, 5 óra körül vetik be a kemencébe a kenyereket, és két órán át sütik. A házi kenyérkészítés női munka, különös gondot, figyelmet kíván.

A kenyérrel kapcsolatosan különböző mágikus eljárások és hiedelmek élnek. A kenyér alapvető táplálék volt, mint ilyen lett a termékenység, a bőség szimbóluma, áldozat étel. Az országszerte általános pénteki kenyérsütési tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Tilalmas volt még a kedd is, valamint az év jeles napjai közül elsősorban Luca napja és Borbála napja. A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérő cselekmény is. Pl. dagasztás után cuppogtak a kenyérnek, kemencébe vetés után a sütőasszony felemelte a szoknyáját, a szakajtót felborították stb., hogy magasra nőjjön a kenyér. Továbbá kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára. Az egyik vagy mindegyik kenyérbe ujjal lyukat nyomtak. Az így megjelölt kenyeret általában utolsónak hagyták, és a hit szerint ez használható volt tűzvész elhárítására is. A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. században is elevenen élt. Isten áldása néven emlegették, nem volt szabad rálépni, eldobni, ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni. A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben a tiszteletet tükrözik. Megszegés előtt a kenyér aljára keresztet kell rajzolni, a megkezdett karéjt végig kell enni.

Nem ártana, ha a kenyér tisztelete napjainkban is újból "divatba" jönne.

A következőkben az ünnephez illően, régi, eredeti kenyérsütési recepteket közlök.

HÁZIKENYÉR SZÁSZ MÓDRA

Hozzávalók: 12 csésze liszt, 2 és fél csésze tej, 1 kanál só, 5 dkg zsír, 4 dkg élesztő.

Az élesztőt feloldjuk egy fél csésze langyos tejben, amelybe előzőleg egy kiskanál cukrot tettünk. Egy órányit erjedni hagyjuk. A lisztet megfelelő nagyságú dagasztótálba tesszük, sót, két csésze langyos tejet adunk hozzá, meg az élesztőt, s addig dagasztjuk, amíg sima és rugalmas tészta nem lesz. Gömbölydedre formáljuk, zsírral bekenjük. Szakajtóba tiszta szalvétát teszünk, megszórjuk liszttel, és erre helyezzük a tésztát, majd tiszta ruhával letakarjuk. Egyenletesen meleg helyre (23-25 oC) tesszük, és addig kelesztjük, amíg a térfogata meg nem kétszereződik (kb. 1 óra hossza). Akkor megfordítjuk, és még kb. egy fél órát kelesztjük. A megkelt kenyértésztát lisztezett deszkára helyezzük, és cipó alakúra formáljuk, majd zsírral kent nagyobb tepsibe, esetleg megfelelő méretű kalácsformába tesszük. Ismét letakarjuk, és meleg helyen hagyjuk, amíg jól kidagad a formából. Ekkor forróra hevített sütőbe tesszük, és egy fél óráig sütjük, majd csökkentjük a tüzet, és így folytatjuk a sütést még egy óra hosszat. Az elkészült kenyérnek vastag, szép sötétbarnára sült héja van. Ha ezt elérte, vegyük ki a sütőből, és nagy konyhakéssel, apró, de erőteljes ütésekkel verjük le róla a megégett héjat. Igazi kenyérformájú kenyeret is süthetünk, ha a tésztát elfelezve, nagy lapos tepsire helyezzük. Vigyázzunk, hogy a tészta ne legyen túl lágy.

HÁZIKENYÉR BURGONYÁVAL

Három l lisztből sütünk. Fél l lisztet elkeverünk 4 dl langyos vízzel, melybe 2 dkg élesztőt kevertünk. Ruhával betakarva meleg helyre kelni tesszük. Mikor megkelt, adunk bele főtt, szitán áttört burgonyát (minden literre 2 burgonyát számítunk). Egy marék sót összekeverünk 2,5 l liszttel, a kovásszal és annyi vízzel (melybe köménymagot főztünk), hogy keményes tészta legyen, aztán simára dagasztjuk addig, míg a teknőtől és a kézről el nem válik. Kelni hagyjuk, mikor megkelt, ruhával beterített és meglisztezett kosárba szakítjuk, s ha ismét megkelt, kemencében sütjük.

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés