In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.

 

 

 

 

 

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” (Wass Albert)
.
Tisztelt kávási Polgártársaim!
 
Wass Albert erdélyi gróf, író, tiszta szívű magyar ember ebben az egy sorában rátapint nemzeti sorskérdéseink egyik legfontosabb kérdésére: tudjuk-e szeretni hazánkat? De mielőtt kimondanánk egy magától értetődő Igen-t, gondoljuk végig: szeretni csak azt tudjuk, amit vagy akit  ismerünk. Így van ez a szerelmesekkel is. Ha két fiatal nem ismeri egymást, akkor legfeljebb arról beszélhetünk, hogy tetszenek egymásnak, vonzódnak egymáshoz, de szerelemről, szeretetről nem lehet még köztük szó.
Ahhoz, hogy szeretetről beszélhessünk, ahhoz ismeret kell, egymás alapos ismerete. Így van ez a hazaszeretettel is! Ország sok tetszhet nekünk ezért vagy azért, de Hazaszeretetről csak olyan helynél beszélhetünk, amelyet ismerünk kívül-belül, sorsáért, jövőjéért felelősséget érzünk. Csak az szeretheti hazáját, a Kárpát-medencét, aki ismeri azt: ismeri tájait, népeit, látnivalóit Székelyföldtől az Őrségig, Ópusztaszertől Aradig, a Pilvax kávéháztól Segesvárig. Ismeri és nem feltétlen azért, mert járt ott – hiszen ez sok szempontból pénzkérdés, de legalább olvasott róla, ismerkedett vele művekből, leírásokból, tanulmányokból, filmekből, dokumentumokból. És hazaszeretetről akkor beszélhetünk, ha ismerjük is a Kárpát-medence népeit, a magyarság népcsoportjait: a dunántúli, Balaton-felvidéki aprófalvak világát, Székelyföld barátságát, Felvidék palócait, az Alföld hajdúit, kunjait, jászait, sőt: ránkbízott nemzetiségeinket is.
Mit jelent a külföld? Izgalmas műsort a tévében? Bulit, kikapcsolódást, pihenést pusztán? Vagy más tájakat, népeket, ahonnan a jót, a tanulnivalót, a hasznosat úgy szemléljük, mint olyat, amelyet hazahozhatnánk, meghonosíthatnánk, átültethetnénk hazánk javára?
 
1848. március 15-e faggat bennünket. Faggat elsősorban nemzeti létünkről, sorsunkról, a jövőről, a megmaradásról és annak titkáról. De faggat minket az ünnep mibenlétéről is! Akarunk-e magyar életet? Akarunk-e jövendőt abban a bizonytalan masszában és szellemi-lelki káoszban, amely bennünket, magyar nemzeti közösséget körülvesz?
Szeretjük-e így tájainkat, vidékeinket? Szeretjük-e így folyóinkat, tavainkat? Szeretjük-e hazánk népeit, magyar nemzettestvéreinket?
Mielőtt magunkban kimondanánk egy lelkes, ünnepi IGEN-t, gondoljuk végig legszűkebb otthonunk, falunk szemszögéből Wass Albert hazaszeretet definícióját!
 
„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.”
 
Szeretjük-e így falunkat, otthonunkat, Kávást? Szereti-e így egymást, évszázadok óta itt élő a 60-as években ide került kávásit? A 10-20 éve ideköltözött a néhány éve itt lakót? Szeretjük-e azokat, akik itt élnek évtizedek óta és megőrizték ezt a falut a jövendőnek és szeretjük-e egymást annyira, hogy fiatalok, kisgyermekesek válasszák otthonokul a falunkat körbe ölelő szőlőhegyeket, az aprófalvas Zala völgyét?
Egy házassági tanácsadó, Pálhegyi Ferenc lelkész egyik könyvében a krízisben lévő házasoknak azt tanácsolja, hogy ha elbizonytalanodsz, akard szeretni a másikat – és sikerülni fog.
Valóban: a szeretet nem szentimentalizmus. Nem érzelgősség, nem szavak és érzések elsősorban, hanem felelősségérzet, jövőféltés, jövőépítés. A szeretet – így a haza- és faluszeretet is – nem kenetteljes pátosz, nem megélhetési, nem nyerészkedési kategória, hanem építő, tevékeny, munkálkodó akarat, nehéz döntések, egymásba kapaszkodás és bizalom.
 Nem lehet szeretetről beszélni és közben széthúzást szítani
 
1848 márciusának fiataljai tudták mindezt. Cselekedtek, nehéz, kemény, határozott de jövőt építő döntéseket hoztak. Radikális, fiatalos, de izzó akarattal merték szeretni hazájukat: szeretni egymást rangtól, vallástól, származástól függetlenül. Tudták, hogy a magyarság jövője – bárhogy is alakul a forradalom (és a szabadságharc) ügye rövid- és hosszú távon egy valamitől függ: tudják-e szeretni a hazát és benne egymást.
Ha mi, kávásiak megragadjuk hagyományainkat, közös programjainkat, ünnepekeinket, március 15-ét arra, hogy falunkat és egymást jobban és okosabban szeressük, rövid- és hosszú távon is építeni tudjuk falunkat.
 
Petőfi így fogalmaz Isten csodája c. versében:
 
S míg egymást martuk szennyes koncokért,
Mint a szeméten a silány ebek,
Azt vettük észre csak, hogy ezalatt
Az oroszlánok itt termettenek;
Jött a tatár, jött a török reánk.
Isten csodája, hogy még áll hazánk.
 
Meggyőződésem, hogy Petőfinek profétikus igazsága van: Isten csodája, hogy áll hazánk. Isten csodája a legerősebb, legbiztosabb szeretet. Az Ő csodája a hazaszeretet is, 1848/49 szabadságharca, bukásunkból való újjászületésünk is. Hiszem, hogy ezt a csodát, az újjászületést megélheti generációnk is, a XXI. század elején itt a Kárpátok-között és itt Káváson  is – csak figyeljünk Wass Albert soraira:
 
„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek.”
 

 

 

 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés