In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. december 12., kedd, Gabriella napja van. Holnap Luca és Otília napja lesz.

majus1Május 1. a pünkösdi ünnepkörbe tartozott, 1890 óta a nemzetközi munkásosztály ünnepe. Ünnepi szokásai keveredtek a pünkösdi szokásokkal, mindmáig megmaradt a májusfaállítás és a majális. Ma társadalmi ünnep, mely egyesíti a hagyományt és a szervezett ünnep vonásait. Az egész országban megünneplik. Nagyobb városokban a dolgozók felvonulását is megszervezik. A felvonulásokon vitt zászlók, feliratok, emblémák és az egész város dekorációja azt hangsúlyozza, hogy május 1. a munka, az egész munkásosztály ünnepe. A tarka színek, a kezekben vitt virágok, májusfák, a felvonulást követő majálisok és az utcabálok pedig az ünnep tavaszi, majális jellegére utalnak. A régi hagyományoknak megfelelően a majálisok hangulatát szeretnénk felidézni, a szabad tűzön, bográcsban főtt ételek bemutatásával.

A bogrács nagyon régi főzőedény, ami minden földrészen, minden nép őstörténetében és mai néprajzában megtalálható. A honfoglaló magyarok cserépbográcsokat használtak. Annyira jellemző volt ez rájuk, hogy az ilyen régészeti leletek jelzik a legelső magyar szálláshelyeket. A cserépbogrács azonban hamarosan kiment a divatból, és később a bogrács közös lényege, hogy valamilyen fémből készült (vasból, rézből, bronzból), füle van, amivel a tűz fölé akasztható. Alakja, mérete, fülének a kiképzése már végtelenül változatos aszerint, hogy miből készült, mire használják, lángon vagy parázson főznek benne, helyről helyre viszik, vagy egy helyben használják, kisebb családi méretekben vagy nagyobb csoport számára főznek benne stb.

Az Alföldön nevezik bográcsnak ez az edényt, Erdélyben és a Dunántúlon üst a neve, Debrecen környékén vasfazék, de lényegében ugyanarról a szabadtéri főzőedényről van szó. Hazánk területén is van alul szélesebb, lapos fenekű formája, és van felül szélesebb alakja. Erdélyben pedig a félgömb alakú terjedt el. Még abban is van változatosság, hogy belül rozsdamentes fémmel fonják-e be (cinezik), vagy éppen zománcozzák. Az sem mindegy, hogy milyen bográcsban mit főzünk. Pl. vasbográcsban kell főzni a birkát, réz- vagy zománcos bográcsban a halat.

BIRKAPAPRIKÁS

Hozzávalók: 1 kg birkahús, 20 dkg zsír, 25 dkg vöröshagyma, 15 dkg lecsó (nyáron zöldpaprika, paradicsom), 1 gerezd fokhagyma, só, pirospaprika (csípős, ízlés szerint), vörös bor.

A vöröshagymát finomra összevágjuk, és felhevített zsírban megpirítjuk, a tűzről félrehúzva meghintjük pirospaprikával, hozzátesszük az összezúzott fokhagymát, és felöntjük egy kevés vízzel, illetve vörös borral. Ezután beletesszük a nagyobb kockára vágott (le is forrázhatjuk) birkahúst, megsózzuk, és szép lassan puhára pároljuk. A lecsót, illetve zöldpaprikát, paradicsomot, piros csöves- vagy cseresznyepaprikát közben tesszük bele, és lassú tűznél készre főzzük. Sós burgonyát adunk hozzá.

A birkapaprikás annál jobb, minél többféle húsrész van benne, legjobb ha egész birka van megfőzve a fejétől a farkáig. Nem túl öreg, nem túl kövér az igazi. A faggyút el kell távolítani a húsról, hogy ne legyen túl zsíros. Persze itt is vannak úgynevezett titkos fogások. Egyik ilyen, hogy a zsírban fonnyasztott vöröshagymára a paprikának csak a felét teszik rá, a többit a végén, hogy pirosabb és frissebb ízű legyen. Szakértők szerint rétegesen kell főzni a birkát. Mégpedig: a bográcsot ki kell kenni zsírral, és alulra tenni az összekötött fejet, rá egy réteg apróra vágott vöröshagymát, pici fokhagymát, pirospaprikát, pirosaranyat, majd egy réteg szép nagyobb kockára összevágott birkahúst. Ezt mindaddig így csináljuk, míg tele nem lesz a bogrács, illetve el nem fogy a nyersanyag. A legtetejére rakjuk a csöves pirospaprikát és a paradicsomot. A belsőségeket a készre főzés előtt tesszük bele kb. fél órával. Vizet nem kell alátenni, mert a hús annyi vizet enged, amennyi szükséges a főzéshez. Ha kellően "lepörkölődött", tehát sűrű leve van, és ha még szükséges, úgy vörös bort adunk hozzá. A bor hozzáadása is ilyen "titkos fegyvernek" tekinthető. A bortól kissé pikáns, savanykás ízt kap a paprikás, és valamelyest csökkenti a birkaízt. Az így főzőtt birkapaprikás remek, magyaros étel, aminek csodálatos íze van. Sós burgonya illik hozzá, és mehet a savanyúság, illetve uborka is, de csupán kenyérrel talán még jobb. Mindenféle bornak is jó ágya ez, de különösen jó rá a kadarka és a minőségi vörös bor.

A Bácskában főzőtt birkapaprikás vadkerti borral a válogatott gyönyörűségek közé tartozik.

JUHÁSZOS BIRKA

Hozzávalók: hasonlók a birkapaprikáséhoz.

A juhászosan főzőtt birka az egészen más, és ez a halászlé és a marhagulyás kategóriájába tartozik. Így főzik a juhászok magunknak a birkát, mert nem érnek rá annyit pepecselni vele, mint amennyit a paprikással vagy a pörkölttel kell. Tehát hidegen beleteszik a bográcsba a feldarabolt húst, a megvágott vöröshagymát, annyi vizet öntenek rá, amennyi ellepi, s a tűzre téve a forráskor sózzák és paprikázzák. Ilyen módon kissé hosszabb lesz a leve, de utolérhetetlenül gazdag, üde ízharmónia keletkezik, amiben a birka, a hagyma és a paprika egyetlen ízben egyesül, és nem zsíros, nem faggyús. Ehhez is sós burgonyát adhatunk, de még jobb anélkül. Ennek a főzési technológiának még az is előnye, hogy semmi kockázat nincs benne. Ezt még kezdő is nehezen ronthatja el.

BIRKAPÖRKÖLT

Hozzávalók: hasonlók a birkapaprikáséhoz.

A birkapörkölt semmivel sem marad el a paprikástól. Ez sűrűbb levű (szaftos) még ízesebb juhhús, tulajdonképpen mártásszerű rövid lével körülvett, nem főtt ízű, hanem összességében pörkölődött birkahús. Éppen ezért faggyúsabb is, juhízűbb, s aki ezt szereti, annak még jobban ízlik, mint a paprikás, mert annál a zsír és a benne pirított vöröshagyma leplezi a birkaízt. A jeles birkapörkölt kritikus eleme az, hogy a zsírban előre fonnyasztott és megpaprikázott vöröshagymát mikor tesszük a húshoz. Ha a hússal együtt beletesszük, akkor egyszerűbb a dolog; kisebb az odaégés veszélye, viszont ily módon csökkentjük a pörkölés-párolás közben keletkező finom ízeket. A legjobban kijönnek ezek, ha kb. másfél óra hosszat bírjuk idegekkel, hogy a birkahús minden hozzáadás nélkül pörkölődik-párolódik a maga levében. De ehhez még az a türelem is kell, hogy ne forgassuk, keverjük sűrűn. Ebben viszont kockázat is van, mert odaéghet, ha pedig levet öntünk hozzá, akkor az egész saját levében pörkölődést áldozzuk fel. Ezért elfogadható talán az a megoldás, hogy fele időben tegyük hozzá a zsíros hagymát, és nagy önmérséklettel öntsünk hozzá egy-egy kis vizet vagy vörös bort. Különösen ajánlatos ezt megtenni, ha kisebb mennyiséget főzünk, 2-3 kg-ot. Az így elkészült birkapörkölt az igazi birkaevők számára csemege, és ugyanazok valók hozzá és utána, mint a paprikáshoz.

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés