Kávás Zala megye északi részén, Zalaegerszegtől nyugatra 12 km-re fekszik a Zala folyóhoz közel.
A település 1235-ben Kauaskuth, 1351-ben Kawwas néven fordult elő oklevelekben. Magyar helységnév, mely a káváskút szóból keletkezett ráértéssel.
Első okleveles említése 1330-ból való Kawas néven. 1351-ben a Kapornaki apátság tulajdonában volt. 1366-ban a Salomvári család tulajdonaként szerepelt. 1354-ben V. László adományaként a Kawassy család kap tulajdonrészeket.
Kávás története
A falu keletkezési időpontja nem határozható meg egyértelműen. Első okleveles említése 1330-ban Kawas néven található. A fában és vízben gazdag völgyzug kedvező feltételeket kínálhatott az első telepeseknek. Az első házakat a mai községi kút környékén építhették. “Az állatok védelmére a jóvízű kutat magas kávával vették körül. Feltehetően erről a jellegzetes kávás kútról nevezhették az itt lakókat kávásiaknak” (Borbás György Borona építkezés emlékei Kávás községben. Kézirat). A település 1351-ben a Kapornaki apátság tulajdonában volt. 1366-ban a Salomvári család Kiskavas-birtok tulajdonaként szerepelt. 1354-ben a V. László adományaként a Kawassy család kap tulajdonrészeket. 1485-ben a csébi Pogányok szerzik meg.
A falu később teljesen a Kawassyak tulajdona lesz. Az ismert peres iratokból kitűnik, hogy a család veszekedő és erőszakos volt. Egymással sem éltek békében. A török a falut nem érintette, és Kerpacsics István, az egerszegi vár kapitánya beszámol, hogy Kávás néhány környékbeli faluval együtt nem ad palánkfát az egerszegi vár építéséhez. Az 1711-es adóbevallások hét adózó családot tartanak nyilván. Fontos megállapításokat találunk itt a gazdálkodási viszonyokra is: “Dolgaik értékesítésére nincs lehetőségük, tűzifájuk elég van, épületnek való közepesen, zsindelynek, edénynek, vagy más eladható faeszköznek való nincs”.
A falu kedvezőtlen földrajzi adottsága okozta az elmaradottságot, elszigeteltséget. 1726 után az egyik birtokos halála után a kincstárra száll a birtok, ahol ekkor 4 jobbágyporta és 4 zsellér volt. A század végén 5 nemesé a falu. Korabeli források szerint a rozs és búza közepesen termett meg. Jelentős irtásföldek, gyümölcsösök és szőlők voltak. 1793-ban 276 volt a lakosok száma. A század második felében az úrbéres földek szétosztásakor 52 birtokos osztozott a közös legelőn. A lakosság száma 1945-ben 470 fő. Földosztás után 36 kisparaszti, 14 középparaszti és 7 nagyparaszti család él. 1947-ben megalakul a tejszövetkezet. Jelentős jövedelemforrás a tenyészállattartás, a növény-, gyümölcs- és szőlőtermesztés. Három cipész, egy kovács és két kiskereskedő működött a faluban. 1947-ben a fő út szilárd alapot kap. 1957-ben villamosították a falut. Az építési kedv megélénkült. A fiatalok igyekeztek a városi mintát követni, a helyi érték jelképei, a régi házak a szegénység jelképeivé váltak és rohamos pusztulásnak indultak, illetve bontásra kerültek. Helyükre sátortetős téglaházakat építettek. A tsz 1960-ban alakult. Ezután egyre többen mentek el dolgozni Bagodba, Zalaegerszegre. 1907 előtt az alsóbagodi, utána a teskándi körjegyzőséghez tartozott a település. Saját községi tanácsa volt. A községi könyvtár 1957-ben alakult. Mozi 1960-tól kb. 10 évig szórakoztatta a lakosságot. Ismeretterjesztő előadások, kirándulások színdarabok színesítették a falu életét. 1968-ban fúvós zenekar alakult a falu lakosaiból. A kávási Sportegyesület 1950-ben alakult, azóta folyamatosan működik.
